A kürtöskaláccsal mindig az volt a bajom, hogy szeressük-szeressük, de olyan ritkán és elvétve kapni felénk és ráadásul nem is olcsó, hogy muszáj valahogy magamnak meggyártani.
Először egy olajban sült kürtöskalács verzió.
2-3 éve vettem tehát egy aukciós oldalon egy kürtöskalács készítő szettet nem drágán 1500 ft+posta volt.
Kaptam hozzá egy kis tepsit is, amibe két rúd egyszerre való sütéséhez van hely. (Itt jegyezném meg, hogy a nyeles nyújtófák és esetleg alufóliába burkolt papírtörlő tekercsek is nagyon megfelelnek e célra.)
Miután azonnal kipróbáltam egy receptet, amit az Ízek, torták és más állatfajták oldalán találtam, nagyon gusztának véltem de végül csalódtam benne – a mai napig nem értem mit szúrtam el – kipróbáltam azt a receptet apósoméknál, ami a szetthez volt.
Bár furcsálltam a dolgot, mert olajban sült kalácsokat írt a recept és úgy tudtam azért sütőben szokták sütni őket, ha már nincs kimondott gépezetünk e műveletre…belevágtam, mit veszíthetek.
A recept így szól: (nem nagy kunszt)
Kevés langyos tejben felfuttatunk 2 dkg élesztőt.
5 dkg cukrot, 1 tojássárgáját és fél kg lisztet elkeverünk, hozzá öntjük az élesztőt, még kb. olyan 3 dl tejet (ez saccra ment, ugyanis a receptből kifelejtődött minden nemű folyékony alapanyag) és pici sót.
Puha tésztává gyúrjuk, majd letakarva fél órán át kelni hagyjuk.
Megolajozzuk vagy vajazzuk a fáinkat és a kis tepsibe olajat öntünk, amit szépen elkezdünk melegíteni amint elkezdjük feltekerni az első kalácsot.
A tésztát sodorni kezdjük ujjnyi vastagra és elkezdjük az olajozott fára csavarni. Nem szorosan, hézagosan. Nem nagyon vastagra, mert a közepe nyers marad, így sem fog kiszáradni, nem kell aggódni!
Sodrunk vele párat, hogy ellapuljon a tészta és kitöltse a réseket és már mehet is a forró olajba.
Gyakorlatilag nagyon lassú forgatással azonnal szépre sül a kalácsunk, semmi időnk nincs arra, hogy egy újabbat felcsavarjunk, olyan gyorsan sül a kalács.
Ahogy kivesszük az olajból azonnal hempergetjük az ízesített cukorba, várunk kicsit és lehúzzuk a fáról.
Azért szép kalácskák lettek és finomak is! (Nem tocsog az olajban és nem érezni rajta, normális kürtöskalácsok lettek!)
Aztán most kipróbáltam faszénen sütve Limara kalács receptjét:
50 dkg finomliszt
1 mk. só
3 ek. cukor
1 tojás
3 dl tej
2 dkg élesztő
5 dkg olvasztott vaj
Az élesztőt elkevertem a tejben, majd a vaj kivételével mindent a robotgép táljába tettem és elkezdtem dagasztani. kis idő múltán locsoltam hozzá vékony sugárban a vajat, majd sima tésztává dagasztottam. Vagyis a gép.
Ezután letakarva fél órán át hagytam pihenni a tésztát.
Olvasztunk még 5 dkg vajat, előkészítjük a fáinkat, majd 4-5 mm vékonyra nyújtjuk a tésztát enyhén lisztezett felületen.
1-1,5-2 cm széles csíkokra vágjuk (függ a sütőfánk méretétől).
A fát bevajazzuk, majd rátekerjük a tésztát kis hézaggal.
Ezután párszor átgördítjük az asztalon, hogy eltűnjenek a hézagok.
Megvajazzuk a tésztát is, majd kristálycukorba forgatjuk és elkezdjük sütni.
Ahogy karamellizálódik a cukor, vagyis körbe ilyen szép barna lesz, forgathatjuk is az ízesített cukorba (Fahéja cukor, vaníliás cukor, kókusz, stb.).
Mi fahéjasat és kókuszosat készítettünk.
De persze sörös dobozt alufóliázva, vagy papírtörlő gurigákon, akár sütőben sütve is lehet készíteni, ahogy és ahol szeretnénk. Nem mindig sikerül (legalábbis nekem), a tegnapiba is volt csoffadtabb, szebb verzió, de ez van. 🙂 Gyakorlat teszi a mestert!
Ha tetszettek a kürtőskalácsaim, csatlakozz hozzám a Facebookon is! 🙂