Tavaly készítettem ilyet először. Bár a “bőr” kifejezést elég durvának érzem ehhez a finomsághoz, nem is a “héjáról” van szó. Gyakorlatilag aszalt eperpép az egész. Viszont különleges és finom! Van aki gumicukornak nevezi, nem az!
Viszont finom nasi!
Én anno Praliné Paradicsomnál láttam.
Tavaly készült mangós és málnás kivitelben is. Hol passzíroztam, hol benne hagytam a magvakat. Minket nem zavarnak.
Kitűnő bonbonokhoz, tortákhoz, süteményekhez.
Tehát fél kg epret (megtisztítva, megmosva természetesen) 2-3 evőkanál mézzel összeturmixolunk (át is passzírozhatjuk utána, a méz pedig opcionális).
Egy tepsit sütőpapírral kibélelünk, majd ráöntjük a pépet. (Ha esetleg vastagnak találjuk az elterített réteget, akkor oszlassuk el két tepsire. Itt jegyzem meg én 1 kg eperből készítettem most, két tepsire elosztva, légkeverés 50 fokon dolgozott a sütő összességében nagyjából 15 órát, persze nem folyamatosan. Vastag volt a réteg, ezért inkább megéri vékonyabbra teríteni és kisebb adagból készíteni.)
Elegyengetjük, vékonyan terítjük, egyenletesen.
50 fokos sütőben pár óra alatt megaszaljuk (gyakorlatilag).
Nem kell légkeverni, fent csak azért tettem így, mert két tepsivel volt bent egyszerre…
Az ajtót támasszuk ki fakanállal, hogy a gőz kijöhessen.
Amikor már kiszáradt, leválasztjuk a sütőpapírról. Azért ez a folyamat pár órát igénybe fog venni, legalább 5 órával számoljatok! 🙂
Ollóval csíkokra is vághatjuk vagy egészen apróra darálhatjuk.
Petrám már tavaly is odavolt érte, én is, most húgom is rákapott, szóval pikk-pakk elfogyott az egész. Holnap újabb kör megy a sütőbe. 🙂
A tavalyi adag: aprítva és csíkozva. A csíkokból masnikat kötöttem és az egyik Zila versenytortámat ilyennel díszítettem…..sőt, a pannacottásra is ilyen “bőr” ment, csak málnás verzióban. 🙂
