Pillecukor fondant

Amire szükség van hozzá:

  • 140 gramm házi pillecukor (boltiból még nem csináltam)
  • kb. kétszer annyi átszitált porcukor
  • szükség szerint 1-2 ek víz
  • margarin

Első lépésként érdemes a porcukrot átszitálni, hogy ne közben kelljen.
Majd egy magas falú mikrózható tálat és egyúttal egy fakanalat is, amivel keverni fogunk vastagon megkenünk margarinnal.
Beletesszük a tálba a pillecukrot és 30 mp-re berakjuk a mikróba.

A receptek azt írják 2-2 és fél percig tart megolvasztani a pillecukrot és fél percenként érdemes kivenni megkeverni, de megjegyzem nekem a házi pillecukor gyönyörűen megolvadt fél perc alatt, még vizet sem kellett hozzá tennem, elég hígnak találtam.
(Ha nem találod elég hígnak, nyugodtan tegyél bele melegítés közti szünetben 1-2 ek hideg vizet.)

Folyamatos keverés közben hozzá adjuk a porcukrot, jól elkeverjük, ami egy kicsit izmos meló…

Amikor nagyjából hozzá tudtuk keverni a porcukrot az olvadt pillecukorhoz, akkor egy porcukorral (szitált) vastagon meghintett gyúrótáblára öntjük. Innen már kézzel gyúrjuk, mintha kelt tésztát készítenénk. Fel fog még bőven venni porcukrot, de figyeljünk oda, mert nem kell, hogy kemény legyen, hűtőben állás alatt még fog keményedni. Én akkor hagytam abba a gyúrást, amikor kissé még lágy volt, de az ujjam nyoma már benne maradt. Ahogy gömbölygettem és elengedtem még látszott, hogy kissé “szét folyik”. De miután kipróbáltam nyújtáskor, lehetséges, hogy ennél egy fokkal előbb is abba lehet hagyni a gyúrást.

Folpackba raktam, légmentesen, majd zacskóba és a hűtőbe olyan 1-1 és fél órára.

Ezután mikor kivettem kemény volt a masszám, muszáj voltam kis margarinnal átgyúrni (vastagon bemargarinoztam a kezem, a masszához külön nem raktam), kinyújtottam, de a tetejét kicsit megporcukroztam, hogy azért ne tapadjon. Ez a rózsa már ebből készült.

Jól lehet szaggatni is…

…és 1-2 mm vastagra ki lehet nyújtani.
A virágokat azért szúrtam ki, hogy meglássam száradás után hogy viselkedik: megkeményedik és ha nem bánunk vele óvatosan: törik. De azt hiszem ez normális, bár a mamáméknak készített mogyorókrémes diótortának cukorpaszta (fondant) borítása van vastagon, az nem tört…nyilván mert vastag volt. 🙂

Ezt a masszát is lehet színezni, ugyanúgy, mint a sima nyújtható fondant-t, amikor már gombóc, felosztod annyi részre, amennyi színt szeretnél és külön színezed.
Légmentesen zacskózva (felcimkézve) eláll a hűtőben.

Ami számomra tanulság volt ebből:

  • nem daráltam meg az egyik turnus porcukrot eléggé és szemcsés maradt, ergó a maszzában is érezni lehetett a kr. cukor szemcséket. Most nem volt baj, de ha tortára került volna…tehát mindig minden körülmények között alaposan daráljuk meg a cukrot (ha otthon daráljuk a porcukrot) és alaposan szitáljuk át!
  • Készítettem tegnap olyan pillecukros verziót is, hogy nem már kész cukorból, hanem félkészből (mielőtt megdermed) készítem a fondant, de az nem lett jó. Valamit én ronthattam el, mert egyébként logikusan végigkövetve annak krémesebb és lágyabb állagúnak kellett volna lennie, mint így készítve, de sebaj.
  • Azért azt jó tudni, hogy a pillecukros fondant édesebb, mint a sima, pedig abban 1 kg cukor van, ebben kevesebb…persze a mennyiségtől függ.

Alaposan utána néztem ismét ezeknek a dolgoknak, kiírtam pár kipróbálandó receptet, de asszem mindenek előtt miután felkelt a csajom elsétálunk a Lidl-be és veszek bóti pillecukrot, mert lehet abban olyan adalékanyag van, amitől másabb lesz a fondant állaga. 🙂 Kíváncsi vagyok, mert szeretném a tortámat a legfinomabb verzióval díszíteni szombaton!

Mogyorókrémes diótorta

  • 6 tojás
  • 30 dkg cukor
  • 1 cs sütőpor
  • 1 dkg fahéjas porcukor
  • 10 dkg durvára darált dió
  • 20 dkg liszt
  • 1/2 dl napraforgó olaj
  • 7 dkg tejszín ízű (főzős) puding (én vaníliással csinálom)
  • 4,5 dl tej
  • 40 dkg vaj
  • 15 dkg darált mogyoró

Elkészítjük a fondant-t, hogy tudjon még pihenni.

Felütött tojásokat kikeverjük 15 dkg cukorral, majd hozzáadjuk a sütőporral, a fahéjas cukorral és a dióval elkevert lisztet, vágül az olajat.
Formába töltjük,amit sütőpapírral kibéleltünk, vagy vajaztunk, liszteztünk és előmelegített sütőben megsütjük.
Én úgy szoktam, hogy a tortát miután megsült fejjel lefelé borítom ki és hagyom hűlni, így ha esetleg púpos lenne az eredeti teteje a piskóta súlya némiképp visszanyomja és egyébként is szebb/egyenesebb az alja a tortának, úgyhogy abból szebb tető lesz! 🙂

A pudingport kevés tejjel csomómentesre keverjük, a maradék tejet felforraljuk 10 dkg cukorral, hozzáadjuk a pudingpor, állandóan keverni kell. Felforraljuk, majd folpack-kal letakarva, hűlni hagyjuk.

Mogyorót pirítunk serpenyőben.

1 ek vízben elkeverünk cukrot, karamellizáljuk, beletesszük a vajat, a pirított mogyorót. Ezt kanalanként a pudingba teszük, és krémesre keverjük.

A kihűlt tortalapokat 3 felé vágjuk, vastagon megkenjük krémmel kívülről is. (Én szoktam még karamellt csinálni vaj nélkül, és sütőpapírra kicsurgatom a nevet vagy amit akarok, majd azzal díszítem a tortát.)



Mivel ez a torta majdnem sikít a fondant bevonatért, ezért most azzal vontam be, de nagyon jól passzol neki ha csak a krémmel kenjük körbe vastagabban az egész tortát és az oldalát darált mogyoróval hintjük meg, a tetejére a krémből rózsákat nyomunk körbe és karamell díszekkel díszítjük.
Node a fondant-t kinyújtottam és a tortát jobb híján két tejes dobozra tettem. 🙂
A fondant fel lehet tekerni a nyújtófára is, illetve én csak alá nyúltam porcukros kézzel és zsupsz a tortára. Nem nyújtottam a leg vékonyabbra, ez az első fondantos próbálkozásom volt, és nem a díszítésre mentem, hanem a fondant kipróbálására.
Ráhelyezzük a tortára, majd jobb híján a kezünkkel jól végig simogatjuk a tortát, hogy szépen elterüljön rajta és odatapadjon a krémhez mindenhol.


Amikor végig simítottuk, akkor szépen le tudjuk vágni a torta aljáról a felesleget úgy, hogy forgatjuk a tortát és egy éles késsel méretre szabjuk a borítást.
Nekem 22.5 cm-es tortaformám van, bőven elég egy adag fondant egy ilyen torta borítására (pláne, hogy illene 1-2 mm vastagra nyújtani) és még díszeket is lehet csinálni a maradékból, úgyhogy nem kell dupla adagot gyúrni! 🙂
Az én első fondant produkcióm így ilyen lett:

Tudni kell, hogy valóban tömény cukor. Nagyon jól passzol a torta ízvilágához, mégis nagyon tömény, szóval tényleg vékonyra nyújtsuk! Nekem nagyon bejött ez az íz kombináció! Ajánlom próbáld ki!
Íme felszeletelve:

Fondant bolti pillecukorból

Tegnap vettem kíváncsiságból a Lidl-ben pillecukrot. Kíváncsi voltam, miben lkülönbözik. Na természetesen ebben ipari glükóz-szirup van és sok emulgeálószer, stabilizáló, amitől más lesz az állaga. Általában ahogy olvastam ezek ilyen nyálkás adalékok, amitől másabb állaga lesz, mint a hazai pillecukornak. Másképp is reagál ám dolgokra, ezt szretném levezetni:
Íme a pillecukor, egy zacskó 300 gramm és szerencsére teljesen fehér!

Ugye az első lépés a tál és a fakanál vastag margarinozása.

Beleraktam 140 gramm pillecukrot, a fondant elkészítésének módja ITT.

30 mp-re került a mikróba.

Ezután csak kicsit olvadt meg, mígugyanez a mennyiség a házi pillecukorból itt már megadta magát. Ez sokkal szálasabban nyúlik, az már rendesen folyt.

A következő fél perc után úgy döntöttem kap egy kanál vizet. (Kettő is elfért volna lehet.)

Másfél perc után már folyékony volt, de azért még “darabos”.

Végül 2 perc után sikerült teljesen folyékonnyá tenni, amikoris belekevertem a porcukor 1/3-át természetesen szitálva és vastagon porcukros deszkán belegyúrtam majdnem az összes porcukrot. Ez a verzió valóban max. 30 dkg porcukrot vesz fel, nem úgy, mint a házi pillecukor, ami minimum 50-et.
Végül 492 gramm végtermékem lett. 🙂

Mivel nagyon szép vékonyra lehet nyújtani (1-2 mm, kipróbáltam), úgy döntöttem, hogy ne menjen kárba, ebből lesz a tortámra a bevonó, így ketté osztottam és mivel sárgából kevesebb kell, így az a gombóc kisebb lett. Érdemes gumikesztyűben színezni ha még nem írtam volna, mert arról le lehet mosni a festéket, a kezedről majd lekopik. 🙂

Jól belegyúrtam a festéket folyamatosan porcukrozva a kezem és a golyót, hogy ne változzon nagyon az állaga.
Lett egy nagyobb lila és egy kisebb sárga gombócom. A lila nem adja vissza rendesen így képen a színét, a sárga nagyjából igen. Szóval ilyen színű lesz a tortám remélhetőleg. 🙂

Egyébként amennyire féltem ettől a verziótól is, merthogy pillecukros és hú de nyúlni fog, stb, annyira nem vészes, sőt! Állagra simulékonyabbnak tűnik, mint a cukormáz (nyújtható fondant), az aromája pedig kellemesen vaníliás. Persze az itthoni pillecukorba is tehetünk aromát. De amennyire beharangozzák minden oldalon, ahol ilyen receptet olvasok, hogy hú, de eszméletlenül rossz vele dolgozni és mennyire mancsos, stb., annyira azért nem vészes. Persze ízlések és pofonok, de mivel én elég finnyás vagyok ezekre a dolgokra, ezért mondom, hogy nem olyan vészes ez! 🙂

Citromos-puncsos emeletes torta

A receptet Kreatortától lestem, köszönet érte.

Hozzávalók a tésztához:
  • a puncstortához: 10 tojásos piskóta kb. 28 sm-es formában
  • a citromtortához: 5 tojásos piskóta kb. 20 cm-es formában (nekem 22,5 cm)
Hozzávalók a sötét puncstöltelékhez:
  • 3-4 evőkanál baracklekvár
  • 5-7 cl rum
  • 2 evőkanál kakaó
  • 3 evőkanál porcukor
  • 5 dkg darabolt dió
  • 5 dkg mazsola
  • 5 dkg aszalt gyümölcs (nálam aszalt sárgabarack volt felkockázva)
  • 5-7 cl tej
Hozzávalók a citromkrémhez:
  • 30 dkg vaj
  • 40 dkg porcukor
  • 2 és fél citrom leve
A puncstorta elkészítése:
  1. A piskótát három lapra vágjuk, úgy hogy a középső vastagabb legyen. A középső lapot feldaraboljuk.
  2. A lekvárt megmelegítjük egy kicsit ,
    beletesszük a rumot, kakaót,
    porcukrot, darabolt diót, mazsolát és aszalt gyümölcsök(e)t és összekeverjük.
  3. A piskótakockákra ráöntjük a szirupot, majd óvatosan összeforgatjuk.
    Ha száraznak éreznénk lekvárral, pici tejjel tovább lágyíthatjuk. Ne legyen lucskos, de legyen kellően “szaftos”. Én bele tettem 6 cl tejet és egy teáskanál lekvárt még.
  4. Az alsó piskótát megkenjük lekvárral, köré tortagyűrűt teszünk, majd ráhalmozzuk a puncstölteléket és befedjük a lekvárral megkent felső tortalappal. (Az ott a sarokban a reggeli kávém, ami fainul kihűlt, mire végeztem.)
  5. Lehűtjük.
A citromtorta elkészítése:
  1. A piskótát négy lapra vágjuk.
  2. A vajra rátesszük a porcukrot, arra a citromlevet, majd habosra keverjük.
  3. Megtöltjük vele a tortalapokat, oldalát, tetejét szintén bevonjuk a krémmel.
  4. Lehűtjük.

Amikor mind a két torta készen van, akkor befedjük őket fondanttal, de mielőtt ezt megtennénk a puncsos tortát is bekenjük körbe baracklekvárral, a citrom torta pedig ugye már be van kenve a saját krémjével.
Ha egymásra rakjuk a tortákat akkor az elhelyezésnek megfelelően hurkapálcákat szúrunk az alsó tortába, hogy megtartsa a felső torta súlyát. Mivel elég nagy a felső torta 5 hurkapálcát szúrtam bele a puncstortába, biztos ami biztos alapon. 🙂
A hurkapálcákat a torta magasságának megfelelően vágtam el.
A porcukor eltüntetésére vízzel enyhén áttöröltem a tortát, ezért csillog annyira még…


A díszítést nem mondanám profinak, de ahhoz képest, amennyi időm volt rá és a fondant-t is 3x nyújtottam ki, mert nem figyeltem oda és letapadt, stb, ráadásul ezt a mennyiséget nagyon ki kellett centizni a tortákra és nem volt kedvem még egy adag fondant csinálni…szóval ilyen lett és pont, nekem egyelőre tetszik. Az oldalán 2 helyen felszakadt a fondant, ami az én hibám, ezért nem fényképeztem csak ebből a szemszögből. Mitagadás jobban is sikerülhetett volna, de ez van! Nagy a torta azé no!

Mostmár csak az ízére vagyok kíváncsi, de itt jegyezném meg, hogy se a puncsot, se a citromot nem szeretem! 😀


Az illetékesek szerint nagyon finomak a torták! Párom nem szereti a vajas krémeket, a citromos nagyon az és ízlik neki! 🙂
A fondantom 492 gramm volt. Két részre oszottam saccra, mennyi lesz elég a tortákra. A sárga lett 180 gramm körüli, az ment a 22,5 cm-es tortára, a nagyobb fele pedig a 28 cm-es tortára. Neccesen, de azért ennyi díszítésre is futotta belőle. Azért érdemesebb több/nagyobb fondant adagot csinálni!

Piskóta – az alap

A piskótának a lényege: ahány tojás, annyi púpozott evőkanál liszt és csapott ek. kristálycukor. Kevés só, alkalomadtán vaníliás cukor, de én sütőport soha nem használok!
Tehát a fehérjét és a sárgáját külön választom, először a fehérjét verem kemény habbá pici sóval, majd a sárgáját a kr. cukorral és vaníliás cukrokkal (ha kell).

Amikor ezek kész vannak…

…akkor szoktam a sárgája krémet hozzáönteni a fehérjéhez és óvatosan összeforgatom.

Mindezek után megy hozzá a liszt, amit jól beledolgozok és mehet is a kivajazott, lisztezett, vagy sütőpapírral bélelt formába vagy tepsibe.

A sütő ajtaját az első 10 percben ne nagyon nyitogassuk. Én 10 percig sütöm nagy lángon, aztán közepesen vagy kicsin, attól függ, mekkor a tészta. Ne süssük nagyon kicsin se, mert szárad közben a tészta. Nem tudok fokozatot vagy hőmérsékletet írni, mert az én sütőm csak kis és nagy lánggal működik, esetenként felfedezni vélek benne némi közepes lángot, de ennyi. 🙂 Saccra sütök mindent, odafigyelek.
Akkor jó, amikor megemelkedett, tűpróbával ellenőrizzük a közepében az állapotát. Ha még valami tészta ragad a tűre,akkor még valószínűleg nincs készen a piskótánk.
Amikor viszont kész, akkor kivesszük és fejjel lefelé fordítva hagyjuk kihűlni, majd hűlt állapotában szeletelhetjük, vághatjuk…AZ ÉN PISKÓTÁM AZ ESTEK 99%-ÁBAN PUHA és az is marad!

Szivárvány torta

Edit oldalán láttam ezt a tortát és nagyon megfogott. Imádom a színes dolgokat, ez a torta meg hát az! 🙂 Gyerekeknek is nagyon jó születésnapra, stb.
Gyakorlatilag színes piskóta némi ganache-al töltve, körbekenve.
Már nem is emlékszem, de talán 5 tojásos piskótát csináltam. 4 evőkanalanként színeztem, így 6 szín lett belőle. (Tudom, hogy csak 5 van a képen, a 6. már sült.)

Ilyen formában sütögettem őket, darabját 10-12 percig közepes lángon.

Azért ezek a színek engem magukkal ragadtak! De ha tudom, hogy a piros és a rózsaszín piskóta tésztába keverve majdnem ugyanúgy néz ki, akkor feketét csinálok! :S

Ilyen lett összeragasztva. A ragasztáshoz épp csak egy lehelet Ganache-t használtam, épp felverve.
Azért karistoltam le félkörre a két végét, mert az eredeti elképzelés az volt, hogy a tetejére fondantból szivárványnak mintázom, aztán ez megváltozott…előre még nem is sejtettem, hogy a következő ötletemet meg a sors húzza keresztbe.

Tehát a szivárványozás helyett teljesen felvertem a ganache-t és lehűtöttem. Majd ezzel körbekentem a tortát, a tetejére raktam egyszer megmaradt próba virágokat, az oldalán meg megpróbáltam én kosárfonó díszítőcsővel díszíteni. Nem mondom, hogy csodás, de tűrhető lett elsőre ahhoz képest, hogy azt se tudtam mi fán terem a habzsák.

Tudom, hagy némi kívánni valót maga után… Aztán megpróbáltam átemelni óvatosan egy nagy pengéjű kést és a kezemet használva a végleges táljára (mert ugye nem azon díszítettem, mert nem akartam “körbekoszolni”), amikor is lefordult róla, kicsúszott a kezemből és fuccs a kosárfonásnak. Mérges lettem nagyon! :S Hát elsimítottam az összes felét, de már dühömben és visszaraktam rá az éppen maradt virágokat.

Most élvezi a hűtő társaságát, holnap vágjuk fel, engem a belseje érdekel. Igazából ez nem egy olyan torta, amit nagyon tölteni lehet, hiszen akkor nem lesznek a színek közvetlen egymás mellett, úgyhogy ez csak egy érdekesség. Persze azért a piskóta a csokival nem utolsó ízvilágként! 🙂
És íme szeletelve:

Fonott kalács hatos fonással

Fonott kalácsot akartam minden áron készíteni, de valahogy elkészíteni sose volt hangulatom. Tegnap előtt viszont bedühödtem és neki veselkedtem az egyik receptemnek, hátha… összekevertem a tésztát és kelesztettem.
Ez idő alatt kiokosítottam magam, hogyan kell 6-os fonást készíteni ENNEK a videónak a segítségével – hozzá teszem nem is olyan bonyolult, mint amilyennek először tűnik. A 4. kalács végére fainul belejössz! 🙂





Hát ez az a kalács, amire párom azt mondta ne merjek változtatni a receptjén, ez így tökéletes. Ne merjek kísérletezni. Később pótolom a receptjét, mert fejből nem tudom, azt viszont elárulom, hogy várakozásomon felül abból a tészta mennyiségből 4 nagy kalácsot sikerült sütnöm, aminek 1 nap alatt a ki’családom a seggére is vert. 🙂
Míg el nem felejtem, annyi változtatás volt a recepten, hogy tettem bele 1 zacskó vaníliás cukrot és azért jóval több lisztet is igényelt, bár azt csak óvatosan dagasztáskor adagoltam. A tésztával annyira nem volt jó dolgozni, mert elég ruganyos volt, nem volt egyszerű rudakat sodorni belőle, de megoldottam. A videón látható módszerrel én is tettem 2 kalácsra szezámmagot, ami nagyon jól ment is hozzá, bár a néni nem olyan fonott kalácsot készít valószínűleg, amilyenre én gondolok, hanem sima sósat.
Apósom és párom azt mondta mazsi kell bele, hát legközelebb a felosztás így lesz:
1 sima fonott, 1 kakaós (3rúd fehér-3kakaós tészta fonata), 1 maszolás kalács és lehet 1 apróra vágott aszalt gyümölcsökkel gazdagított verziója is.
Elképzelem, hogy ha a recept által írt 2 részre osztom csak a tésztát, mekkora bazi nagy kalácsok sültek volna ki…Ajánlom, hogy 4 felé vegyétek és azokat osszátok 6-6 felé. Másnap is finom puha marad, öröm enni, komolyan mondom!
Ami a tetejét illeti: egy egész tojással kenegettem le őket, de nyilván ha csak tojássárgájával keni le az ember, vagy tejjel, akkor jobban fog hasonlítani a bolti kalács kérgére, amit bevallok őszintén én nem szeretek, úgyhogy nekem ez így ideális és tökéletes! 😀 Ezen kívül az az idő, amit a recept ír sütésre tökéletesen elég, nekem kimondottan tetszett, hogy a külseje aig pirult meg, féltem is, hogy nem sült át – bár azért egy tűt beleszúrtam, mielőtt kivettem – de teljesen megsült és belül- kívül ropogós maradt!
Még két fontos dolog: sütés közben a sütő aljába egy fazékba vizet raktam, úgy sült, amikor pedig kivettem alaposan megspricceltem vízzel. Ezt ne felejtsétek el.
És akkor a recept:

  • 0,5 pohár olaj
  • 2 pohár meleg víz
  • 2 dkg élesztő
  • 7 pohár liszt (1 pohár=2,5 dl)
  • 0,4 pohár cukor
  • 3 tojás
  • 2 kávéskanál só
  • 1 tojássárgája a kenéshez (nálam 1 egész tojás)
  • +én tettem bele 1 cs van. cukrot

A folyékony hozzávalókat összekeverjük, majd bele morzsoljuk az élesztőt és a száraz hozzávalókhoz öntjük.
Alaposan (legalább 20 percig) megdagasztjuk, majd konyharuhával lefedve 40 percig kel.
Ezután a tésztát 4 részre osztjuk, majd azokat részenként 6 részre.
Sütőpapírral kibélelt tepsikbe rakjuk a már befont kalácsokat és letakarva még ott is hagyjuk fél órát kelni, majd egész tojással lekenve (ha nem sárgájával kenjük, mert azt a végén kenjük rá csak) 180 fokon fél óra alatt megsütjük.
Ha tojássárgájával szeretnénk lekenni, akkor 5 perccel azelőtt, hogy készre sülne kihúzzuk, lekenjük a kalácsokat és visszatoljuk. Így kérges lesz, egész tojással lekenve pedig csak egy kis színt kap. Mi úgy szeretjük.
Miután kivesszük vízzel megspricceljük, hogy jó puha maradjon.
~ o ~ o ~ o ~
Van egy másik kalács receptem is, sógorom pékségben kemencézett és elkérte nekem végre a fonott kalács receptjét a péktől, íme:
Fonott kalács a’ la bernecei pék:

  • 1 kg liszt
  • 1 dkg só
  • nagyon kevés sütőpor
  • 10 dkg cukor
  • 10 dkg margarin
  • 2 tojás (fél kg liszthez van 1 tojás)
  • 1 dl tej
  • 5 dkg élesztő (1 kg liszthez)
  • nagyon kevés langyos víz.

És bár innen többet nem mondott, gyanítom összekeverjük, megdagasztjuk, kelesztjük, fonjuk, kelesztjük és sütjük alapon működik a dolog.

Sacher torta

A Sacher-torta nem tartozik a legkönnyebben elkészíthető és olcsó tortacsodák közé, viszont isteni finom! Ami azt illeti én sem a baracklekvárt, sem a marcipént nem szeretem, e két dolog pedig ebben a tortában persze abszolút domináns és valahogy mégis a kedvenc tortám lett! Imádom! Elkészíteni viszont már annyira nem. Bevallom még nekem is általában második nekifutásra sikerül szépre kisütnöm a tésztáját, ami persze dupla pénzbe kerül éspedig nem valami olcsók a hozzávalók…vedd csak a 8 tojást és a jobb minőségű étcsokit.
Mindezek ellenére viszont megéri szenvedni vele és kipróbálni, mert nagyon finom. És aki esetleg végképp nem szereti a marcipánt, az ki is hagyhatja, vagy esetleg készítheti egy vékony fondant bevonattal is.
A tésztához:

  • 8 tojás
  • 15 dkg kristálycukor
  • 20 dkg étcsokoládé
  • 20 dkg vaj
  • 15 dkg porcukor
  • 1 cs vaníliás cukor
  • 20 dkg liszt
  • 1 cs sütőpor

A tetejére:

  • 1 ek kristálycukor
  • 25 dkg baracklekvár
  • 40 dkg marcipán
  • 30 dkg étcsoki
  • 2 ek olaj
  1. A sütőt 190 fokra előmelegítjük, a tojásfehérjéket az apránként hozzáadott kristálycukorral kemény habbá verjük. A csokit darabokra törjük, és vízgőz felett megolvasztjuk.
  2. A vajat habosra keverjük, apránként hozzáadjuk a csokit, porcukrot, vaníliás cukrot, és egyenként a tojássárgákat.
  3. Belekeverjük a fehérje harmadát, hogy fellazítsuk a krémet.
  4. A lisztet összekeverjük a sütőporral, és a masszába keverjük, majd óvatosan hozzáadjuk a maradék fehérjét is, vigyázva, hogy ne törjön össze.
  5. Vajazott, lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tortaformába töltjük, majd a középső rácson sütjük 20 percig, majd levesszük 160 fokra, és még kb. 40 percig sütjük tűpróbáig. A sütőajtót lehetőleg fél órán át ne nyissuk ki. Nagy odafigyelést igényel a sütése, mert könnyen nyers marad a közepe.
  6. A kész torta tetejét megszórjuk 1 ek kristálycukorral, és hagyjuk hűlni.
  7. Kettévágjuk, az egyik lapot megkenjük baracklekvárral (ha megszórjuk a lapot habfixálóval nehezebben nedvesedik át a tészta a lekvártól), rárakjuk a másik lapot, és az egész tortát vékonyan megkenjük baracklekvárral. 
  8. A marcipánt kinyújtjuk 2-3 mm vastagra, négyzet alakúra. A legjobb, ha sütőpapíron csináljuk, és enyhén beolajozzuk a nyújtófát, hogy ne tapadjon. Majd ügyesen befedjük vele a tortát teljesen. 
  9. Végül elkészítjük a csokimázat, és leöntjük a tortát. Egy éjszakát hagyjuk állni, aztán szeletelhetjük.

Tetejét marcipánból vagy fondantból készített díszekkel tehetjük egyedivé.
Hamis marcipán recept ITT, fondant recept ITT vagy pillecukros fondant ITT.
A tésztának nagyon szépre kell sülnie, nem szabad, hogy a közepe bármennyire is nyers maradjon, ezért nagy odafigyelést igényel!

Anyósom születésnapjára készítettem a tortát, és meg kell hagyni nagyon finom lett. Azelőtt drága pénzért vettem cukrászdában, és bár így sem egy olcsó torta, ezerszer finomabb, mint a cukrászdai! Mindenkinek merem ajánlani, mert nagyon finom!

Csokoládés máktorta meggyszósszal és vanília fagyival újra


Újra elkészítettem ezt a finomságot, mert csak egy fotóm volt róla és mert isteni finom! Ezen kívül a meggy még szezonális is!
A legjobb, ha vanília fagyival és meggyszósszal tálaljuk. A receptjét ITT találod, mindenképp próbáld ki!
Megjegyzésként még annyit, hogy most sikerült először úgy megsütnöm, hogy a közepe nem esett be, ezért mellékelek még pár képet, mert most aztán pofás kis tortát kaptam. Asszem mostanra sikerült kiismernem a sütőm sütési módját, meg nagyjából mostanra bírom eltalálni, hol hány fokon süthet… 🙂
Íme a képek:




A meggyecskét pont úgy sikerült szednem a fáról, ahogy kell: egy párat ici-pici kis levélkével. 🙂

Mindmegette főzőcske – Chefparade főzőiskola (Trópusi barbeque 2011.06.)

 

Ugye nyertem ezt a Mindmegette főzőkurzus belépőt, amire vihettem magammal plusz egy főt. Apa jött azonnal számításba.
Őszintén szólva eléggé féltem előtte, hogy mit fogok én ott csinálni, hogy nem fogom tudni elkészíteni az ételeket és én leszek az egyetlen béna, hogy már mindenki több évtizedes fakanálforgató tapasztalattal áll majd a tűzhely mögött…hát utólag kiderült ez egyáltalán nem így van…
Este 6-kor kezdődött a haccacáré, az értesítő e-mailben viszont megkértek, hogy ha lehetséges, akkor előtte fél órával érjünk oda, hogy időben lehessen kezdeni. Hát mi igyekeztünk, így 17:20-ra félve, de betoppantunk a Chefparade főzőiskola ajtaján. Előtte azért párom zavartan megérdeklődte tőlem, mit fogunk mondani?
A kérdésére azonnal választ is kapott, belépésünk után azonnal jött egy kedves hölgy, aki megkérdezte, hogy a nyeremény főzésre jöttünk-e. Miután kimondtuk a boldogító igent kaptunk 1-1 papírt, amire a személyes adatainkat kellett rákarcolnunk és arról szólt, hogy hozzájárulunk, hogy a rendezvényen fotók és videó készüljön rólunk is. Közben pedig megérkezett a Mindmegette marketingese, aki bevezetett a kezdeti tudnivalókba és a papír kitöltése után egy hangulatos kis kávézó jellegű helyre invitált minket, hogy foglaljunk helyet, máris hoznak limonádét frissítő gyanánt, míg várjuk a többieket. Nem szeretem a limonádét, de nagyon jól esett. 🙂
Miközben békésen ücsörögtünk és nézelődtünk már legalább 2 perce, megjelent az asztalunknál állítom, hogy a semmiből egy másik hölgy egy kávéspohárral, hogy elfogadunk-e egy kávét. Párom illedelmesen megvárta, hogy elsőként válaszoljak, megköszöntem, de elutasítottam a kávét, merthogy ugye nem iszom mióta babát várok. Meglepődve vette tudomásul a hölgyike, de sokkolt, mikor megkért csak úgy, hogy azért a poharat megfognám? 🙂 Hirtelen nem tudtam mire vélni a dolgot, de azért kiderült nyomban, hogy arról lenne szó, hogy a kávés szponzoros pultnál a hosstess hölgyekkel kellene némi fotósorozatot eszközölnünk. Én sose voltam modell alkat és enyhén zavarban is voltam. Párommal álltunk és mozdulatlanul beállított pózban vigyorogtunk egymásra a lányokkal. Elég zavarba ejtő volt, de meglett. Ezután párom be is nyomta az első adag kávéját. Senseo és apa:

Lassan csurogtak befelé az emberek és lassan elkezdődött a buli. Nem tudtam, mit figyeljek, hova nézzek, a szakács már sündörgött a pultok körül egy ideje, majd köszöntöttek mindenkit: a Mindmegette.hu (Zimre Krisztina) és a Recepttár (Dús Ágnes) főszerkesztőasszonyai. Volt meghívva 2 gasztroblogger – Mirelle konyhája és az A la carte blogok szerzői -, volt egy fotós páros és egy videós srác. Kezdődött minden a kötények kiosztásával, majd csoportkép készítéssel, merthát ugye a nyerteseket sima háttér előtt a címlap miatt, majd a szponzor fal előtt is többször le kell kapni, és legvégül készült pár kép a kísérőkkel is közösen. 🙂 Az én fejemet nyilván mindegyiken retusálni kell majd, ezt többen a fotózás közben hangosan is kijelentették, amihez csakis csatlakozni tudtam, de ez már inkább egy szépségblog témája lenne… és itt jegyezném meg, hogy a címlap fotóhoz az egyik nő odahívta a (valószínű) fiát is, amin csodálkoztam, mit keres majd a képen ha nem is nyertes, Marcinak hívták és leginkább egy visszahúzódó emós sráchoz tudnám hasonlítani és ilyen, amikor az ember ránézésre ítél meg valakit. Róla még szólok később, tesség rá emlékezni. Lényeg, hogy már az egész főzőkurzuson való részvétele is meglepett minket, mert abszolút nem nézett ki kuktabúvárnak.
A nagy fényképezkedés után elfoglaltuk stratégiai pontunkat, sikerült a középső konyhapultot gyors terepszemle után beválasztanom, mert az utolsó előtti pulthoz akartam menni, viszont az utolsó pultnál levő csajszi annyira szúrós tekintetű volt, hogy jobbnak láttam távol maradni tőle. Így lett miénk 3 órára a piros pult.
Az alapanyagok ki voltak mérve (javarészt) receptnek megfelelően, jó lenne, ha sütés-főzés előtt valaki mindig odakészítené nekem otthon is, mert így nem volt abszolút nehéz dolgunk, kivéve a sok kis üvegcsével és egyforma színű löttyel (vajon ez szójaszósz vagy szezámolaj vagy hallé??? Ha sokat nyalakodtam már abszolút összefolytak, inkább kérdeztem), a sóra hajazó finom szemű kristálycukorról nem is beszélve…
Ugye egyik szponzor a Philips volt: csak és kizárólag Philips elektromos termékekkel dolgoztunk, és a Tefal, Fiskars nem is maradhattak el. Minőség, amit a hely színvonala meg is követelt!
Trópusi barbequen vettünk részt, aminek a menüsora a következő volt:

  • Barbeque csirke – mango dip
  • Grillezett kókusztejes garnélanyársak
  • Aromásított idényzöldségek párolva
  • Vaníliás pavlova tortácskák – karamellizált ananászzal

Neki is álltunk a desszertnek rögtön, ami a következő volt:

1. Vaníliás pavlova tortácskák karamellizált ananásszal
Őszinte leszek, fogalmam sem volt, mi ez (mármint a pavlova), másokkal ellentétben sík hülyén álltam hozzá a feladathoz, a karamellizálástól meg egyenesen rettegtem, merthogy otthon mindig leégett a cukor, vagy ilyenek, nem akartam lebőgni.
A receptet leírom, de képet egyenlőre nem tudok felrakni róla, mert a fényképező gép csak a főzőcske végén került elő, addig bőven sok fényképet csinált rólunk a szakszemélyzet. Nem is értem volna rá fényképezgetni.
Tehát a hozzávalók 3 személyre:

  • 3 tojásfehérje
  • 150 g cukor
  • 1 ek keményítő
  • 1 tk fehér balzsamecet/borecet
  • 2 ek víz
  • 1 pohár (200 gr) tejszín
  • 1 rúd vanília
  • 30 dkg ananász
  • 4 cl Malibu kókuszlikőr
  • cukor

Hadművelet:

  1. A sütőt 180°-ra előmelegítjük.
  2. Lágy habbá verjük a tojásfehérjét egy csipet sóval, majd hozzáadjuk a vizet és addig keverjük, míg újra össze nem áll a hab, ezután kanalanként hozzáadjuk a cukrot, melyet előzőleg elkevertünk a keményítővel, legvégül az ecetet. Kemény, fényes habot kell kapjunk, ami csúcsos lesz ha belenyúlunk.
  3. A masszát egy sütőpapírral fedett, olajjal átkent tepsi közepére tesszük 3 kupacban egymástól 5-7 cm távolságra. (A kupacok inkább kisebb átmérőjűek és magasabbak legyenek.) Szépen elsimítjuk a tetejét és az oldalát, betesszük a sütőbe és azonnal levesszük a hőfokot 150°-ra.
  4. Egy óra múlva (kisebb torták esetében kevesebb idő is elég, amikor már száraz, kemény a kérge) kikapcsoljuk a sütőt, nyitott sütőajtónál hagyjuk bent a tortákat, míg ki nem hűlnek.
  5. A kívül ropogós, belül puha és ragacsos habcsókokat külön lapos tálakra tesszük.
  6. A tejszínt csúcsos habbá verjük (előtte pár órát legyen hűtőben), rákanalazzuk a habcsókra, majd rászórjuk a karamellizált ananászt ez esetben, de lehet epret, málnát, bármit.
  7. Egy száraz seprenyőben cukrot karamellizálunk, és addig nem mozgatjuk, míg a szélén nem kezd megolvadni, azután mozgathatjuk. Amint az összes cukor megolvadt, belekaparjuk a vanília rúd belsejét, illetve hozzá az apró kockára vágott ananászt. A karamell kissé össze fog csomósodni, de kevergetéssel nagyobb lángon a nedvesség elpárolgása után ismét “folyós” lesz és bevonja az ananászt (ISTENI ILLATA VAN!!!), ekkor megdöntjük a serpenyőt, beleöntjük a Malibut és megflambírozzuk. Átforgatjuk, de nem főzzük meg a gyümölcsöt.

Itt éppen karamellizálok:

Itt a szomszédban flambíroznak:

A karamellizálástól nagyon féltem, mert otthon mindig odaégett a cukor, vagy valami, de itt nagyonis jól sikerült a dolog!
2. Barbeque csirke – mango dip
Dip? Fogalmam sem volt, mi az… Újabb rossz pont, de nem mutattam, hogy nem tudom! 😀 (…mártogatós)
Ez a csirke nagyon finom, a pác ISTENI, a mártogatós mangós szósz meg ellenállhatatlan! Nekem ez volt az est fénypontja!
Hozzávalók 2 személyre szűkösen:

  • 500 gr csirkehús
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 kis darabka friss gyömbér (ami nem is olyan kicsi darab, kb. 4×4 cm)
  • 3 ek ketchup
  • 1 ek szójaszósz
  • 2 ek méz
  • 1 ek szezámolaj
  • bambusznyársak

Dip:

  • 1 érett mangó
  • 1 fél citrom
  • 200 gr sűrű görög joghurt
  • 1 ek olívaolaj
  • só, bors
  • cukorszirup

Hadművelet:

  1. A fokhagymát, gyömbért megpucoljuk, majd késsel nagyon kicsire felaprítjuk. Összekeverjük a ketchuppal és szójaszósszal, valamint mézzel és egy ek szezámolajjal.
  2. A csirkét nagyobbacska darabokra feldaraboljuk és az előbb összekevert pácba tesszük üeg edénybe, lefedve 1 órára hűtőbe.
  3. A csirkedarabokat majd előre beáztatott bambusznyársakra húzzuk és grillen 5-8 perc alatt folyamatosan forgatva megsütjük. Minden oldaluk jól piruljon meg!
  4. A mangót meghámozzuk, a magjáról levágjuk a gyümölcshúst és összeturmixoljuk, sóval, borssal ízesítjük. Hozzáadjuk a fél citrom levét, 1 ek olíva olajat, majd ezt sűrű görög joghurtba forgatjuk. Amíg a csirkét sütjük hűtőbe tesszük, hogy összeérjenek az ízek.
  5. Az elkészült csirkét a dip-be mártogatva fogyasztjuk.

3. Grillezett kókusztejes garnélanyársak
A garnéla finom, kókusztejet még nem vettem…
Hozzávalók 2 személyre:

  • 250 gr óriás garnéla
  • 30 dkg ananász
  • lime, vagy citromkarika

Marinádhoz:

  • 1 szál thai citromfű
  • 1 friss kaffirlime levél
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 friss chilli paprika
  • fél lime héja+leve
  • 1/2 ek cukor
  • 1 ek halszósz
  • 100 ml kókusztej
  • + bambusznyársak

Hadművelet:

  1. A marinádhoz megtisztítjuk a thai citromfüvet (a külső részét levesszük, majd a törzsét a kés pengéjének tompa felével jól átcsapkodjuk, minél sűrűbben, aztán vékonyra karikázzuk), a kaffirlime levelet összemorzsoljuk (a levélszárát ha kemény kivágjuk), felaprítjuk a fokhagymát, chillit kimagozzuk, felkarikázzuk, lereszeljük a lime héját és mindezt mozsárban jól összedolgozzuk.
  2. Összekeverjük a hallevet, kókusztejet, lime levét, cukrot, majd ehhez hozzáadjuk a mozsár tartalmát és simára keverjük.
  3. Ebbe a marinádba tesszük a tisztított garnélát 30 percig hűtőben, lefedve.
  4. Fél óra múlva előre beáztatott bambusznyársakra húzzuk a rákokat, közéjük egy szelet ananászt és limot téve, majd 5-7 percig sütjük, félidőben megfordítjuk, hogy mindkét fele szépen megsüljön.
  5. Sütés után azonnal melegen fogyasztjuk.

Apa nagyon figyelt a nyársainkra, nehogy valaki elvigye őket, vagy összekeverje, vagy hozzáérjen, épp csak egy fotó erejéig kukkantott rám:

~ o ~ o ~ o ~

Az idényzöldségeket megcsinálta a szakács cuzammen az összeset egyben, a desszerthez a tejszínt is egyben verték fel, nem külön csináltuk, így is túlcsúsztuk a 3 órát némiképp.
Itt már elkészültünk a főételekkel, apa is kapott egy kis bort és jótállt a kis piros pultunk mögött:

Mielőtt a desszertet befejeztük volna elfogyasztottuk az elkészített főételeket, aztán raktuk össze a tortácskákat és faltuk be őket. És itt jött a meglepő fordulat és egy 180°-os kanyar vissza Marcinkhoz. Az a kissrác egyszerűen olyan szinten összehozta a kajákat és olyan szinten értett a díszítéshez, hogy mindenki az állát kapargatta fel a földről. Pedig egészen addig nem is gondoltam volna róla (nem figyeltem egész idő alatt, mit csinál, ért-e hozzá), aztán hirtelen sokkolt a látvány, hogy ez aztán igen! A kissrác óriásit nőtt a szememben, külön fotósorozat készült az ételeiről, egyedül a desszertje nem lett valami fényes, de a többi…szóval a fotókat az ételeiről biztosan lehet majd látni az újságban, mert önmagában megérnek egy misét!
Ami a kajákat illeti igazán nem nagy adagok voltak egyáltalán, 3 nyárs garnéla és 3 nyárs csirke jött össze nekünk, és ugye a 3 tortácska, amiből én 1 db-ot bírtam megenni, mégis elteltünk. Ilyen a drága, de kis mennyiségű konyha működési rendszere? Drága, de laktató! 🙂
Az ételek elkészítéséhez hozzá tartozik, hogy ha nem itt mondják, hogy finom lesz, akkor valószínűleg ezeket a hozzávalókat nemhogy nem kóstolom meg soha életemben, de még a szokott hozzávalókat se merem soha összekutyulni (pl. a mangós szószt tekintve, vagy a csirke pácot). Mert nem merek kísérletezni, mert nem hiszem el, hogy ezekből finom dolgok is születhetnek…és pedig nagyon is finom ételek születtek nagy meglepetésemre.
A tortákhoz párom talált eper szirupot, a szakácstól pedig kaptunk házi vanília fagyit, úgyhogy én olyan verziót ettem, amin a tejszínhabon vanília fagyi van és meg van locsolva epersziruppal. De megkóstoltam az ananászosat is és nagyon finom volt az is.
Egész este alatt korlátlan italfogyasztás volt, azt hiszem 6 féle borból és vagy 8 féle üdítőből lehetett választani. Baracklevet ittam, de nemám boltit, ez dús volt, sűrű, mintha ott helyben nyomták volna ki a barack levét, szóval nem ám gagyi dobozos üccsikről volt szó!
A szakács Bartal Sándor volt, a segítője pedig Filep Kata, aki hobbyszakács és mindkettő nagyon rendes volt, folyamatosan segítettek, megmutatták, hogy kell szépen, gyorsan nagyon apróra vágni a fokhagymát, praktikákat mutattak, stb. rendesek voltak na!

Mi folyamatosan elmostuk az eszközeinket, de közülünk nagyon sokan voltak, akik csak a mosogatók telepakolásához értettek, pedig mennyivel jobb volt azonnal elmosni és rögtön tudtunk is mihez nyúlni. Pedig egyébként már az elején mondták, hogy semmit nem kell elmosni, mindenből van több tiszta, vegyünk elő másikat, de én ezt nem vettem figyelelmbe. A végén is elmosogattam és a szárítón hagytam az edényeket. Így tiszta úgyhiszem. Mondjuk azt nem irigylem, aki mindezek után ott rendet rak! 🙂
Mindenki kukucskált a mellette levő pulton főzőcskézőkre, ki hol tart, mit csinál, hogy csinál, nem mindenki tudott dolgokat, így segítettünk is egymásnak és akarva-akaratlanul is szóba elegyedtünk és angyon jó hangulat volt. Egyetlen egy nő volt, aki csak odapofátlankodni tudott és kérdezni néha, de még csak meg se köszönte a segítséget, ha megdícsértük, hogy jól néz ki a tortácskája, meg se hallotta, nem lehetett amúgy hozzászólni, hát az ilyen főzőcske nem ilyen nőnek való. A bort azt bírta inni. Pedig fiatal volt 28-29?!
A főszerkesztő asszony közben egyszer odajött, hogy mondjam meg a nevem, hány éves vagyok, ha nem indiszkrét, mert úgy látja én vagyok a legfiatalabb itt (és ekkor még le se esett, hogy ott a Marci, helyeseltem), mondom 26. Erre leesett az álla és hűledezett, hogy 18-nak nézett, aminek nagyon örültem, mert engem aztán ritkán néznek 18-nak. 🙂 Ez is egy élmény volt. 🙂
Ajándékcsomagokat is kaptunk a legvégén: egy szponzoros Philips csomagot és egy Chefparade-osat is fejenként.

Philips csomag tartalma:

  • termékkatalógus
  • Philips kulcstartós, ledes elemlámpa (csak az egyik csomagban)
  • hűtőmágnes – mindmegettés
  • optikai mini egér visszahúzós kábellel – mindmegettés
  • Mindmegette.hu 100 recept receptkönyv
  • Recepttár újság első 2 száma

Chefparade csomagok tartalmai:

  • egyikben egy CP-os (Chefparade-os) bögre, másikban egy CP-os edényfogó kesztyű
  • CP-os fakanál
  • Indian Chilli souce (erős), másikban Thai chilli szósz (gyengébb)
  • Csomagonként különböző curry paszta
  • 1-1 angol nyelvű szakácskönyv
  • 10% kedvezményes kupon
  • Mindmegettés kötény (amiben főztünk)
  • Naturella fűszerek (1 mozarella és egy olasz)

Nem kezdek el költségvetni, de azért izgatott, hogy kb. mennyibe fájt volna ez az este ha csak úgy megyünk el apával.

Nem csak ezért, hanem önmagában a hangulat és az ételek, kedves emberek miatt is örülök, hogy elmentünk és hogy egyáltalán megnyertem ezt a főzőkurzust. Merthogy rákérdeztek, hogy hozzávetőleg mégis hágy recept közül kerültünk ki 10-en győztesek éshát a főszerkesztő asszony mondta, hogy több, mint 400 recept közül nyertünk mi, amin mindenki meglepődött és hogy őszinte legyek a mellem dagadt a büszkeségtől.
A következő magazinban lesznek benne a nyertes receptek (én a csokoládés máktortámmal nyertem) és a képek a kajacsatáról, ez valamikor június 27-29 környékén fog megjelenni azt mondták. De a Mindmegette.hu oldalon is fent lesz minden.
Ami még nagyon szimpatikus volt, hogy az összes “stábtag” ideértve a főszerkesztőket nagyon közvetlenek voltak, nagyon barátságosak, nem hordták fent az orrukat, nem voltak flegmák…ezen azért lepődtem meg, mert 2 éves pesti létem alatt nem ez volt a nagyvárosi emberekről kialakult véleményem vagy tapasztalatom. Pedig azok az emberek korántsem voltak hasonló munkakörben.
A lényeg a lényeg, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Apa is! Nem gondoltam volna, de nagyon ott volt, büszke vagyok rá.
Az este végeztével mindenkitől szépen elköszöntünk, megköszöntük, hogy ott lehettünk, majd elégedetten távoztunk is.
Izgatottan várom a következő nyereményjátékukat és a kapott chilli szószokkal asszem a helyi főzőversenyen egy jó kis csípős, férfias Chilli Con Carne-val fogunk indulni apa legnagyobb örömére! 🙂

1 104 105 106 107 108 114