Valamelyik nap végre sikerült újra átlapoznom a Csokoládé kiskönyvtára sorozat cuki kis köteteit és sorra jelölgettem be a sütikéket, melyeket szándékoztam azonnal elkészíteni. Aztán persze gyorsan szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy egyszerre ennyi fincsiség nem fog menni, így kezdtem szépen az elején.
Mivel apától kaptam 5 kg csokit (2,5 kg fehéret és 2,5 kg 70%-os étcsokit) az évfordulónkra – többek között -, így abból szándékoztam elkészíteni valamit, ami nem bonbon. Erre a bombára esett a választásom. Játszottam a gondolattal, hogy fehércsokis lesz ez a szuflé szerű nasi, de végül étcsokis lett.
Nagyon egyszerű elkészíteni.
Kell hozzá:
200 gramm csokoládé
70 gramm vaj (enyhén sózott)
4 tojás
70 gramm porcukor
50 gramm liszt
Szuflé formák. Ezeket kifújtam tarant sprayvel (kivajazzuk), aztán megszórjuk liszttel. Az igazat megvallva tekintve a desszert töménységét és a mennyiségét úgy gondolom ennek megsütésére a legtökéletesebb forma a Tecsóban kapható 24 db-os kis mini sütőforma lenne (olyasféle, mint a muffin sütő tepsi, csak több kisebb lyuk van rajta). Ebből a mennyiségből ugyanis csupán 4 formányi adag jön ki. És mivel nagyon tömény egyszerűbb falatkákban elkészíteni, mert nagyon ritka esetben bír egy ember egyszerre megenni egy egész adagot! 🙂
Persze ha olyan kis formában sütjük, akkor a sütési idő lerövidül, hiszen csak a szélének kell épphogy megsülnie, belül még folynia kell.
200 fokra előmelegítjük a sütőt, ez gáznál 7-8 fokozatot jelent.
A csokit gőz fölött megolvasztjuk, majd bele keverjük a kockázott vajat.
Pindurit hagyjuk hűlni.
A tojásokat a cukorral habosra keverjük, majd szépen lassan, folyamatos keverés közben hozzá adjuk a csokit.
Legvégül pedig beleszitáljuk a lisztet és a kivajazott, lisztezett formákba töltjük.
8-10 percig sütjük, de ez sütő függő. Én 10 percig sütöttem, 12 percig is süthettem volna, bár gyönyörűen kifordult a formából, mikor már kihűlt, mindenhol megsült a széle, viszont én elviseltem volna egy kicsit vastagabb sült “héjat” és kevesebb lágy belsőt.
Arra figyelni kell, hogy ne süssük túl, mint már említettem, mert a lényege a lágy krémes belső, mint egy szuflénak. 🙂
Nagyon finom, nagyon tömény, nagyon csokis! Brutális!
