Kapkodós hétköznapokra, oviba a gyerekeknek, váratlan vendégek beesésekor vagy csak úgy alig fél óra alatt elkészíthető.
Ebben a nasiban az a jó, hogy azt dobsz benne össze, ami éppen otthon van. Nem kell azért elszaladnod üzletbe, mert a receptet olvasva ráébredsz, hogy: “Atyaég, nincs itthon kukoricapehely!” – holott sosem szoktál venni.
Majdnem olyan, mint a Ferrarossi, de csak majdnem, hiszen az alapanyagok a fent említettek miatt sem ugyanazok.
Amit én találtam itthon: kis maradék kókuszreszelék, kevéske darált mandula. A mandulából pl. épp csak volt a zacskóban, másra úgysem tudtam volna használni. Volt ugyan dióm is, de egészben és a fenének sem volt kedve darálni. Ebben a nasiban a funkciója úgyis csak a lémegkötés. 😉
A mézes gabonapelyhen kívül más milyet nem nagyon eszünk. Sima kukoricapelyhet meg végképp nem. Esetleg még csokisat, de az nekem már túl sok lett volna!
Ha azonban mézes gabonapelyhet használunk, akkor az édesítésnél figyeljünk oda, mert a pehely is eleve édes.
És akkor itt jön be az, hogy ha nem szereted a kókusz, na bumm, kihagyod. Teszel bele akkor diót/mandulát, aszalt gyümölcsöt vagy mazsolát, amit szeretnél és szerinted passzol hozzá. Kreatív nyalánkság!
12,5 dkg margarin
5 dkg étcsoki
15 dkg fehércsoki
3 ek méz
kb. 15 dkg mézes gabonapehely
5 dkg darált mandula
5-10 dkg kókuszreszelék
5-10 dkg cukor (ízlés szerint)
A margarint a mézzel, cukorral és a csokikkal felolvasztjuk egy lábasban.
Ha felolvadtak, akkor elkeverjük benne a kókuszreszeléket, mandulát és a gabonapelyhet.
Ha nem találjuk elég sűrűnek, akkor nyugodtan keverjünk még bele kókuszt, vagy mandulát, vagy gabonapelyhet.
Muffin vagy bonbon kapszlikba adagoljuk kiskanál segítségével és hagyjuk, hogy a csoki és a margarin visszadermedjen és összetartsa a finomságunkat.
Ha tartasz tőle, hogy a gabonapehely felszívja a nedvességet és szottyos lesz, nyugodj meg: ropogós marad és így nagyon, de nagyon tuti! 🙂
Ez a házias tálalás és egy fokkal elegánsabb, ha egy pogácsaszaggatót (aminek nincs füle) egy tányérra helyezünk, belekanalazunk a masszából és a kanál homorú felével lenyomkodjuk, tömörítjük a desszertet.
A tetejét is szépre igyekszünk egyengetni, majd felülről enyhén nyomva lehúzzuk róla felfelé a gyűrűt.
Tetejét kókuszreszelékkel szórhatjuk, jelezve a hó hiányát akár, de kis marcipán/fondant díszekkel is tuningolhatjuk.
Esetemben még tél van, de jelzem a hó hiányát, ettől függetlenül pedig már nő a gomba, itt a tavasz.
Ebből a mennyiségből nekem 22-23 muffin kapszlis “bonbonom” lett. (Több lett volna, de már magában a még meleg masszából megettem egy csomót!)
Tároljuk hűvös helyen, mert szobahőmérsékleten a mézes, margarinos csoki hajlamos olvadni, bár nekem ez sem probléma.
