Ez egy olyan finomság, amit már nagyon régóta szerettem volna elkészíteni, csak forma híján ugyebár nehézkes. Bár nem tudom, hogy miért is érdekes annyira ez a forma, valamiért beleszerettem és ezzel sem vagyok egyedül szerintem.
A lényeg, hogy egyébként az ilyen formák nagyon drágák. Többnyire ez is visszatartó erő volt eddig. Viszont pár hete a Süteménydíszítés című újsághoz “pusztán” 1600 ft-ért volt mellékelve ilyen szilikon forma. Azonnal lecsaptam rá, bár az időben az az 1600 ft is nagy pénz volt nekünk éppen.
A lényeg, hogy aztán sínylődött a forma, mert nem találtam nekem tetsző receptet hozzá. Vagyis találtam, de nutellásat, ahhoz viszont nutella kellett, ami ugye nem volt itthon.
Lapozgattam a jó öreg, szakadt receptes füzetemet és szembe jött velem egy mézes-vaníliás madeleine. Basszus, szinte semmi nem kell hozzá és végre tesztelhetem mi is olyan különleges ebben a sütikében.
100 gr liszt
100 gr cukor
100 gr olvasztott vaj
1 egész tojás + 1 fehérje
1 ek méz
1 tk van. kivonat/aroma Vaníliavarázstól
porcukor a szóráshoz
190 fokra előmelegítjük a sütőt.
A formát kivajazzuk és kilisztezzük.
A lisztet a cukorral elkeverjük, a vajat pedig egy másik tálban a tojássárgájával, mézzel, vaníliával összekeverjük.
A fehérjéket kemény habbá verjük.
Ezt a kemény habot egy villával a vajas alaphoz keverjük, majd szépen lassan beleforgatjuk a lisztet.
Beleadagoljuk a formába, a felesleget spatulával lehúzzuk és 10-12 perc alatt kisütjük. Még puha lesz a tapintása, de ahogy megnyomjuk a tetejét már nem nyers.
Nekem sütés után egyből kijöttek a formából. Miután kihűltek egy picit, porcukorral megszórjuk és tálaljuk.
Ahogy kihűltek megkóstoltuk. Nagyon finom, olyan érdekes, de puha tésztája van, komolyan megéri kipróbálni és kísérletezni az ízekkel.
További képeket a Facebookon a Madeleine…mézes-vaníliás albumban találsz.