A „canolli”, ami cannelloni tésztából készül. 😀
Ez egy gyorsan elkészíthető finomság és bár elsőre furának tűnhet, hogy olajban kissé átsütjük a nyers tésztacsöveket, higyjétek el, nagyon finom végeredményt fogunk kapni. Igaz cseppet sem alakbarát sütemény lesz a vége. 🙂
Hozzávalók:
cannelloni tészta (én a Lidlben szoktam venni, amikor kapható)
méz a tészták átkenéséhez
kókuszreszelék a forgatáshoz
olaj a kisütéshez
250 gr mascarpone
100 gr fehércsoki
porcukor ízlés szerint
vanília aroma (opcionális)
kb 3-4 dl habtejszín
A nyers tésztacsöveket mindenek előtt forró olajban átsütjük, míg apró kis hólyagok keletkeznek a tésztán.
Papírtörlőn itassuk le a felesleges olajat, majd hagyjuk hűlni a tésztákat.
Ezután egy kis tálban melegítsünk meg pár másodperc alatt mézet. Épp csak annyira, hogy folyósabb legyen, így könnyebben is kezelhető.
Egy másik tálban készítsünk elő kókuszreszeléket.
Egy szilikonos ecset segítségével kenjük át a kisült tészták külsejét, majd forgassuk meg a kókuszreszelékben őket és tegyük egy tálcára.
Amint mindegyikkel megvagyunk összekeverhetjük a krémet.
Erre is igaz, hogy nyugodtan használhattok több mascarpone-t és kevesebb habtejszínt vagy egy kicsivel több habtejszínt és kevesebb mascarpone-t, ahogy szeretitek. Nem szükséges foggal körömmel ragaszkodni a recepthez. Ha van megbontva egy mascarponed, amiben már csak 20 dkg van, akkor az is elég lesz. 😉
Olvasszuk meg a fehércsokit. Ebből is nyugodtan használhattok többet az intenzívebb doki ízért, viszont akkor picivel több tejszínt is tegyetek majd a krémbe, hogy ne legyen nagyon kemény a töltelék.
A mascapronet az ílés szerinti porcukorral és vanília aromával keverjük ki, adjuk hozzá az olvasztott fehércsokit és a habtejszínt, majd habosítsuk ki az egészet. Ne legyen lágy, de ne is verjétek kő keményre a habot. Épp csak annyira, hogy habzsákból könnyedén nyomható legyen.
Ugyanis a krémet egy csillagcsővel ellátott habzsákba töltjük és abból nyomjuk az előkészített tészta csövekbe kétoldalról.
Ezután az elkészült töltött tésztákat hűtőben hagyjuk egy éjszakára, hogy a tészta megpuhulhasson. Nem lesz teljesen puha, viszont harapható állagra fog lágyulni, de marad roppanóssága.
Nagyon szeretjük, nagyon finom, amikor csak kapok ilyen tésztát elkészítem, mert eteti magát.
Aztán ezt lehet cifrázni ha van kedvetek némi pisztáciakrémmel, majd a kilógó habos részeket meg lehet mártani liofilizált málnába, aprított pisztáciába, amibe csak szeretnétek. 🙂
Ünnepekkor is megállja a helyét, nem hiszem, hogy nagyon sok helyen ismernék, lehet vele villogni. 🙂
Jó sütögetést kívánok!
