Vettem tehát egy aukciós oldalon egy kürtöskalács készítő szettet nem drágán 1500 ft+posta volt. Kaptam hozzá egy kis tepsit is, amibe két rúd egyszerre való sütéséhez van hely. (itt jegyezném meg, hogy a nyeles nyújtófák és esetleg alufóliába burkolt papírtörlő tekercsek is nagyon megfelelnek e célra.)
Miután azonnal kipróbáltam egy receptet, amit az Ízek, torták és más állatfajták oldalán találtam, nagyon gusztának véltem de végül csalódtam benne – a mai napig nem értem mit szúrtam el – kipróbáltam azt a receptet apósoméknál, ami a szetthez volt.
Bár furcsálltam a dolgot, mert olajban sült kalácsokat írt a recept és úgy tudtam azért sütőben szokták sütni őket, ha már nincs kimondott gépezetünk e műveletre…belevágtam, mit veszíthetek.
A recept így szól: (nem nagy kunszt)
Kevés langyos tejben felfuttatunk 2 dkg élesztőt.
5 dkg cukrot, 1 tojássárgáját és fél kg lisztet elkeverünk, hozzá öntjük az élesztőt, még kb. olyan 3 dl tejet (ez saccra ment, ugyanis a receptből kifelejtődött minden nemű folyékony alapanyag) és pici sót. Puha tésztává gyúrjuk, majd letakarva fél órán át kelni hagyjuk.
Megolajozzuk vagy vajazzuk a fáinkat és a kis tepsibe olajat öntünk, amit szépen elkezdünk melegíteni amint elkezdjük feltekerni az első kalácsot.
A tésztát sodorni kezdjük ujjnyi vastagra és elkezdjük az olajozott fára csavarni. Nem szorosan, hézagosan. Nem nagyon vastagra, mert a közepe nyers marad, így sem fog kiszáradni, nem kell aggódni!
Sodrunk vele párat, hogy ellapuljon a tészta és kitöltse a réseket és már mehet is a forró olajba.
Gyakorlatilag nagyon lassú forgatással azonnal szépre sül a kalácsunk, semmi időnk nincs arra, hogy egy újabbat felcsavarjunk, olyan gyorsan sül a kalács.
Ahogy kivesszük az olajból azonnal hempergetjük az ízesített cukorba, várunk kicsit és lehúzzuk a fáról.
Azért szép kalácskák lettek és finomak is! (Nem tocsog az olajban és nem érezni rajta, normális kürtöskalácsok lettek!) Elfogyott, de piszkálja a csőröm a sütős verzió. Nem nyugszom míg nem csinálok!
