Nem az igazi, gyerekkori ízeket hozza, de nagy előnye, hogy gyorsan elkészül. Hátránya, hogy gyorsan el is fogy.
Nagymamám sajnos kevés dolgot tudott sütni. Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, mennyi féle dolgot tudott elkészíteni. De ez egyike volt azoknak és nagyon szerettem. Ez nem az ő receptje, de attól még ez is finom. 🙂
A bögre 2,5 dl-es.
2 bögre finomliszt
1 evőkanál cukor
1/2 kávéskanál só
1/4 bögre olvasztott zsír (kb 1 nagyon púpos evőkanál, még szilárd állapotában)
1/4 bögre tej
2 tojás
A lisztet, a cukrot és a sót összekeverjük. Hozzáadjuk az olvasztott zsírt és a tejet, majd a tojásokat. Nagyjából összekeverjük, majd összegyúrjuk. Kicsit ragacsos lesz a tészta, de annak is kell lennie.
A tésztát jól belisztezett felületen kb 5-7 mm vastagra nyújtjuk. Közben lisztezzük a tetejét is, ha ragad. Sütés közben kicsit meg fog emelkedni. Mindezt sütőpor és élesztő nélkül teszi, hiszen a tojásnak is van ilyen “funkciója”.
Ezután derelyevágóval tetszőleges formára és nagyságúra vágjuk. Hagyományosan rombuszokat vágunk és a közepüket hosszában szintén kivágjuk.
Szintén a hagyomány szerint a lyukon átdugjuk a tésztát (egy részét én is átdugdostam), de mi mindig is így simán, laposan sütöttük ki őket.
Bő, forró olajban aranyszínűre sütjük mindkét oldalukat és még melegen porcukorba hempergetjük.
