6 dkg cukor
2 tk sütőpor
3 dl tejszín ( vagy 2,5 dl tejszín + 0,5 dl tej )
25 dkg süthető csoki pasztilla ( én étcsokit használtam )
csipet só
Elkészítés :
A száraz hozzávalókat összekeverem.
Elkészítés :
A száraz hozzávalókat összekeverem.
Bence és Emőke oldalán találtam és amíg nem próbáltam ki nem teljesen akartam elhinni, pedig semmi lehetetlenség nincs benne… Nos a problémám onnan ered, hogy készítettem egy mogyoróvajas kekszet a jómúltkor éshát nagyon finom lett… A gond csak az volt, hogy mogyoróvajat oly ritkán tudtam venni a lidl-ben, sehol máshol nem találok, pedig régen a tescoban is lehetett kapni.
Tehát kekszet ennék, de nincs mogyoróvaj. Pech!
Anyósom pár napja elkészítette a mézes krémesemet, de rétesliszttel – mert ő azt használ. Hát a tésztája sokkal porhanyósabb és szájpadlásra tapadósabb lett. Kérdezte milyen lett? Amúgy finom, de mondtam neki, hogy elkészítem a saját verziómban, kóstolja meg, mi a különbség. Mára megpuhult, szülinapja is van – Ezúton is NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK! – úgyhogy apa elvitt neki egy adagot kóstolóba. Teljesen más, mindenkinek ajánlom, hogy finomliszttel készítse ezt a süteményt.
A karácsonyi hangulatot szem előtt tartva csillag alakban helyeztem el a süti szeleteket és porcukorral hintettem, mint egyébként is. Ez a részleg anyukámékhoz ment reggel, húgom imádja! 🙂
A receptet már korábban posztoltam, ITT elolvashatod.
MELLÉKLET:
Karácsony nem telhet beigli nélkül. Vagyis én így vagyok vele és akármennyit is szitkozódom miatta, azért minden évben elkészítem remélve, hogy nem reped szét a teteje.
A beigli készítés körül olyan legendák keringenek, mint meg kell mérni a tészta súlyát, majd súlyra ugyannyi tölteléket kell bele tenni, hogy ne repedjen szét…hogy egy éjszakát állnia kell a tölteléknek…stb…
Szorgosan méricskéltem az összetevőket, mindent grammra pontosan kimértem, vártam, száradt a beigli, majd kisütöttem és szétrepedt. Mérges voltam, igen! És valahogy száraz is lett vagy nem is tudom.
Amikor felvetettem annak az ötletét, hogy kipróbálok egy másik receptet apa hevesen elkezdett tiltakozni, mert abból szerinte sose sül ki semmi jó és ráadásul ez a beigli tökéletes, mert végre több benne a töltelék, mint a tészta, egyszóval neki megfelel és pont.
De nekem nem!
Hát ebből az indíttatásból kezdtem el keresgélni, amikor Adél egyik bejegyzését olvastam, hogy készen lettek a beiglijei. Gondoltam ő mindig olyan jókat készít, elkérem a receptet és fejest ugrom az elkészítésébe.
Limara pékségébe irányított, hát őérte is oda vagyok, úgyhogy “ez rossz nem lehet” címszóval kezdtem neki a sütésnek. 🙂
Azért bemásolom ide a receptet, hogy meglegyen könnyen bármi történik:
Hozzávalók:
90 dkg liszt
25 dkg margarin
12.5 dkg zsír
10 dkg porcukor
2.5 dkg élesztő (egy csomag száraz élesztő)
2 db tojássárgája
1 dkg só
1 dl hideg tejszín
2,5 dl hideg víz (nekem elég volt 2 dl)
+ 1 tojás a lekenéshez
Mák vagy dió töltelék 6 db beiglihez:
70 dkg mák vagy dió
50 dkg kristálycukor
15 dkg zsemlemorzsa
0.5 l víz
mazsola, őrölt fahéj, sok reszelt citromhéj, késhegynyi őrölt pirított szegfűszeg
A vizet a cukorral jól fel kell forralni.
És utána ráönteni a többi összekevert hozzávalókkal.
Jól ki kell hűteni. Célszerű előző nap elkészíteni.
Akkor már nem kell újra megkenni semmivel, hanem hurkapálcikával megszúrkálni több helyen középen a legaljáig a tésztának. Ez azért fontos,hogy a gőz ki tudjon belőle jönni.
Légkeverős sütőben, középen, 180 fokon, 25-30-ig kell sütni.
Tehát mint mondtam én mindent feleztem, mert csak 3 beiglit készítettem, így lettek 288 grammosak.
A töltelékkel már úgy voltam, hogy nem méregettem, csak belelapogattam szépen egyenletesen a tésztára, és ennek ellenére nem repedtek szét, pedig egyik beigli szemmel láthatóan nagyobb lett a másik kettőnél, úgyhogy mítosz megcáfolva. 🙂
Tényleg nem kell lisztezni semmit nyújtáskor, szép vékonyra lehet nyújtani a tésztát és jól meg lehet tömni töltelékkel. Amikor felvágtam, apa még akkor is ott pampogott a fülembe, hogy márpedig ő azt szereti, ha meg van tömve anyaggal a cucc és feleslegesen csinálok mindig új verziót a régi tökéletesen megfelelt…amikor megláttuk a szeletet közöltem, hogy erre merjen rosszat szólni, hogy vastag a tészta és nincs benne elég töltelék… 🙂 Tökéletes szelet lett. Pont fain arányokkal. Alig tészta, full töltelék és ráadásul finom is nagyon! 🙂
(Azért lehet a sütési mód sem mindegy – sőt szinte biztos, mert légkeverést írt ennél is – de már nem jelent számomra problémát ez sem…hogy miért? Hamarosan elárulom! :))
Szép is lett, teljesen oda voltam meg vissza! 🙂 Ez lett nálunk 2011 beiglije, és remélhetőleg innentől kezdve évente ugyanígy fogok tudni örülni a szép végeredménynek. Köszönöm a receptet!
Egy szelet képet mellékelek, amint felszeletelem a következő rudat! 🙂
Íme:
FRISS: Íme a tavaly készült bejglik…azt hiszem ezek idén határozottan jobban sikerültek. (Mondjuk ez a tavalyi második sütés, ami már szétnyílt, az első nem…)
Én addig összekutyultam a tésztát:
Nem lettek tökéletesek, nagyon nem, de használhatóak és finomak is! 😀
Majd kipróbálok több receptet is még, de idén szilveszterkor ezek a szerencsesütik “mutatják nekünk az utat”! 🙂
Mivel a bonbon készítéssel annyi meg annyi rákészülés után meggyűlt a bajom, ezért muszáj voltam új gasztro ajándék ötlet után nézni, de szerencsére nem kellett soká várnom, mert Illéskrisz posztolt egyet a Raffaello golyócskákról, aminek elkészítéséhez nyomban én is nekifogtam!
Tökéletesen sikerültek, némi változtatással: én a közepükbe raktam 1-1 szem blansírozott mandulát is. Végülis a boltiban is van, nem? 🙂
Ez lett egy vendégváró falatka és egyben a bonbonos ajándék dobozokba is került belőle pár szem. 🙂
Bemásolom ide is a receptet, de köszönet érte Illéskrisznek!
Olyan kis guszta, nem?