Ennek a tortának egyszerű és rövid története van.
A nagylányom szülinapja előtt megkezdte az oviba szokást (szépen szólva) és hát így adott volt, hogy készítenem kell egy tortát az oviban ünneplésre, mert hát ha már ott van ugye a gyerek, akkor ünnepeljék meg. 🙂
Először gyümölcstortát akartam, hogy “egészségesebb” legyen, aztán ahogy szóltam az óvónéninek, hogy hozok gyümölcstortát, elsuhant előttem a másik csoport dajka nénije egy csokitortával, úgyhogy gyorsan átállt a gondolkodásom. 🙂
Hogy honnan jött a Hello Kitty?  Nem tudom. Nem vagyunk ráállva szerencsére, de valószínű az volt a kiindulópont, hogy ne legyen bonyolult, mert időm nem sok volt, burkolt legyen és formatorta. Kittyvel nincs sok macera. 🙂
Aztán még jól is jött ki a lépés, mert a masni helyére gondoltam akkor virágokat teszek, úgyis az a jele az oviban, így kicsit még személyesebb lesz! 🙂
Kezdésnek egy 4 tojásos kakaós olajos piskótát sütöttem egy 26 cm-es formában a szokott módon. Aztán kerestem a neten Hello Kittys képeket. Olyat kerestem, amin csak a feje van. Lementettem, majd megnyitottam és teljes monitor nagyságúra nagyítottam. Egy vékony lapot tettem a monitor elé és lemásoltam a körvonalakat. Kb. akkora lapot és akkora nagyítást használtam, amekkora formát ki tudtam vágni a kerek piskótából a legkevesebb veszteség nélkül.
Körbevágtam a sablont, rá tettem a piskótára, mikor már kihűlt és körbevágtam. Ezután vágtam lapokra.
Általában 3 lapra szoktam vágni a piskótát.
Csokikrémet készítettem és úgy döntöttem, hogy banán karikákat rakok a csokikrémre.
Tehát lap, krém, banán szeltek…

… lap, krém, banánszeletek, lap…

…és kívülről vékony krém.

Kezdő koromban nem bénáztam ennyit, mint ennek a tortának a borításánál. Konkrétan harmadszorra sikerült beburkolnom.
Szakadt, puklis volt, áh, majdnem feladtam. Aztán kellett készítenem új adag fondant, azzal nagy nehezen sikerült beburkolnom. Nem is értettem ,mi van velem.
Volt begyúrva sok szín pici gombócok formájában dobozban pihente a kamrában, pont jól jöttek. Megsodortam a bajszokat, az orrot és a szemeket és hagytam száradni. Addig elkészítettem a virágot és a lepkét, amit szintén hagytam száradni.
Végül kicsi vízzel felragasztottam az alkatrészeket és kapott egy adag lakkot is.

Körberaktam az egészet rózsaszín cukorgyöngyökkel amúgy. 🙂

És akkor elvittük az oviba. Ahogy sétáltunk reggel és vittem a tortát Petrám végig a kezem puszilgatta, hogy de jó lesz torta és köszöni szépen, stb. Annyira jól esett, olyan boldog voltam!
Petra általában nekem semmit nem mesél az oviról, hiába kérdezem, mindenki másnak viszont szokott csicseregni ezt-azt.
Most viszont ahogy elhoztam mesélte, hogy felköszöntötték, mondták, hogy boldog szülinapot, meghúzták a fülét, megmutatta, mekkora levegőt vett, hogy elfújja a gyertyákat és azt mondták nagyoon finooooom, és ő adott a gyerekeknek is….
Akkora átéléssel mesélte, szinte szárnyalt közben! Én pedig élvezettel hallgattam. Látszott rajta, mekkora élmény volt ez neki, hogy Őt ünnepelték! Büszke vagyok rá!
Mesélték az óvónénik is, de amikor a gyerek meséli, aaaaaz az igazi! 🙂

Nagyon örülök, hogy jól érzi magát az oviban, tőmondatokban mesélek róla kicsit:
Hétfőn másfél órát voltunk bent délelőtt, akkor ott maradtam vele. Nem akart hazajönni.
Aztán kedden már egyedül maradt bent 2 órát.
Szerdán már reggelre mentünk és már ott ebédelt, egyedül. Mindent megevett, ott akart aludni.
Csütörtökön már ott is aludt, alvás után mentem érte, pénteken szintén.

Alvás időre már olyan szinten elfárad, hogy eldől. Csak itthon többet szokott aludni, kevés neki az ovis alvás idő, ezért nagyon nyűgös szokott lenni hazafelé. Kell neki egy óra, mire magához tér. Viszont este korábban alszik el és korábban kel, bár ekkor is kell neki egy óra, mire magához tér – újabban. 🙂

Volt szombaton az ovinak jótékonysági bálja. Tombola nyereménynek készítettem két dobozka macaront. Belga fehér csokis – tonkababos ganache krémmel töltve. Nagy bánatomra viszont nem lettek puhák a habcsókok. Ehetőek voltak ugyan (mert hagytam itthon is), de nem azok az igazi szétolvad a szádban állagúak, hanem majdnem ropogósak. Ilyet még nem pipáltam. 🙁 El akartam készíteni még szombat délelőtt újra, mikor már teljesen világossá vált, hogy nem fog estig megpuhulni, de kétszer is nekifutottam és na lám, nem sikerült egyik adag sem. Erről ennyit. 🙂 Hiába sikerül az esetek 90%-ában gyönyörű macaronokat gyártanom, most beleestem a 10%-ba. 🙁 Mert nagyon akartam vagy mert 3 dolgot akartam egyszerre csinálni és kapkodtam… Elkenődtem. (Bár sejtem, hogy mi volt a baj, de tesztelek majd egyet és majd csak utána osztom meg az észrevételemet.) VISZONT! Ahogy a második adagot kevertem életemben először hallottam “klaffogni” a cukorszirupos fehérjét 😀 , ahogy annak lennie kell. Nem is akartam hinni a fülemnek, azt hittem nyert ügyem van a gyönyörű macaronokra és nem. 🙂 Hát…e’van. Nem adom fel, de így sajnos nem sikerült kicseréltetnem a makikat. 🙁