Isler

Annyira nem szeretjük az islert, de most nagyon megkívántam. Különösebb kifogásunk nincs ellene, egész egyszerűen csak nem szoktunk enni, úgyhogy most a kívánósságomnak eleget téve készítettem életemben először.

Nem is lett rossz, sőt! 🙂
Így nyilatkoztam 3 éve.

11-12 db lesz belőle saccra (mert a tészta egy részét magában megettük, volt amit csak lekvárosan, és elfelejtettem szaggatáskor megszámolni…)

Hozzávalók:

200 gr vaj

200 gr liszt

100 gr porcukor

100 gr darált dió

1 tojás (elhagyható)

Fahéj, só, citromhéj

Lekvár a tapasztáshoz

Máz: 1 ek margarin, 1 tábla csoki

A tészta hozzávalóit sima tésztává gyúrjuk, majd hűtőbe tesszük, hogy a meglágyult vaj ismét megdermedjen kicsit.

Fél cm vastagra nyújtjuk, és kör alakúra szaggatjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük a korongokat és 220 fokra előmelegített sütőben 8 perc alatt készre sütjük őket (könnyen megégnek, figyeljünk oda!).

Ha kihűltek lekvárral kettő korongot összeragasztunk.

Én most áfonya lekvárt használtam, de bármilyennel kitűnő!

A csokit és a margarint vízgőz fölött összeolvasztjuk, majd belemártjuk a kekszeket.

Vagy ami ilyenkor alkalmasabb megoldás: a kezünkbe veszünk egy delikvenst és egy evőkanálnyi csokit elkenünk a kekszen úgy, hogy lecsurogjon a szélére. Én most helyhiány szempontjából ezt a megoldást választottam, de sokkal szebb lesz ha mártjuk. 😉 )

Eligazgatjuk és rácson hagyjuk a csoki mázat megszilárdulni.