Ha már mindenki ilyet készített Húsvétra felcsaptam a szakácskönyvem és megkerestem a rég elfeledett finom sütikémet.
Ez a répatorta. 🙂
Kiegészítésként: 190 fokon sült 25 percig és utána még 170 fokon 30 percig. A muffinoknak persze nem kellett ennyi idő.
Valamint fele mennyisége a darált diónak őrölt mandulával lett kiváltva. 🙂
A répákat fondantból gyártottam. 🙂
Egy időben mintha nem láttam volna a boltok polcain Albert kekszet, de szerencsére ma már kapható (vagy csak én vagyok figyelmesebb). 🙂
Brutálisan egyszerű “retro” sütike, ajánlom mindenkinek aki már evett, vagy készített, annak is, aki még se nem evett, se nem készített. 🙂
Bár nem csípem a pudingos sütiket, ez a kivétel! 🙂
2 csomag csokipuding
1 kocka Rama
Fél liter tej
20 dkg kristálycukor
2 evőkanál kakaópor
1 dl kávé (elhagyható)
1 nagy csomag Albert keksz
Elvileg takarék lángon mindent összefőzünk sűrűre, majd kihűtjük és kenjük a kekszeket.
Én úgy csináltam, hogy a margarinon kívül mindent sűrűre főztem, majd mikor kihűlt, akkor kevertem el a kihabosított margarinnal jóóó alaposan. És ezután töltöttem a kekszek közé.
Megfogunk egy kekszet, megkenjük a krémmel, rárakunk egy másikat, enyhén összenyomjuk, majd ismét krém, keksz, kicsit megnyom, krém, keksz, majd a kekszeket állítva a tálcára tesszük és folytatjuk a műveletet, míg el nem fogy a keksz. Két közepes méretű keksz rudacskát kapunk. Hagyjunk annyi krémet, hogy kívülről is kényelmesen le tudjuk kenni a rudakat. Megszórhatjuk tortadarával vagy egyéb díszítő cuccokkal a keksz rudakat.
Betesszük hűtőbe és hagyjuk pár órát hűlni, hogy a keksz megpuhulhasson a krémtől.
Amikor már nem bírjuk tovább, akkor enyhén sréhen (ferdén) vágjuk fel kb. 1 cm széles szeletekre.
Jó étvágyat!
Vanda 1 éves lesz. Ez alkalomra készítek egy tortát, amire Szilvi rózsaszín kis cipőket szeretne. Mivel ezelőtt még sose készítettem ilyet, így kicsit utána néztem, majd jött egy bogár és nekiálltam este. Volt sablon, fondant, elkészült a kis cipő nagy nehézségek árán. Egy pasi és két kicsi próbált meg közben szétcincálni, mondjuk apa folyton dicsért miközben készítettem, úgyhogy ő csak támogatott. 🙂
Hát…nem tetszett az első verzió igazán. Persze büszke voltam, hogy elsőre megáll és egész felismerhető, de ahogy végeztem tudtam, ezt újra készítem majd, másképp.
Bár más “stílus”, azért tetszik, de aztán gondoltam legyen pántos.
Kezdjük mindjárt a sablonnal. Ha lemented a képet, akkor megfelelő képmegjelenítővel kedvedre tudod nagyítani és kicsinyíteni annak megfelelően, hogy mekkora pipőt szeretnél.
Én azt a rém egyszerű módszert követtem, hogy picasa segítségével a kellő méretre nagyítottam, majd a monitorra tettem egy lapot és átmásoltam a kontúrokat. 🙂
Ezt kell majd körbevágni szépen ollóval. A két x azt hivatott jelölni, hogy a talp résznek azon pontjához kellene illeszkedjen a karima azon része, ahol szintén egy x jelölés van.
A szaggatott vonal a varrat. De haladjunk sorban.
Tehát kivágod a sablonokat és kinyújtod a fondant. Én sima zselatinos fondantot használtam, elkészítését ITT találod, de ha másik szimpatikusabb, természetesen abból is lehet cipő (is). 4-5 mm-nél semmiképp ne hagyjuk vastagabbra a nyújtott cukortésztát.
Tegyük rá a sablonokat és vágjuk szépen körbe.
Ezután a karimás részt a képen látható módon “varrjuk” be. Nekem erre van egy célszerszámom, az alábbi képen látható kis kerek eszköz, amit foci labda torták varrat imitálására vettem elsősorban. Pár száz forint, de ha nincs sem probléma, fogjunk egy fogpiszkálót mondjuk és lyukasztgassuk azzal körbe, de ne szúrjuk át a tésztát!
Ezután fordítsuk a másik felére a karimát és azt a felét, amivel a talphoz fog kapcsolódni kenjük be ételragasztóval egy sávban. Nekem van házilag készült ételragasztóm, ami 1 rész CMC (nem tapétaragasztó!) és 25 rész vízből készült.
Ha mondjuk nincs CMC-nk, amit egyébként SütiDekornál is lehet kapni kis kiszerelésben (és mellékesen megjegyzem fondanthoz gyúrva gyorsabb száradást tesz lehetővé), akkor vegyünk szintén SütiDekornál kapható étel ragasztót. Ha ezt sem szeretnénk, akkor pindurit nedvesítsük be az ecsetünket és simán azzal húzzuk végig a fondantot, majd a cukortól összetapad, igaz így sokkal tovább tart a száradás és tovább lehet izgulni, vajon szét csúszik-e. 🙂
A pántot a látható módon áthajtjuk és szintén ragasztóval rögzítjük.
Az elejére készíthetünk szinte bármilyen motívumot. Én virágot készítettem, mert a toprtára is virágok mennek majd, akkor pedig legyen egységben az erő.
Kiszúrtam fehér fondantból egy virágot, amit aztán körbe pöttyöztem. Ha szintén nincs erre való célszerszámunk, ismét kapjuk elő a fokpiszkálót. Minden szirmot körbe pöttyözünk a virág közepe egy pufibbra hagyott rózsaszín pötty, amit szintén körbe pöttyözünk/szurkálunk. Majd a cipellő orrára ragasztjuk és mindezt kétszer: jobb lábra, bal lábra.
A pánt se legyen sima, oda egy pufibb pötty fehér fondant ragasztottam,
majd erre egy rózsaszínt,amit szintén körbe szurkáltam, mintha patent szerűség lenne.
Aztán gondoltam ha már minden itt van előttem, akkor a többi díszt is elkészítem. Alapvetően nem lesz nagy torta, ezért még pár virágot készítettem a fent leírt módon, csak épp rózsaszín szirommal és fehér “bibével”, mert a torta alapja fehér lesz.
Brutál jó kis torta lesz, remélem! Nekem nagyon tetszik ez a “varrott” stílus. 🙂
Szóval ez egy amolyan kis “tutorial”, hogyan készítsünk ehető kis cipellőt.
Lehet a macskákkal együtt ezek is bekerülnek egy gyűjtőbe, ahol ilyen “Hogyan készül” segítségeket gyűjtünk majd…ki tudja.
További képeket a Facebookon a Babacipellős torta című albumban találsz.
November 7-én jártam a Laptopkonyha stúdiójában is.
Elképesztő gyomorgörccsel indultam neki. Egészen pontosan onnantól kezdve gyomorgörcsöm volt, hogy egy elfeledett receptverseny véget ért, eltelt egy hónap és megjött az értesítő, hogy nahát akkor nyertem.
Mivel egy bográcsossal nyertem (ahogy azt a videóban is említem vagy egy gulyással vagy egy vadmalac pörkölttel), ezért két választási lehetőségem volt:
– vagy elkészítem fazékban a bográcsost,
– vagy elkészítek egy általam választott másik receptet.
A második lehetőséget választottam, csokis máktorta került előjegyzésre.
Aztán eljött a nagy nap, felutaztam, becammogtam és megszűnt a lámpaláz. Valahogy jól éreztem magam, majdhogynem természetes volt az egész.
Kaptam egy szép sminket, kikészítettük a hozzávalókat….
Amíg nem láttam a videót, addig visszatekintve azt mondtam volna, hogy egész jó voltam. Most így, hogy készen lett és láttam azt mondanám, sok mindenen változtatnék. Kissé hebrencs voltam, és még sorolhatnám, de végülis ebből is tanultam….úgyhogy így volt jó, ahogy! 🙂
Mintha “ektivitiztünk” volna… 🙂
Hát igen, azért itthon másképp készül, más gyorsaságban, más körülmények között, de nézzétek el nekem a vontatottságot, meg hasonló bakikat, életem első ilyen jellegű szereplése volt. 🙂
És a kész mű:
A videót ITT nézhetitek meg.
Azon gondolkodtam, vajon milyen nyalánkságot kellene készítenem az ovis farsangra. Keresgéltem, kutattam, színeset akartam, nem túl drágát, de mégis kiadósat. Kicsit különlegeset. Nem találtam semmi számomra megfelelőt, ezért megerőltettem magam és úgy gondoltam előtúrom a régóta elfekvőben levő, anno Desszert Mesternél vásárolt nyalókapálcákat és készítek akaratom ellenére sütinyalókákat, divatos nevén Cake Pop-okat. Nem szeretem, mert ennek alapvetően az lenne a lényege, hogy megsütsz mondju kegy Sacher tortát, majd összemorzsolod, összegyúrod gombócokká és “nyalókát” készítesz belőlük. Nade hogy én azért süssek valamit, hogy utána összetrancsírozzam, hogy utána ennyit szívjak vele? Hát nem.
Viszont ha eleve kókuszgolyót készítenék és azt fejleszteném tovább nyalókává, úgy más. Nem olyan macerás. Hittem én. Kis naív!
30 dkg darált háztartási keksz
20-25 dkg porcukor
10 dkg margarin
2-3 dkg kakaópor
rumaroma és fekete kávé ízlés szerint
és annyi tej, amennyit felvesz ahhoz, hogy könnyen formálható, nem lágy, hanem inkább keményebb golyókat tudunk formálni.
Olyan esetben, ha ilyen nyalókáknak készítjük, akkor keverjünk bele egy kis kókuszreszeléket is a masszába.
Mindent gyúrjunk össze és tegyük be hűtőbe kicsit.
Ezután belenyomkodjuk a nyalókapálcákat és ismét hűtőbe tesszük 10-15 percre.
Nagyjából 25-30 dkg étcsokit megolvasztottam és hagytam kissé visszahűlni, ha van időnk temperálhatjuk is. Én most nem temperáltam. Lusta dög voltam.
Egyesével megmártottam benne a nyalókákat úgy, hogy a pálca is csokis legyen a gombóc alján, mert így hozzáköt a pálcához, az nekünk plusz stabilitást jelent.
Miután megfürdött a csokiban már forgathatjuk is a dekoráló anyagokba. Nekem most narancssárga gyöngy volt (Chefparade csokiműhelyből kaptam Dóritól), színes csokidara és arany-ezüst apró gyöngyök, amit élelmiszer boltokban belehet szerezni, valamint csokilapok, amit Desszert Mestertől vettem anno.
De a Lidl-ben lehet kapni pl. olyan dekoráló csomagot, amiben 3-4 féle szép ehető dekoráció van egybe csomagolva. Nekem most ezek voltak itthon, ilyenek lettek.
Ami az alapot illeti, vágtam egy darab hungarocellt a Tv-nk csomagolásából előkotorva és azt burkoltam le piros fondanttal. Majd körbetekertem narancssárga papírszalaggal. Ebbe szurkáltam a kész nyalókákat, amiből összesen 30 darab lett. Volt még golyó, de úgy gondoltam elég már (elfogyott az olvasztott csoki)! 😀 Lusta dög vagyok, mondtam. 🙂
Egyébként 2 cm átmérőjű golyócskák szerintem bőven jók, arra még megy úgyis a csokibevonat és a díszítés, tehát megnő a térfogata, pláne, ha nem túl folyós, hanem sűrűbb csokival dolgozunk, mint én.
Tegyük a hűtőbe, had szilárduljon vissza a csoki.
Hát ők mennek a farsangra:
Csak tetszeni fognak a célközönségnek. 🙂
Aki elég ambíciót érez magában álljon neki, én nem mondom, hogy soha többet nem fogok ilyet készíteni, de nem fogok törekedni az újrakivitelezésre. 😀
Történt egyszer, hogy beneveztem egy receptversenyre. Gondolkoztam rajta egy ideig, majd végül “beadtam a derekam”. Beneveztem 2 főétellel és egy desszerttel.
Mindez az MTVA-nál.
Nem fűztem hozzá sok reményt. Eljött a vége napja (szépen szólva) és eltelt egy hónap. Nem történt semmi. Sehol nem említették, hogy mi van vele, de el is felejtettem. Aztán egy este egy mail fogadott, hogy hát akkor 3. helyezett lettem.
NEm tudtam mit kezdeni a gondolattal, életemben először.
Azzal pedig pláne nem, hogy élő adásban én készíthetem el a desszertemet. És ezen a ponton elkezdődött a gyomorgörcs.
Bár már tapasztalatot szerezhettem hála a Floriolos versenynek (ahol még nagyon durván kezdő voltam) és a Laptopkonyhás forgatásnak – amiről remélhetőleg hamarosan szintén beszámolhatok, ha elkészül a videó -, azért ez mégiscsak más volt. Ez élő adás volt, nem összevágott.
Telefonos egyeztetések, alapanyag beszerzés és süti készítés….
Páran biztos láttak, mert szerteszét kürtöltem, mikor leszek adásban. 🙂
2012. december 4-én.
Pénteken Danica – cukrász is a műsor vendége volt, ő zsűrizte a desszert kategóriát. Véleménye szerint ezzel a tányérdesszerttel (ebben végülis igaza van) akkor értem volna el jobb helyezést, ha cukrász szemmel zsűrizi a recepteket, de ő család barát szemmel zsűrizett ugye – természetesen jogosan. Így 3. lettem, de ezzel is sokat nyertem! Nekem ez a lehetőség többet jelentett, mint egy wellness hétvége.
Szóval…előtte való nap itthon megsütöttem a máktortát, de csak egy tartaléknak, mert a stúdióban nem sült volna meg időre. Természetesen ott is elkészítettem, így két tortájuk lett. 🙂
Nagy nehezen megérkeztünk az MTVA stúdiókhoz. Az adás kezdete előtt másfél órával kellett megérkeznem. Sztrájk is volt, lezárások is voltak, kerülni kellett, alig találtuk a teherportát, de csak meg lett. Késtünk. Szerencsére nem sokat. Rendszám le volt adva a biztonságiaknak, kaptunk belépőkártyákat, majd menjünk egyenesen és balra. Balra………a sok sok hatalmas épület között….melyik balra? Hát a taxik útvonala ki volt táblázva, így arra mentünk. Kavartunk, majd a nagy semmiből egy emberke bukkant elő, parkolás, majd jöttek segíteni behurcolkodni. Izgalmas volt. A fél konyhám vittem. 🙂 Na jó, nem, csak robotgép, spatula, torta, tortatál, stb. eszközöket.
 |
| A kulisszák mögött. |
Rengeteg ember munkálkodott, sorra jöttek, bemutatkoztak, segítettek, berendezkedtem, kipakoltam, elpakoltam, átgondoltam. Olyan természetes volt az egész! Elképesztően otthon éreztem magam.
És akkor kaptam egy csodás sminket, valamint elmondták az adásmenetet is. Hányszor, mikor jönnek majd, milyen felkonfok után jövök, mikor kavarhatok a mixerrel, mit csináljak, végig képben leszek, majd az élő adás kezdete előtt egy éles próba. Lepróbálták a beköszönést, ilyenek. Izgalmas, érdekes új élmények!
Apa végig a hatalmas kamerák mögött csücsült és figyelt. 🙂
Visszaszámoltak, majd elkezdődött az élő adás. Atyám! Azt sem tudtam mihez kezdjek, hova nézhetek, mit csinálhatok, hirtelen zavar támadt a központban. 🙂
Sok ember velem szemben (és most nem arra a több ezer emberre gondolok, aki éppen otthon ült a tv előtt), nekem pedig illene megfelelnem akkor és ott.
Persze elkezdtem a tortát készíteni, csak csendben, csak halkan, aztán Dióssy Klári és Fonyó Barbara megérkeztek hozzám. Lámpaláz. Érződik is, hogy nem voltam teljesen magamnál. Mindennek ellenére azt hiszem magamhoz képest sikeresen vettem az első akadályt. 🙂 De ahogy elmentek a következő téma helyszínére ez megváltozott. Onnantól elszállt minden félelem, mondhatni “megismertem” őket és helyre is álltam.
Jött a képes téma ajánló, na eközben tudtam felverni a tojásfehérjét habbá. 🙂
Az az elképesztő összhang, ahogy egy ilyen nagy stáb működik…nagyon érdekes volt belelátni, konkrétan hogyan is raknak össze egy élő adást – a kulisszák mögött. És hogy még annak részese is lehettem, külön öröm!
 |
| Csokiolvasztás még az első konyhai bejelentkezés előtt. |
 |
| Az első konyhai bejelentkezés. |
 |
| Magyarázás. 🙂 |
Azon kívül, hogy nagyon figyeltem arra, hogy a lehető legcsöndesebben tevékenykedjek, már otthon éreztem magam. Amikor már nem volt dolgom, akkor a kis tv-n néztem, hogyan látják most a tv nézők az adást. 🙂
Az utolsó konyhai bejelentkezés előtt Barbi korábban érkezett, mint Klári. Na erről mesélek kicsit többet, mert ez egy igazán felszabadult pár perc volt a háttérben. 🙂 Talán látni is lehetett adásban, hogy megküzdöttünk a konyhaszekrénnyel. 🙂 Ezt már az elején mondták, hogy trükkös, mert sajna a kivitelező nem éppen rendesen készítette el a szekrényeket és ezért néhanap beragadnak a fiókok. 🙂
Ott kezdődött, hogy Barbi meglátta a fagyis kanalamat és megbeszéltük, mennyire szereti ő is, én is ezt a fajta fagyi gömbölygető eszközt. 🙂 Lefixáltuk, hogy szeretné ő kanalazni a fagyit és akkor már tálaljon is ő. De én csak két tányért készítettem elő: neki és Klárinak. Hát vegyünk elő egy harmadikat is, mert nehogy már én ne egyek. Én tudtam melyik fiókban vannak a szép tányérok, nade nem akart kinyílni. 🙂 Persze ilyenkor nem nyílik, a figyelmeztetések ellenére akárhányszor nyitogattam adás előtt mindig pöccre nyíltak. Murphy! 🙂
Szóval azokat a pózokat, amiket Barbi felvett, hogy megpróbálja kinyitni a fiókot…bejönni nem tudott senki ugye, mutogattunk kifelé, ők befelé, hogy kell, vicces volt, nevettünk, bár igyekeztünk visszafogni magunkat. 🙂 Végül sikerült kinyitni, de nagyon jó volt. Barbi nagyon közvetlen, nagyon jó fej csaj, pedig első ránézésre nem ilyennek tűnt. Ja és mindezen “balhé” előtt kivettem a fagyit a fagyóból és nem bírtam kinyitni. 🙂 Muszáj voltam orvosolni a problémát, ha nem akartam élő adásban kudarcot vallani egy doboz jégkrém kibontásával, így amikor épp úgy láttam nem világít a kamerája a hozzám legközelebb eső operatőrnek, odasompolyogtam és megkértem tépje fel a tetejét. Ő is megküzdött vele, de kinyílt! 🙂
Na, ezek után a jó fajta jégkrém olyan szinten keményre fagyott fél óra fagyózás után, hogy hiába vettem ki előbb és utazott előtte 2 órát, Barbi alig bírta kikanalazni. 🙂
Azután, hogy megkóstolták a desszertet még ajándékot is kaptam. Egy kötényt (amilyen rajtam volt), egy SK mécsestartót és egy dedikált fényképet a műsorvezetőkről.
Az elköszönés ideje alatt megtudakoltam, készíthetnénk-e közös képeket, hogy ide felkerüljenek, így Klári és Barbi hozzájárulásával íme a közös képek. (És mivel ott derült ki, hogy otthon hagytam a gépem, megkértük a műsor hivatalos fotósát, hogy készítse ő a képeket – mondjuk ennek jobban örültem, mintha apa fényképezett volna, mert neki nem áll rá a keze, na!)
 |
| Mintha kötelező lett volna a hülye fej vágás. 🙂 Hát ezt elkapta a fotós, igaz Judit! 🙂 |
Barbi komolyan egy nagyon pozitív csalódás volt számomra! Az egésznek volt egy olyan hangulata, amit nem tudok Nektek teljesen átadni! Ott kell lenni és érezni kell. Amikor izgulva belépsz egy más világba és az ottaniak szinte családtagként kezelnek, amikor úgy érzed oda tartozol, nem vagy kívülálló és pár perc után elfelejted, hogy több ezren néznek…………mi tagadás, hiányzik! Olyan, mintha tegnap lett volna!
Persze van mit tanulnom, nem vagyok profi, de végülis én “csak” egy háziasszony vagyok. Nem vagyok se szakács, se cukrász. Ahhoz képest pedig meg vagyok elégedve magammal. 🙂
Ezután jött a kapkodás, sietni kellett elpakolni, összeszedni magunkat, mert a stúdió másik felében kezdődött a másik műsor, át kellett állniuk. Így kipakoltunk és már mentünk is. 🙁
Délután megnéztem magam, tartottam tőle, hogy fujjogni fogok, de nem. És ez jó érzés. 🙂
Köszönöm, hogy kedvesek voltak, egyáltalán a lehetőséget is nagyon! Nagyon jó érzéssek gondolok vissza erre a kis kalandra. 🙂
Nem tudom, feltűnt-e, hogy míg meséltem végig mosolyogtam. Ez jelent valamit! 🙂 Kívánom mindenkinek, hogy egyszer érezze meg azt, amit én ekkor éreztem ott az ismeretlenben és mégis odabent mindenki otthonában!
Az adást itt megnézhetitek:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/12/04/12/Csalad_barat_2012_december_4_.aspx
A MACARON. Igen, hát nem fogom túl magyarázni ezt a történetet, a facebookon nagyon sokan kértétek a receptet és bár van fent itt a blogon már jócskán macaron recept, azért hoztam megint egy másikat. Ez nem cukorszirupos, de legalább annyira finom (ha nem jobban) és sokkal egyszerűbben, valamint kevesebb mocskolással elkészíthető.
Azért sem fogom túl magyarázni ezt az egész történetet, mert a legutóbbi macaronos bejegyzésben már tényleg csak azt nem írtam le, mikor kuciztam a készítés közben, vagy éppen hányszor szólaltam meg, míg nyomtam ki a habzsákból a köröket. És lám a nagyon részletes és tartalmas leírás ellenére sem sikerült azt hiszem senkinek így megcsinálnia a makikat. Akkor ez most jó vagy nem? 🙂 (Ördög smiley)
Ellenben nekem többször is sikerült.
A sok sikerélmény ellenére viszont a mai napig van, hogy nem sikerülnek, szétrepednek, stb. nem fejtettem még meg a titkát, annyit nem készítek, hogy lássam a különbséget készítés- és készítés között (páratartalom, hőmérséklet, levegő szennyezettségi fok, radioaktív sugárzás, ilyenek….), úgyhogy nem is érdekel ez annál jobban, mint amennyire szükséges. NEki állok és lesz ami lesz. Nem tudja elvenni a kedvem pár tepsinyi kukába való (nade nem megy oda, mert megesszük, mert drága!), mondjuk inkább úgy, hogy nem túl fotogén, dizájnos, emberi mutogatásra teljességgel alkalmatlan mutáns maki, amikbe még a tölteléket is sajnálom, mert a színei és az íze rabja lettem. Ezek a kis tömör gyönyörök rabul ejtettek és nincs mit tenni, ha drága, ha nem, néhanapján elkészítek 1 adagot és ha sikerül, akkor az orrotok alá dörgölöm! 🙂
Azért 1-2 gondolatot elmondanék, amit megfigyeltem (nem volt nehéz). Mindig elmondják, hogy precízen kell mérni és nagy odafigyelést igényel. Na, készítettem már olyan receptet, ahol ugyanolyan fehérjeszámhoz 100 gr porcukor és ugyanannyi mandula ment, olyat is, ahol 125 gramm mandula és 100 gr. porcukor ment, 125-125 is volt az arány, stb. stb. De van, ahol a fehérjét is grammra mérik. És mind esküszik, hogy másképp nem lehet. DE LEHET! Ez mind bizonyítja, hogy lehet! Bakker. Egyik kézi mixerrel keveri bele az ételfestéket, ez azt mondja semmiképpen ne…..jó, akkora májer nem voltam, hogy ennek ellent mondjak, ne ez álljon má’ a sikerem útjába, így szépen hablapáttal kavirnyáltam én is. 🙂
Csak a szirupos a jó (mint ahogy azt eddig én is aszontam), de NEM! Ha eléd raknék egy sziruppal készült és egy sima ilyen mezei makit nem mondanád meg a különbséget (na jó, lehet mégis, mert azért az olyan lágy…., de egy jó krém választással tuti észre nem veszed!
Szóval semmi nem szentírás, de azért nagyon ne térjünk el a leírtaktól! 🙂 (Egy a betűt kihagyhatsz, abból még nem lesz baj!) 😀
Mindenek előtt nézd meg ezt a videót, nem sok idő:
http://www.youtube.com/watch?v=2L1zbAOQ3EI
Ezek után fordítok! 🙂
(Persze csak ha igényt tartasz rá.
Tehát:
3 tojás fehérje
210 gramm porcukor
125 gramm mandulaliszt (darált mandula)
30 gramm kristálycukor
Ha a mandulát frissen darálod, akkor érdemes szeletelt mandulát venned, nem egészet (de ha igen, akkor blansírozott legyen), mert ez már szárazabb. És ez esetben annyit azért tegyél meg, hogy miután összekeverted a finom szemű porcukorral berakod pár percre 50 fokos sütőbe, hogy száradjon kicsit még az egész cucc. Ez nem árt és nem tart semmiből.
Tehát összekeverted alaposan a porcukrot és a totálra megőrölt mandulát. Száraz és már nem 50 fokos, hanem szobahőmérsékletű.
A 3 tojás fehérjét elkezded (ja, jó L-es méret) robotgéppel verni. Amikor már habos, apránként több adagban megy hozzá a kristálycukor. Addig vered magas fokozaton, amíg jó kemény hab lesz, nem folyik, van tartása és sima. Ekkor mehet az ételfesték.
Azt mondják ez ne legyen folyékony, mert megváltozik a sok folyadéktól a massza lágysága és ebben azért van valami, úgyhogy…de ha ettől nem is tartanánk, akkor azt elárulom, hogy folyékony festékkel iszonyatosan halvány pasztell színt érhetünk csak el makaronok esetében, úgyhogy törekedjünk a gél használatára. Jobb oldalt az oldalsávomban a mit hol kaphatsz meg (vagy valami hasonló nevű :)) részben van felsorolva pár üzlet, de rendelhetsz e-bayen is.
Tehát 3-4 csepp festék és a robotgép karjait itt már a mosogatóba tehetjük fürdeni.
Egy nyeles hablapáttal (ez a neve vajon vagy csak én találtam ki!?) szépen óvatosan, mint egy piskóta készítésénél elkezdjük keverni, hogy ne törjük össze a habot, de egyenletesen fedje a színezék mindenhol. Mikor kész ilyen lesz:
Ezután a cukros mandulát átszitáljuk és a maradék nagyobb darabokat kukába hajítjuk. A leszitált cuccot pedig több részletben lazán beleforgatjuk a habba. Egyenletes, sima, krémes, fényes (ragozzam még?) tésztát kapunk. Ezt töltjük sima csöves (most épp cső nélküli csak toldóval ellátott) habzsákba és szilikonos (!!!) sütőpapírral bélelt tepsikre nyomunk tetszőleges (általában 3 cm átmérőjű) köröket.
Ha kész, megütögetjük a tepsi alját a tenyerünkkel, kijönnek a légbubik.
20 percig hagyjuk őket állni, ezalatt előmelegítjük a sütőt 150 fokra (villany legyen az a sütőőőőő)!
Betoljuk és 12-14 perc alatt készre sütjük. Ne lötyögjön a belsejük, de a tetejük már ne legyen puha. Frankó esetben pár perc elteltével ilyen csuncsi talpacskákat növesztenek. Ez az ideális.
 |
| Nem, nem az! Ami tükröződik a sütő ajtóban, az a könyököm! 🙂 |
Voilá! 🙂
Vártak a töltésre, ugyanis tanácstalan voltam, de a facebookos banda szinte már ismer és nagyon jól tudta, hogy ebbe vaníliás töltelék kell. 🙂
Mondjuk mikor megkérdeztem milyen ízű krémmel töltenék meg őket és az első válasz az volt, hogy sárga (!), akkor jót röhögtem (és most belegondolva bakker van sárgakrém a cukrász világban, aminek ez a neve, mindegy, ezt most ne vegyük számításba, mert egyébként sem erre gondolt a hölgy :D). DE NEKEM EZ TETSZIK! Én is ilyen vagyok, szétszórt, szeleburdi, jól is jött, hogy derülhettem kicsit, mikor pedig felhomályosítottam, hogy íz, nem szín, akkor mondta, hogy ja, citrom. 🙂 Végülis sárga… 😀 Nekem nagyon bejött ez a kis nézeteltérés. 🙂
Nade azért ha valaki mégiscsak olyan rossz kislány lenne, hogy elkészíti ;), akkor szívesen várok róla fotókat, tapasztalatokat akár e-mailben, akár a facebookon üzenetben vagy az üzenőfalra. 🙂
És akkor ilyenkor jönnek az ismerősöktől az üzenetek, hogy: “Megkóstolnám!”, “Én még ilyet nem is ettem!”, “Nem küldenél belőle?”, stb., stb. és csak azt veszem észre, hogy a kis dobozok száma – amiben a félretett példányok fekszenek – egyre csak nő és lassan több van félretéve, mint ami itthoni fogyasztásra van szánva. 😀
És akkor itt említeném meg, hogy márciusban játékra lehet számítani. Nem adom könnyen a nyereményt, ami közkívánatra egy általam készített süteményes könyv lesz olyan Nassoló Naplopós. (Előreláthatólag.) Az apropó: a 2. blogszülinap! (Itt április óta vagyok, de az eredeti blog, amit ide hoztam át, az már márciusban indult. 🙂 Így hát az egész hónapot kineveztem blogszülinap hónapnak. Tessék készülni, mert úgy tűnik, nem egy nyertes lesz! :))
1csomag leveles tészta
1csomag bacon szalonna
1fejvöröshagyma
kakukkfű, petrezselyem, csipetsó
5dkgmadársaláta
20dkgtrappistasajt
2dl főzőtejszín
1dbtojás
1dbtojássárgája
margarin
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Madársalátával megszórva tálaljuk.
A töltelék ízlés szerint variálható, a leveles tésztát pedig otthon is elkészíthetjük
Sok olyan sütemény van, amibe krémsajtot kell(ene) használni.
Megmondom őszintén nekünk a mascarpone nem hogy drága, de nem is szeretjük az ízét. Ellenben sokkal visszafogottabb íze van, mint a Philadelphia-nak. Azt hiszem Wise Ladynél találtam annak idején valamikor réges-régen egy kiváló helyettest, a natúr házi krémsajtot, amit házilag tökéletesen egyszerűen el lehet készíteni. 🙂
A legtöbb süteményben tökéletesen helyettesíti a sokak által nem kedvelt és drága mascarponet. Ezzel nyugodtan dolgozhatunk. Sajttortákhoz is kiváló ,teszteltem!
