Hajtovány a’la Limara…most az én kezeim által

Limara az etalon. Ezt már nem először mondom. Rengeteg receptje van elmentve a könyvjelzőim közé, most végre kelt tésztára éheztem ismét, így eljött az ideje a hajtovány elkészítésének.

Tészta:
1 kg liszt
5-6 dl tej
2 tojás sárgája
1 dl olaj
2 csapott(!!!) ek só
1 mokkáskanál cukor
5 dkg élesztő

Krém:
20 dkg margarin
1 tk só
1 tojás
20-25 dkg reszelt sajt

Tetejére:
1 tojás felverve
reszelt sajt

A tészta hozzávalóiból tésztát dagasztunk.
A robotgép üstjébe teszek a tejet, olajat, sót, a tojások sárgáját, majd a lisztet.
Egy deci langyos tejben elkeverem a cukrot és belemorszolom az élesztőt. Alaposan elkeverem, majd megszórom egy csipet liszttel és hagyom felfutni. Ha felfutott, akkor pedig mehet a lisztre.
Hagyom, hogy a robotgép szép, stramm tésztát dagasszon belőle.
Ezután letakarva duplájára kelesztettem.

A krémhez én most vajat használtam, merthogy ez volt itthon. Gyakorlatilag csak összekeverjük a hozzávalókat robotgéppel, míg kenhető állagú lesz a massza.

A tésztát lisztezett felületen ketté vágjuk és egyesével jól kinyújtjuk. 3-4 mm vastag legyen a tészta és igyekezzünk téglalap alakúra nyújtani.
Ezután a krém felével megkenjük és feltekerjünk, mint a bejglit, vagy mint a kakaós hajtoványt.Trapéz formákat vágunk a tésztakígyóból és sütőpapírral bélelt tepsin még fél órát kelesztjük.
180 fokra előmelegítjük a sütőt, az aljába egy lábasba vizet téve.
Sütés előtt egy felvert tojással megkenjük a hajtoványok tetejét és megszórjuk egy-egy csipet sajttal.
25 perc alatt készre sütjük, majd kivéve hideg vízzel megspricceljük.

Minden kelt tésztás süteménnyel (vagy legalábbis a 95 százalékukkal) így járok el, lábas víz a sütő aljában, sütés végeztével pedig vízzel sprickolás.

Felesleges mondanom, hogy nagyon finom, ez már-már evidens, ha Limara receptjéről van szó. (Igaz ő ezt kivételesen kapta jó pár évvel ezelőtt, de mondhatjuk, hogy ő tette ismertté.) 🙂

Tessék neki állni nyugodtan. Attól, hogy hajtovány a neve még nem hajtogatott tészta! 🙂

Almás pite karamellásan, fehér csokisan

Szeretjük az almás pitét. Minden formában. Ez most karamellás, vaníliás, fehér csokis, flan tésztás.

Tésztához:
250 gr liszt
125 gr vaj
1 tojás
1 ek kr. cukor
1/2 tk só
40 ml hideg víz

A lisztet egy tálba szitáljuk ,a közepébe ütjük a tojást, a felkockázott vajat, sót és cukrot.
Elkezdjük összedolgozni és idő közben hozzá öntjük szépen fokozatosan a vizet is.
Alaposan összegyúrjuk, majd folpackba csomagolva hűtőben pihentetjük felhasználásig.

Töltelék:
4-5 nagyobb alma
1 1/2-2 dl tejszín
20 dkg cukor
4-5 ek fahéj
10 dkg fehér csoki
1 vanília rúd magjai

Az almákat meghámozzuk, lereszeljük.
A cukrot egy nagyobb serpenyőben elkezdjük karamellizálni. Amikor szépen felolvadt a cukor, akkor belekeverjük a vanília magjait, majd apránként belecsurgatjuk a tejszínt. Óvatosan, mert felhabzik!
Amikor csillapodtak a kedélyek, akkor a reszelt almából a két kezünkkel kinyomjuk a felesleges levet és szép óvatosan a karamellhez adjuk. Alaposan elkeverjük, majd beledobunk 100 gramm fehércsokit. Ha felolvadt készen is vagyunk. Nagyon pindurit hagyjuk hűlni, ez idő alatt a tésztával kibéleljük a piteformánkat, amit előzőleg azért kivajaztunk.
Szép vékonyra nyújtjuk és a pereménél kissé hosszabbra hagyva levágjuk a felesleget.
Villával megszurkáljuk az alját, majd elegyengetjük benne a tölteléket és a maradék tésztával befedjük, a széleket alaposan összenyomkodjuk.
200 fokra előmelegített sütőben 35-40 perc alatt megsütjük.

Figyelem! Mi édesen és fahéjasan szeretjük! A cukor mennyiségét lehet csökkenteni, a fahéj mennyiségét szintén!

Amikor megsült hagyjuk a formában kihűlni, majd szépen ki tudjuk fordítani és tálra helyezni.

Baconös quiche

A quiche (ejtsd: kis) olyan étel, amit a Mindmegette és az Eisberg főzőkurzusán készítettem először, de azóta már most sokadszor. 🙂
Ez alapvetően egy nagyon egyszerű és nagyon sokféleképpen variálható, brutálisan gyorsan elkészülő finomság.
Jelen esetben békönös. 🙂

Na szóval:
1 csomag leveles tészta
1 csomag bacon szalonna
1 fej hagyma
kakukkfű, petrezselyem, pici só
1 marék madársaláta
20 dkg trappista sajt
2 dl főzőtejszín
1 tojás
1 tojássárgája

Most egy 18 cm-es tortaformát vajaztam ki. (A legjobb olyan formát kibélelni, aminek kivehető az alja.) VAJAZZUK KI! Hiába vajas a tészta, attól még le tud tapadni.
Ezek után béleljük ki a leveles tésztával a formánkat.
A bacon szalonnát felkockázzuk, egy serpenyőben megpirítjuk, majd hozzá dobjuk a felkockázott hagymát is.
Pici só, bors, kakukkfű, petrezselyem, majd egy marék madársalátát is rádobunk. Amint megfonnyadt lekapcsoljuk az energiát.
A tojást és a sárgáját összekeverjük, felöntjük a tejszínnel, majd beleforgatjuk a reszelt sajtot.
A szalonnás egyveleget elegyengetjük a tésztán, majd nyakon öntjük a tejszínnel.
Mint látható az első képen a tészta egészen a forma pereméig felér.

Na, ezt a tésztát hajtsuk vissza kissé, de maradjon úgy egy centivel a töltelék fölött, ugyanis a leveles tészta sülés közben összehúzódzkodik kissé.

180 fokos sütőben addig sütjük míg szép színt kap a teteje.
A formában hagyjuk kissé hűlni, majd óvatosan levesszük a karimát.

Szeleteljük és ízlés szerint madársalátával megszórva tálaljuk.

Lágy krémes csoki desszert

Valamelyik nap végre sikerült újra átlapoznom a Csokoládé kiskönyvtára sorozat cuki kis köteteit és sorra jelölgettem be a sütikéket, melyeket szándékoztam azonnal elkészíteni. Aztán persze gyorsan szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy egyszerre ennyi fincsiség nem fog menni, így kezdtem szépen az elején.
Mivel apától kaptam 5 kg csokit (2,5 kg fehéret és 2,5 kg 70%-os étcsokit) az évfordulónkra – többek között -, így abból szándékoztam elkészíteni valamit, ami nem bonbon. Erre a bombára esett a választásom. Játszottam a gondolattal, hogy fehércsokis lesz ez a szuflé szerű nasi, de végül étcsokis lett.

Nagyon egyszerű elkészíteni.
Kell hozzá:

200 gramm csokoládé
70 gramm vaj (enyhén sózott)
4 tojás
70 gramm porcukor
50 gramm liszt

Szuflé formák. Ezeket kifújtam tarant sprayvel (kivajazzuk), aztán megszórjuk liszttel. Az igazat megvallva tekintve a desszert töménységét és a mennyiségét úgy gondolom ennek megsütésére a legtökéletesebb forma a Tecsóban kapható 24 db-os kis mini sütőforma lenne (olyasféle, mint a muffin sütő tepsi, csak több kisebb lyuk van rajta). Ebből a mennyiségből ugyanis csupán 4 formányi adag jön ki. És mivel nagyon tömény egyszerűbb falatkákban elkészíteni, mert nagyon ritka esetben bír egy ember egyszerre megenni egy egész adagot! 🙂
Persze ha olyan kis formában sütjük, akkor a sütési idő lerövidül, hiszen csak a szélének kell épphogy megsülnie, belül még folynia kell.

200 fokra előmelegítjük a sütőt, ez gáznál 7-8 fokozatot jelent.
A csokit gőz fölött megolvasztjuk, majd bele keverjük a kockázott vajat.
Pindurit hagyjuk hűlni.
A tojásokat a cukorral habosra keverjük, majd szépen lassan, folyamatos keverés közben hozzá adjuk a csokit.
Legvégül pedig beleszitáljuk a lisztet és a kivajazott, lisztezett formákba töltjük.

8-10 percig sütjük, de ez sütő függő. Én 10 percig sütöttem, 12 percig is süthettem volna, bár gyönyörűen kifordult a formából, mikor már kihűlt, mindenhol megsült a széle, viszont én elviseltem volna egy kicsit vastagabb sült “héjat” és kevesebb lágy belsőt.

Arra figyelni kell, hogy ne süssük túl, mint már említettem, mert a lényege a lágy krémes belső, mint egy szuflénak. 🙂
Nagyon finom, nagyon tömény, nagyon csokis! Brutális!

Lezárult a játék a Facebookon!

Még júliusban megszavaztátok, mit szeretnétek nyerni egy későbbi játékomon. Magasan a 3 az egyben botmixer vitte a pálmát. Persze ez egy nagyon hasznos konyhai kütyü, nem csodálom, hogy erre esett a többség választása.

Aztán augusztusban útjára indult a játék, de nem igazán voltatok lelkesek. Mit ne mondjak az addigi olvasók közül csak 1-2 személy szerette volna magának ezt a hasznos kis holmit. Pedig szerintem ha ingyen van és ha szinte semmit nem kell tenni azért, hogy megnyerhesd igazán motiválhatott volna több emberkét.
Aztán októberben jött egy fordulópont és a kitűzött 500 fő mára 1080 főre ugrott. Nos, váratlanul ért, mitagadás. Olyannyira nem voltam felkészülve, hogy a gép sem volt még megvásárolva. Teszem hozzá még mindig keresem a megfelelőt, de most már 1 héten belül meglesz és azonnal postázom a nyertesnek, amint jelentkezik.:)
Fantasztikus, köszönöm, hogy csatlakoztatok és remélem hosszú távra terveztek velem, mert sok játék és sok recept, sok ötlet vár rátok nálam. 🙂

A játékokkal kapcsolatban azt is tudhatjátok, hogy szeretek játszani, sokszor indítok játékot, nem kis nyereményeket ajánlok fel Nektek és már nagyon sokan nyertetek nálam. (Itt jegyzem meg halkan egy régi elmaradásomat hamarosan pótolni fogom azokkal szemben, akiknek még SK – Saját Készítésű –  ajándékkal lógok!:) Már nincs meleg, szóval mennek a csomagok hamarosan, tessék kukkolni a postaládát, mikor érkezik tőlem egy kis csomagocska.)

Szóval a játékaimra nem lehet mondani, hogy nem kerül bele mindenki a kalapba, akár virtuálisan sorsolok, akár manuálisan. (Már mindre volt példa.)
Most mégis megtréfált a Facebook és be is rágtam. A lényeg, hogy sikerült nem mindenkinek bele kerülnie a kalapba. Sajnos! Szánom-bánom és szégyellem magam emiatt, mert hát nem így gondoltam, de sajnos nem tudok mit tenni. Aki jelezte felém, hogy nincs a névsorban és ellenőrizhetően mégis lájkolta a képet, azt természetesen utólag beleírtam.
Tanultam ebből, sosem játszottam így a facebookon, de mivel szinte ellenőrizhetetlen, a facebook meg kiszámíthatatlan, így a következő játékot nem is erre fogom alapozni!
Elhihetitek, hogy senkit nem akartam kihagyni, pláne nem szándékosan, merthát nekem végülis mindegy, kié lesz a nyeremény, protekció nincs, senkinek! 🙂

A végleges névsorban 701 személy szerepel. Köszönöm a részvételt és mindenkinek sok szerencsét kívánok!
(Ne menjetek messzire akkor sem ha nem nyertek, mert lesz még idén játék!)

Akkor következzen a sorsolás.
Miután mindenki órákig szugerálhatta a sorszámát, megnyitom a random.org programot.
Betáplálom az első és az utolsó sorszámot.
Ebben az intervallumban fog kidobni véletlenszerűen egy számot, ő lesz a nyertese a botmixernek.

(Nehezítésképpen nem teszem itt közzé a névsort, az marad a facebookon-ITT, viszont a szám pedig csak itt lesz látható.)

Gratulálok a 626-os sorszámú játékosnak!
FONTOS! Kérlek egy héten belül vedd fel velem a kapcsolatot, azaz november 9. éjfélig. Ha nem teszed meg újra fogok sorsolni!
Éééééééén szóltam! 🙂
A többi 700 játékos se csüggedjen. Hamarosan új játék indul, átláthatóbb, megbízhatóbb módon!

Szedres tarte

Ez az a pite, amit valószínűleg csak jövőre friss szederrel fogtok elkészíteni, de azért nem árt feljegyezni valahova ezt a receptet, mert nagyon finom!
Anno valamelyik újságban találtam rá, ahol elsősorban a krém mély bordó színére figyeltem fel, baromi jól nézett ki, megfogott, el kellett készítsem. De a krém lila lett. Hát igen, azért az újságos dolgok nem mindig tükrözik híven a valóságot, de így is nagyon tetszett és nem utolsó sorban finom is volt!

Krémhez: 
200g szeder
100gcukor
50g vaj
3dbtojás
4evőkanálhabtejszín


Tésztához:
300g liszt
1kiskanál sütőpor
100g vaj
140gcukor
2dbtojás
1dbtojás sárgája
2kiskanáltej
50gszeletelt mandula

125 gramm szedret pürésítünk, majd átnyomkodjuk szűrőn. Ezt a pürét összekeverjük a cukorral, tojásokkal, margarinnal és tejszínnel. Vízfürdőben, gyakran keverve besűrítjük a pürét, ez nagyjából 15-20 perc, majd hűvösre tesszük.
A lisztből, sütőporból, 100 gramm margarinból, 140 gramm cukorból és a két tojásból omlós tésztát gyúrunk, amit hűtőben 30 percig hagyunk pihenni.
Nem mintha nem lenne mindegy a minta rajta… 🙂
A tészta 2/3-át kinyújtjuk és a kimargarinozott 24 cm átmérőjű tortaformát vagy piteformát kibéleljük vele. Elkenjük rajta a szedres krémet, majd a maradék tésztával befedjük a tortánkat úgy, hogy a széleket összenyomkodjuk. A tejjel elkeverjük a tojássárgáját, ezzel lekenjük a tarte tetejét és megszórjuk a mandulaszeletekkel.
180 fokra előmelegített sütőben 40-45 percig sütjük. Tálaláskor díszítjük a maradék szederrel.

Nekem kissé édes volt a krém, apának ízlett. Hát ízlések és pofonok.

Yo étvágyat a pitéhez! 🙂

Kakaóvajas szűzérme tallérok sajtos polentával grillezve, zabpelyhes paraj ágyon, sült baconnel

Jelentem kijózanodtam. 🙂
Vagyis nem biztos, mert ezt a bejegyzést is megírtam előbb, nehogymá’! 🙂 Tessék még adni egy kis időt, fel kell fogni, hogy beléptünk a 11. közösen töltött évünkbe. 🙂
Hogy egy kicsit többet tudjatok meg erről a dologról: a középiskola utolsó évében találtunk egymásra teljesen véletlenül, 2002-ben. 2004 óta élünk együtt és szerencsére minden hülyeségünket kiéltük még az első pár évben. 🙂 Na ennyi elég is lesz! 🙂
Mivel élmény beszámolót nem tudok még tartani a tegnapi napról, ezért hoztam egy régebbi receptet, amit még a Floriol receptversenyre készítettem. (Azóta már megjelentek a receptjeinkkel ellátott Floriol étolajak, ott sorakoznak a boltok polcain, az enyémek az E-vitaminos olajon és azóta sem kaptuk meg és nem is fogjuk a másik részét az ígért nyereménynek. Na mindegy!)

Polentához:
25dkg kukoricaliszt 
7dlvíz
4evőkanálolaj
10dkg trappista sajt
1,5kiskanál
1kiskanálbors
 
Mártáshoz:
2evőkanáltejföl
25dkg paraj mirelit, pépes
1kiskanálolaj
1-2evőkanál zabpehely
4szelet bacon szalonna
2 gerzdfokhagyma
1kiskanál

Húshoz:
5dkg porított kakaóvaj
40dkg szűzérme felszeletelve
ízlés szerint
bors ízlés szerint

A sajtot lereszeljük. A vizet a sóval egy mély lábasban forrásig melegítjük, a kukoricalisztet állandó keverés mellett a vízhez adjuk, hozzáadjuk a sajtot, borsozzuk és folyamatosan kevergetve addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik.
Ekkor elsimítjuk a polentát egy magasabb falú tepsiben, vagy pizzasütőben és hagyjuk kihűlni. 
 
Közben a spenótot megpároljuk egy pici olaj és víz keverékén, hozzáadjuk a tejfölt, a sót és az apróra szeletelt fokhagymát, majd a zabpehellyel besűrítjük.
A kihűlt polentát szeletekre vágjuk, majd a grillserpenyőt vagy a kompaktgrillt kikenjük vékonyan olajjal és megsütjük a polenta szeletek mindkét oldalát.
A szűzérmét jó ujjnyi szeletekre vágjuk, a kakaóvajba forgatjuk és a szárazra törölt grillserpenyőben mindkét oldalukat megsütjük. Amikor készen van frissen őrölt sóval és borssal fűszerezzük.
Tálaláskor a parajszószra frissen sült bacon szalonnát helyezünk, majd a grillezett polentát és a szűzérméket. Kis parajszósz cseppekkel díszítjük és friss zabpehellyel megszórjuk.

Saját ízlés szerint variálhatunk az ízesítésen, a polentának ez az alapverziója, hagymával, baconnel, stb. lehet dúsítani az ízvilágát.

Érdekes, de ízletes. Mondhatni egészséges. Tessék variálni. Yo étvágyat!

Ma van a nagy nap!

A mai nap nagyon különleges! Ma 10 éve annak, hogy az én életem párjával elkezdtünk “járni”! Igen, jubilálunk!!!!! 🙂 Jupííí!
Ezen a napon önző módon semmivel nem foglalkozunk, csak egymással. Ennek folyományaként ez is egy előre időzített bejegyzés, szó sincs arról, hogy eme jeles napon a gépnél ülnék és pötyögnék. 🙂

Mesélek egy kicsit, mi is fog ma történni. Ma a kicsi lányaink nélkül Pestre megyünk. Ott fogunk ünnepelni. Eredetileg vacsorázni mentünk volna a Larusba, de végül is úgy döntöttünk, hogy egy “fiatal korunkat” idéző vacsorát fogunk csapni, amolyan duhajkodós, dőzsölős és nem túl egészséges módon. Nade ne szaladjunk így előre. Kezdjük egy recepttel a történetet, merthogy nagy szerepe van az ünneplésben.
Ez a mézeskalács. Kitaláltam ugyanis, hogy a verset – amit annak idején neki írtam és már megfestettem decupage (ejtsd: dekupázs) képen is – ezúttal mézeskalács szívekre írom rá versszakonként és reggelről egyesével adagolom majd apának, szépen beosztva. Az utolsó szívvel pedig megkapja az ajándékát.

Tehát kellett egy tuti, de tényleg tuti mézeskalács recept. Mivel gyakorolni kellett, ezért már hetekkel a nagy nap előtt (fura ezt írni, mert semmi köze a valódi nagy naphoz, az esküvőhöz, de mégiscsak nagy ez a nap, mert manapság a fiatalok körében a 10 év együtt szerintem igenis szép idő!) belefogtam a tesztelésbe. Eddig ugyanis se finom mézeskalács tészta receptem nem volt, se azt nem tudtam, hogyan készül a tökéletes terülőmáz (a megnevezését sem tudtam idáig), írókázni pedig a mai napig nem tudok. 🙂

Ki más jöhetett volna szóba mézeskalács témában, mint Moha.
Ő mindent tud és a receptben sem csalódtam. Tökéletes!
Sütöttem tehát egy adagot és vártam a csodát. Fantasztikusak lettek, a terülőmázam is elsőre sikerült, aztán jött a mumus, az írókázás. Hát annál tényleg el kell találni a megfelelő arányokat, mikor eléggé folyékony, stb. Máig nem megy, de feladtam, jó a filc! 🙂
(Igen, filc. Az ICO sünis filcek ehetőek és megfizethetőek az ételfesték filcekkel ellentétben – bár olyanom is van. Meg lett kérdezve a gyártó! Nem mellesleg ők az egyetlenek, akik odafigyelnek, hogy gyerekbarát anyagokat használjanak a termékeit előállításánál.)

Na lássuk a receptet, ITT találjátok!

Nagyon szépre sültek. Hagytam kihűlni őket.

A következő képen az első terülőmázam és írókázásom látható. A versem 7 versszakos, de csak 5 szív van. Vajon miért!? 😀 A többit elrontottam, így gondoltam lerövidítem a verset….de nem voltam vele megbarátkozva. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy újra gyártsam őket. Vettem is 4 kg mézet, hogy legyen mivel gyakorolni (és persze előre gondolva a karácsonyi időszakra is).

A második eresztésnél úgy gondoltam, hogy pirosak lesznek a szívek, de hiába a piros festék, rózsaszínűek lettek…Nem baj, ez legyen a legkevesebb. A máz viszont most nem moha máza lett, hanem egy tojásfehérje porból (meringue powder) készült máz. Valahogy jobban tetszik, bár nagy különbség nincs köztük.
Ennek a receptjét ITT találjátok.
Az írókázás teszteléséhez viszont már nem volt türelmem, így filccel igyekeztem szépen felvinni a szöveget. Ám a filc vastagsága visszaütött, nem lett olyan szép, mint vártam, de olvasható, úgyhogy így marad. 🙂
A nagyobbik lányommal becsomagoltuk és elraktuk a szekrény tetejére pihenni a mézeseket.
Várják a megfelelő pillanatot.

Szóval kezdődik az adagolás már reggelről.
A programban van, hogy elmegyünk a Sziklakórházba, mert már olyan régóta el akartunk menni és Pesten élő pályafutásunk alatt (ami röpke 3 év volt) egyszer sem jutottunk el többek között oda sem (konkrétan sehova, dolgoztunk, hazautaztunk, dolgoztunk, hazautaztunk, még csak moziban sem voltunk). Natehát előreláthatóan az 5 órási csoporthoz csatlakozunk, majd a Lánchídon átsétálva megnézzünk a Holocaust cipellőket a Duna parton. Eleve a hídon séta érdekes lesz, mert a terhességeim óta iszonyatosan tériszonyos vagyok, pedig előtte az ég világon semmi bajom nem volt a magassággal. Remélem nem fogom végig azt érezni, hogy le akarok zuhanni. :S
Na, aztán egy nagy romantikus séta vár ránk erre-arra össze-vissza Budapest szívében. Az est zárása: Mekis bevásárlás dögivel, hányásig. Má’ bocs. 🙂 Otthon pezsgőzés dögivel, esetleg megengedhetünk magunknak egy palack Tokaji aszút, mert szeretjük, de nem szoktunk venni – az árára való tekintettel sem…Egy éjszakára újra “gondtalan fiatalokká” válunk (tudom, hogy nem vagyunk öregek, de a 10 évvel ezelőtti énünkhöz képest bizony sokat értünk)!

Másnap józanodás és hazautazás vissza a családi élethez. 🙂

És egy fontos momentum még estére: Budapest egy szép részén (még nem tudom hol) az utolsó mézeskalács szívvel megkapja apa a már említett ajándékot, ami egy fehérarany gyűrű. Nem nagy pukkanás, úgy értem, nem díszes, csicsás, stb, mattított, szép, szolíd…viszont rengeteg előkészület és utánajárás előzte meg, mire elkészítették, stb. A belsejébe bele vésve a nevem és a 2002-es megismerkedésünk dátuma.
Annak idején egymástól függetlenül vettünk egymásnak egy ezüst gyűrűt, erre (is) szerettem volna emlékezni ezzel, de már egy értékesebb, jelentőségteljesebb formába öntve. A munkájából kifolyólag nem hord gyűrűt, amit abszolút megértek – ennek ráadásul még súlya is lesz és vastag is, széles is… – és az aranyat sem szereti, de ha fehérarany, akkor az már majdnem ezüst :D,  így mint az óráját ezt is csak különleges alkalmakkor fogja viselni. Nagyon fog örülni neki (remélem)!
Semmiféle eljegyzésről szó nincs, egyszerűen csak egy édes emléket szeretnék új, időtálló formába önteni ezzel. Semmit nem kapkodtunk el, így ahogy nézem az esküvőt sem fogjuk. 🙂
Nem baj, így van ez jól.

Egyébként is remélem, hogy még legalább 7x ennyi időt töltünk el békességben, szeretetben együtt, szerető családként, szóval Boldog Évfordulót nekünk, ha kijózanodtam jövök. :DDD

Frankfurti leves

Azt hiszem ezt nem kell sokat ragozni.
A Frankfurti levest vagy szeretik vagy nem. Mi szeressük, jóóóó tejfölösen. 🙂

1fej kelkáposzta
2kiskanálkömény
2kiskanál majoránna
1fejaprított vöröshagyma
5dbvirsli
2-3dl tejföl
2evőkanálliszt
1evőkanálpirospaprika

bors
víz 
 

A hagymát apróra vágjuk, a kelkáposzta külső leveleit leszedjük, majd alaposan megmossuk a főzendő részt. A torzsáját kivágjuk (és igény szerint a nagyobb, vastagabb ereket is), majd vékony csíkokra vágjuk.
 
Beletesszük egy nagy fazékba és annyi vizet öntünk rá, hogy jó alaposan elfedje a káposztát. Sózzuk, borsozzuk, beletesszük a fűszereket is, a hagymát és az összezúzott fokhagymát, majd addig főzzük, míg a káposzta megpuhul.
 
Ha puha, akkor beledobjuk a felkarikázott virsliket is és elkészítjük a habarást. A lisztet egy nagyon kevés vízben simára keverjük, majd azt elkeverjük a tejfölben. Ha sima, akkor hozzá keverjük a pirospaprikát és 1-2 evőkanál forró levest, majd az egészet folyamatos keverés mellett beleöntjük a levesbe és újra forraljuk. Szükség esetén utána fűszerezünk, sózunk.

Lehet bele kockázni krumplit is. Én elfelejtettem most, pedig szeretem.

A fűszerek mennyisége nagyban függ a minőségtől, így azok mennyiségét igény szerint változtassuk, ne ragaszkodjunk szigorúan a recepthez. 🙂
Yo étvágyat! 🙂

“Snickers” torta egy fotózás margójára

Az úúúgy vooooolt….
Nyertem még nyár elején/tavasszal egy fotózást. Természetesen a csajaim fotózását választottam, vagyis családfotót.
Na. Tehát hivatalosak voltunk Kovács Zsuzsihoz, azaz a StudioArt Photography-hoz egy fél sorozatra Szigetszentmiklósra. Nagyon nehezen született meg részünkről az időpont, sok mindent szerettünk volna szem előtt tartani, és persze Zsuzsi naptára is időpontokkal van tele tűzdelve, nem volt egyszerű, de megszületett. 9-én megejtettük a fotózást véééééégreeeeeee.
Előtte már jóval elkezdtem filózni azon, mit is vihetnénk köszönetképpen valakinek, akit nem ismerünk, valahova ahol még sosem voltunk.
Az alkoholt és egyéb szokott ajándéktárgyat kizártam azonnal, szinte egyértelmű volt, hogy süti lesz a vége.
Olyat szerettem volna, ami nem szeletes, mint egy mézes krémes, de nem is habos babos, mint egy torta, bírja az utazást, nem függ 100%-ban a hűtéstől….na hát így esett a választásom a Twix torta után szabadon erre a tortára vagy pitére (!?), ami gyakorlatilag csak abban különbözik attól, hogy ebben van pirított földimogyoró.

Tésztához:

25 dkg liszt
12,5 dkg vaj
2,5 dkg porcukor
1 kis tojás felverve
Karamelles réteghez:
10 dkg kristálycukor
2 ek víz
75 ml habtejszín
5 dkg vaj
20 dkg pörkölt,sós földimogyoró még egyszer megpirítva
Ganachehoz:
20 dkg étcsokoládé
2 dl tejszín
A liszttel elmorzsoljuk a hideg vajat, majd a cukorral és a tojással sima tésztává gyúrjuk.
Folpackba csomagoljuk és hűtőbe tesszük jó bő negyed órára, hogy a vaj kissé vissza tudjon szilárdulni.
Ezután kinyújtjuk vékonyra és kibélelünk vele a 24-26 cm átmérőjű  tortaformánkat. Az oldalára a karimát külön nyújtjuk, majd az aljához nyomkodjuk.

Pitesúlyt teszünk rá (ennek híján használhatunk lencsét). Sütőpapírt teszünk a tésztára és arra szórjuk a lencsét/babot. Hehe!
180 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütjük, majd levesszük a lencsét és hagyjuk még 5 percig odabent pirulni.
Ha kész hagyjuk kihűlni.

A karamellhez a cukrot és a vizet egy kis lábasba tesszük és kis rózsán melegítjük. Nem kell kevergetni. A tejszínt fél perc alatt mikróban felmelegítjük, majd mikor a karamellünk elkezd szép barna színt kapni, akkor nagyon lassan, apránként, folyton keverve hozzá öntjük a tejszínt.
Amikor egyneművé vált a tejszín a cukorral, akkor lekapcsoljuk és elkeverjük benne a vajat.
Ha sima, akkor az előre pirított és kihűlt mogyoróhoz keverjük és ezt az elegyet elegyengetjük a tésztán.
Hagyjuk kihűlni!

A ganachehoz a csokit egy tálba tördeljük, a tejszínt pedig egy kis lábasba elkezdjük melegíteni. Mielőtt elkezdene forrni lekapcsoljuk és nyakon öntjük a csokit. Addig keverjük, míg teljesen egynemű lesz. Picikét hagyjuk hűlni, de ne várjuk meg míg elkezd szilárdulni, majd ráöntjük a karamellás rétegre. Szépen elegyengetjük és hagyjuk az egészet hűlni.
Teljes kihűlés után tegyük hűtőbe, nagyon szépen szeletelhetővé dermed.

Nagyon jól bírta az utat, sikeresen célba ért, és tetszett, ízlett szerencsére a címzetteknek! 🙂 (Legalábbis azt mondták!)
Szóval nem tudom, mit szoktak ilyenkor vinni kedveskedésképpen a házigazdának, ilyen helyzetben még nem voltam, de ezek szerint nem nyúltam mellé.

Zsuzsi! Ezúton is nagyon szépen köszönjük egyáltalán a lehetőséget, hogy nyerhettünk egy ilyen fantasztikus élményt, amiben még sosem volt részünk! A tündérkéimből igazi hercegnőket varázsoltál! Remélem találkozunk még! Puszi a távolba és mostmár mehet tovább a fogyókúra! 😉

Íme a rólunk készült képek (egy része):

Petra (3 éves)
A csajok anyával.

Réka (1 éves)

Itt megtalálod a StudioArt facebook oldalát is.

1 92 93 94 95 96 114