Mindmegette főzőcske ismét, nosztalgiával fűszerezve

A Mindmegette eddigi összes receptversenyén indultam jó pár recepttel és eddig szerencsére mindig sikerrel jártam.
Legelőször tavaly nyertem ugyanilyenkor és részt vehettem az első főzőkurzusukon, ami egy Trópusi Barbeque volt.
Ekkor vártam második lányomat.
Majd ősszel a Lidl-lel indított receptversenyen ismét nyertem egy csokikurzust, aminek szintén nagyon örültem és apa is ott maradhatott velem, mivel hát igencsak a 9. hónapot tapostam és nagyon közel volt a kiírt időpont.
Ezután indult egy verseny már idén ismét a Philips támogatásával, ahol szakácskönyvbolt utalványt nyertem. Megvan mire szeretném levásárolni, de ahhoz el kell jutnom ismét a Sas utcába! 🙂
Az az igazság, hogy mindig olyan dolgokat nyertem eddig, amiket valóban szerettem volna és amikre szükségerm volt, illetve nagyon jól jöttek, hogy hozzá segítsenek a “fejlődéshez”!
A következő versenyt az Eisberggel közösen szervezték, amire szintén jó pár receptet beküldtem és sikert is aratott az, amelyik benne lesz majd a Recepttár újságban is. 🙂
Ezzel nyertem ismét egy főzőkurzust, aminek nagyon örültem, mert az első is nagyon nagyon jó hangulatban telt, családias volt, finom és számunkra különleges ételeket ettünk és ez nagyon megérte.

Tehát megláttam a nevem a Mindmegette cikkjében, ahol kihirdették a nyerteseket és olyan izgatott lettem. Láttam még sok ismerős nevet, aztán ment a cserélgetés és úgy jött ki a lépés, hogy Béres Andival együtt főzhettünk. Igaz ami igaz, ha nem ajánlották volna fel neki a cserét, akkor velünk jött volna és vele főzök, de így legalább ő is ott volt, hozhatott is valakit és én is apával főzhettem, nosztalgikusan, mint egy éve.
Az az igazság, hogy apa nagyon élvezi ezeket a főzéseket. Tud és szeret is főzni nagyon, de baromi ritkán gyakorolja.

Olyannyira szereti ezeket a rendezvényeket, hogy az első fél órában ahogy elkezdtünk főzni, mindent kivett a kezemből, hogy ő csinálja. Én csak néztem, a végén már megelégeltem és rászóltam, hogy hagyjon már nekem is valamit, hello. 😀 Szóval bár nem mutatja én tudom, hogy szereti ezeket az eseményeket és magát a főzést is, és mivel sikerült tisztázni a helyeztet így végül hagyott negem is érvényesülni. (Bár a fontosabb momentumokat mindig kisajátította! :D)

Nade kezdjük az elején. Amikor apa kikalkulálta mikor kell induljunk reggel már tudtam, hogy el fogunk késni, csak nem akartam kötözködni. Pedig nem szokta így kicentizni a dolgokat, csakhát előtt 24-ezett, hazaért: kávé, fürdés, indulás. Húzós volt neki a két nap.
Még jó, hogy már voltunk ott és tudtuk eleve hova kell menni, szóval szaggattunk ezerrel. 🙂 Fél 10-re pont beestünk. 🙂 De nem mi voltunk az utolsók, kábé a középmezőnyben értünk oda, Andi már ott volt az anyukájával.

Amikor belibbentünk az ajtón egyből elkezdtem keresni az ismerős arcokat. Andi nézelődött a pultok között, jobb oldalt pedig az adminisztráció fogadott.
A Recepttár nagyon kedves főszerkesztő asszonya emlékezett rá, hogy én voltam a kismama az első kurzusról, kedvesen érdeklődött a gyerekekről, nagyon jól esett.
Olyan izgatott voltam, és örömmel nyugtáztam, hogy a szakácsunk ismételten Bartal Sándor lesz! 🙂 Nagyon jó fej és jó volt, hogy vele főzhetünk most is és régebben is.

Ahogy helyet foglaltunk várt a másfél kiló ajándék csicseriborsó Anditól. 🙂 Aztán elkezdtem szemezgetni a szakácskönyvek között, bár határozott elképzelésem volt arról, mit akarok, azért el tudtak volna tántorítani, csakhát a csokoládés és süteményes könyveket kizárólag a Sas utcában lehet megvásárolni és hát egyébként a Chefparade üzletei hétvégén nincsenek nyitva, ígyhát…pedig vettem volna csokit is gyorsba, meg pár macaront kóstolóba… :S

Andi és életem párja

Én, Andi és az anyukája

Beszélgettünk kicsit, szemlélődtünk, melyik pultnál kellene főzni, majd elkezdődött a hacacáré. 🙂

Filep Kata köszöntött mindekit, röviden bemutatta a stáb többi tagját, majd Sanyi kiosztotta a kötényeket (egyem a szívét, neki is derengtünk ám) és megrohamoztuk a pultokat.

Sajnos voltak, akiknek nem jött el a kísérőjük, nem is egy-két, hanem 3 embernek kapásból és hát mit ne mondjak ezt elég bunkó ejnyebejnye dolognak tartom, pláne, akinek előtte mondta le pár órával vagy épp nem is szólt róla, hogy nem jelenik meg. 🙁

Na de mi Andival egymás melletti pulthoz csapódtunk, minden klappolt. Mosogató a közelben, sütő a közelben, kuka a közelben, csak a borsőrlőnk nem akarta a műveletet elvégezni, de hamar likvidáltam és lízingeltem egyet Andiéktől.

Sándorunk elkezte bevezetni a korántsem profi szinten álló minnyájunkat a konyhaművészet világába. Hamar levontam a konklúziót, ahogy mesélt és végig néztem az asztalon a hozzávalók között: citromot nem szeretem, ruccolát nem szeretem, mazsolát nem szeretem…..
Aztán jött a pozitív része: fetát szeretem, parmezánt még sosem ettem, lazacot is csak egyszer, szóval igazán jónak ígérkezett az ebéd.

Lehet, hogy az előbb leírt pár soron van, aki megrökönyödik, de azt kell mondjam lehet, hogy gasztro blogom van, nekem nem célom, hogy puccos ételeket készítsek. Persze semmi bajom nincs azokkal, akik folyton lazacot készítenek, de pl. a lazacot kevés ember engedheti meg magának, a parmezánt sem sokan…és én mondjuk két gyerek mellett nem is tartom fontosnak, hogy itthon lazac legyen. Szeretjük a halakat, apa horgászik is, apósom is, eszünk folyami halakat, a lazacot pedig ilyen alkalmakra, illetve a vacsorautalványok leevésekorra (szépen magyarul) tartogatjuk és ettől nem leszek se több, se kevesebb.
Vannak fontosabb dolgok, mint a lazac és nem hiszem, hogy ezeket szégyelnem kellene.
Az előző kurzusig pl. azt sem tudtam, mi az a csatni. Kicsit ciki volt, de vidéken nem használnak ilyen szakszavakat és kezdő blogger voltam, azóta kicsit kikupálódtam egy év alatt, de bőven van még mindig hiányosságom. De majd szépen lassan megtanulok mindent. Nem sietek.

Elkezdtünk főzni. A desszerttel kezdtünk.

Apa mindent ki akart sajátítani! 🙂

A Menü:
Répás Halva Citrom Sorbet-val (desszert).
Ezután jött a Fetás-rukkolás quiche (előétel).
Végül a citromos vajjal grillezett lazac steak parmezános zöldséges tócsnival és málnaöntetes nyári salátával (főétel).

Andi és a ruccola esete.

A ruccola nagyon friss, intenzív ízű volt, ismét előjött az utálat, amit iránta érzek! Aztán összedolgoztuk, amit össze kellett, elkészült, megkóstoltuk és nagyon finom volt! Pozitív csalódás pipa! Andinak be is indult mindegyik fogásnál a fantáziája, mit lehetne még bele tenni, változtatni, saját ízlésre komponálni a fogásokat.

A quiche tölteléke.

Sanyi és a leveles tészta.

Sanyi bélel.

Rólam is akad összesen 2 kép! 🙂

A bal oldali a mi quiche-ünk.

Szééép!

Bocs, de nekem ez annyira tetszett! 🙂

Jobbra hátul Andi quiche-e.

Sanyi keveri a citromvajat.

A Kenwoodom utódja lesz, de feketében fogom kérni! 🙂

Kész is!

Sülnek a tócsnik. Hátul a miénk, elől Andiéké.

Sanyi és a málna öntetek előkészítése.

A főétel tálalása és egyáltalán sütése előtt megkért a főszerkesztő asszony, hogy arra a tálra tálaljam, amit odahozott és azt fényképezik az újság részére. 🙂 Annyira örültem neki és már kattogott is az agyam a tálaláson.

Sülnek a lazac szeleteink.

Ha minden oldala megsült a lazacnak, akkor Sanyi rádobott 1/2-1/2 evőkanál citromvajat. Ráolvadt és alufóliába csomagoltuk melegen tartás céljából.

A quiche belseje. Lágy és nagyon finom töltelék! Madársalátával szórtuk meg a tetejét.

Az előétel után volt idő még egy kávéra. 🙂

Az egyik lazacot így tálaltam. Akartam egy kis emléket a lányaim részére, hogy lássák, nagyon is gondoltunk rájuk annak ellenére, hogy otthon hagytuk őket! Szóval málnaöntettel az ő neveik olvashatók a lazac körül.

Petra 2 és fél éves.

Réka fél éves.

Ő pedig a desszert: a halva. Nagyon édes finomság, mandulával megszórva, mellé citromos sorbet-val tálalva.

Nagyon guszta, de nem nagyon bírtuk megenni, mert baromi édes volt nekünk.

Itt már került rá áfonya is végre.

Ezt vitték fotózni, de itt már több rajta az áfonya, mert mire lekaphattam, addigra apa megszórta magának. A málna önteten fekete só van.

Ez a nagy lila a szélén káposzta! 🙂

Mindenki nagyon jó ízűen ette a lazacot. Nagyon nagyon finom volt, minden íze passzolt egymáshoz! Andiét Sanyi tálalta, az volt a lehetséges tálalást bemutató darab.

Készül a citrom sorbet.

Finom volt, jeges, kellett is, megittam. 🙂

Szakácsok képei a főzőiskola falán.

Miután elfogyasztottuk a fogásokat és egy kicsit volt idejük ülepedni is, jött a fényképezés. Ezután pedig átvehettük az Eisberg ajándékcsomagokat, a Chefparade főzőiskola ajándékcsomagjait és kóstolhattunk salátaönteteket, amikből kaptunk is ajándékba 1-1 flakonnal.

Nyeremény pakkjaink.

4 féle salátaöntet, kisebb-nagyobb hűtőtáska, 3 eisberges kötény, 2 mindmegettés, hűtődekoráló matrica 2 csomaggal, olasz ételek szakácskönyvek, Finom fogások szakácskönyvek, fényvisszaverő csuklóizék, volt még benne Eisberges frizbi és strandlabda és 2 édes csípős chili szósz csirkéhez (ez olyan finom!!!). Meg elhoztam 9 héliumos lufit is a csajoknak. 🙂

Zimre Krisztinával a Mindmegette főszerkesztőjével is váltottam pár szót ismét. Szerettem volna megtudakolni, mely receptemmel sikerült bejutnom, de ő is mondta, hogy azzal amelyik megjelenik majd az újságban. Nem tudja megmondani pontosan melyik az, mert ismét sok receptet küldtem be nekik.Azt is mondta, hogy az elmúlt egy év alatt sokat fejlődtem, mert figyeli a receptjeimet. Szebben tálalok és gusztusosabbak a fotók, szóval nem véletlenül vagyok ott, ahol. 🙂 Nagyon kedvesek voltak a szavai és a pozitív megerősítés részéről (is) nagyon jól esett. Ezek a biztató szavak adnak erőt, hogy folytassam a blogolást a jövőben is.

Andi is megnézte, apa és Sanyi kitárgyalta a chiliket a csípős szekrény előtt. 🙂

Jó hangulatban, kissé sajnálkozva léptem ki ismét a főzőiskola ajtaján. De remélem lesz még alkalmam belépni rajta újra.
A többi leendő versenyükön is indulni fogok, csak úgy, mint eddig és remélem a továbbiakban is jó eredménnyel zárhatom majd mindet!
Ezek után ezúton is szeretném megköszönni a remek programot, a kedvességet, az ajándékokat és egyáltalán a lehetőséget magát!

Ezután már csak az volt hátra, hogy átadjam Andinak az ajándékcsomagját, megspékelve pár macaronnal részükre és egy pinduri bronz selyemporral.

Ez most sajnos folyékony zölddel lett színezve és elég fakók lettek, de finomak! 🙂

Ezek után fáradtan, de nagyon szép emlékekkel elindultunk hazafelé.

És akkor íme a receptek, amiket elkészítettünk:

A továbbiakkal (videó és még képek) a későbbiekben jelentkezem egy újabb posztban.