Karácsony

Baileys házilag

És akkor íme a rejtély, hogy mi is van a bocis tejes üvegben éppen…házi Bailey’s. Mostmár nyugodtan elárulhatom, hiszen karácsonyi ajándéknak szántam, természetesen nem ebben a formájában, hanem szépen üvegekbe töltve.
Egy aranyos sztori is kapcsolódik hozzá.
Már 1 hónapja rákészültem az elkészítésére. Anyukám és anyósom szereti ezeket a likőröket, elsősorban nekik szántam. 22-én készítettem el és mikor már az utolsó fázisnál tartottam lejött anyukám és nagy vigyorral elkezdte ecsetelni, hogy megtalálta a házi Bailey’s receptjét és milyen jó, majd megcsinálja stb. Én meg póker arccal még meg is kérdeztem tőle, hogyan készül, mindeközben pedig épp öntöttem hozzá a whiskeyt. 🙂
Így legalább tudtam ez az ajándék már biztosan célba talált! 🙂
A szép kis üvegek is már hetek óta várakoztak a szekrényben.
A recept a következő: ITT találtam és nagyon meg is örültem neki.

Hozzávalók:
2 tubus sűrített tej
2 cs vaníliás cukor
4 ek cukor
5 dl tejszín
4 dl whiskey

1. A cukrot karamellizáljuk, félrehúzzuk és beleöntjük a tejszínt, majd visszatesszük a tűzhelyre és addig kevergetjük, míg teljesen felolvad a karamellizált cukor.
2. Ha felolvadt, beleöntjük a vaníliás cukrot és a sűrített tejet és együtt is melegítjük még pár percig, majd levesszük a tűzhelyről és hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, akkor adjuk hozzá a whiskeyt. Hűtőben tároljuk.
Az íze tökéletesen hasonlít a Bailey’s-re, szerintem nagyon nagyon finom. Terjengenek a neten rumos verziók is, de a whiskeys szerintem jobb. (Bár a rumosat még nem próbáltam.)
Mindenki próbálja ki, nagyon finom!!!!

A tökéletes bejgli

IMG_2935

 

Karácsony nem telhet beigli nélkül. Vagyis én így vagyok vele és akármennyit is szitkozódom miatta, azért minden évben elkészítem remélve, hogy nem reped szét a teteje.

A beigli készítés körül olyan legendák keringenek, mint meg kell mérni a tészta súlyát, majd súlyra ugyannyi tölteléket kell bele tenni, hogy ne repedjen szét…hogy egy éjszakát állnia kell a tölteléknek…stb…

Szorgosan méricskéltem az összetevőket, mindent grammra pontosan kimértem, vártam, száradt a beigli, majd kisütöttem és szétrepedt. Mérges voltam, igen! És valahogy száraz is lett vagy nem is tudom.

Amikor felvetettem annak az ötletét, hogy kipróbálok egy másik receptet apa hevesen elkezdett tiltakozni, mert abból szerinte sose sül ki semmi jó és ráadásul ez a beigli tökéletes, mert végre több benne a töltelék, mint a tészta, egyszóval neki megfelel és pont.
De nekem nem!
Hát ebből az indíttatásból kezdtem el keresgélni, amikor Adél egyik bejegyzését olvastam, hogy készen lettek a beiglijei. Gondoltam ő mindig olyan jókat készít, elkérem a receptet és fejest ugrom az elkészítésébe.
Limara pékségébe irányított, hát őérte is oda vagyok, úgyhogy “ez rossz nem lehet” címszóval kezdtem neki a sütésnek. 🙂
Azért bemásolom ide a receptet, hogy meglegyen könnyen bármi történik:
Hozzávalók:

  • 90 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 12.5 dkg zsír
  • 10 dkg porcukor
  • 2.5 dkg élesztő (egy csomag száraz élesztő)
  • 2 db tojássárgája
  • 1 dkg só
  • 1 dl hideg tejszín
  • 2,5 dl hideg víz (nekem elég volt 2 dl)
  • + 1 tojás a lekenéshez
Mák vagy dió töltelék 6 db beiglihez :
  • 70 dkg mák vagy dió
  • 50 dkg kristálycukor
  • 15 dkg zsemlemorzsa
  • 0.5 l vizet.
  • mazsola,
  • őrölt fahéj,
  • sok reszelt citromhéj,
  • késhegynyi őrölt pirított szegfűszeg

A vizet a cukorral jól fel kell forralni. És utána ráönteni a többi összekevert hozzávalókkal. Jól ki kell hűteni. Célszerű előző nap elkészíteni.

A receptből 6 db fél kilós beigli lesz. A tésztából 6 db 27 dkg tésztának kell kijönnie (nekem 28 dkg-os lett, de feleztem a tésztát).
A tölteléknek ugyanannyi dkg-nak kell lennie mint a tésztának. Tehát egy 27 dkg-os tésztát 27 dkg töltelékkel kell megtölteni.
Az élesztőt a lisztbe bele kell morzsolni, nem kell keleszteni.
A tészta nyújtásánál sem a deszkát,sem a tésztát nem kell lisztezni. Délután mikor elkészül a beigli akkor le kell kenni tojássárgájával, hagyni kell száradni , este le kell kenni tojásfehérjével.
Éjszaka hüvős helyen de nem hütőben kell tárolni. Ha meleg helyen van tárolva akkor túlkel. És csak reggel szabad sütni!

Akkor már nem kell újra megkenni semmivel, hanem hurkapálcikával megszúrkálni több helyen középen a legaljáig a tésztának. Ez azért fontos,hogy a gőz ki tudjon belőle jönni.
Légkeverős sütőben, középen, 180 fokon, 25-30-ig kell sütni.
IMG_2940
Tehát mint mondtam én mindent feleztem, mert csak 3 beiglit készítettem, így lettek 288 grammosak.
A töltelékkel már úgy voltam, hogy nem méregettem, csak belelapogattam szépen egyenletesen a tésztára, és ennek ellenére nem repedtek szét, pedig egyik beigli szemmel láthatóan nagyobb lett a másik kettőnél, úgyhogy mítosz megcáfolva. 🙂

Tényleg nem kell lisztezni semmit nyújtáskor, szép vékonyra lehet nyújtani a tésztát és jól meg lehet tömni töltelékkel. Amikor felvágtam, apa még akkor is ott pampogott a fülembe, hogy márpedig ő azt szereti, ha meg van tömve anyaggal a cucc és feleslegesen csinálok mindig új verziót a régi tökéletesen megfelelt…amikor megláttuk a szeletet közöltem, hogy erre merjen rosszat szólni, hogy vastag a tészta és nincs benne elég töltelék… 🙂 Tökéletes szelet lett. Pont fain arányokkal. Alig tészta, full töltelék és ráadásul finom is nagyon! 🙂
(Azért lehet a sütési mód sem mindegy – sőt szinte biztos, mert légkeverést írt ennél is – de már nem jelent számomra problémát ez sem…hogy miért? Hamarosan elárulom! :))

Szép is lett, teljesen oda voltam meg vissza! 🙂 Ez lett nálunk 2011 beiglije, és remélhetőleg innentől kezdve évente ugyanígy fogok tudni örülni a szép végeredménynek. Köszönöm a receptet!
Egy szelet képet mellékelek, amint felszeletelem a következő rudat! 🙂

Íme:

FRISS: Íme a tavaly készült bejglik…azt hiszem ezek idén határozottan jobban sikerültek. (Mondjuk ez a tavalyi második sütés, ami már szétnyílt, az első nem…)

3M bonbon

Karácsony előtt járunk…igen, a tavaly évi karácsony előtt. 🙂 Gasztro ajándékoknak bonbonokat szántam, hisz mindenkinek annyira ízlett, amit a tanfolyamon készítettünk. Ennek apropójából be is szereztem minden kelléket pénzt nem sajnálva, és ekkor jött a döbbenet: nem tudok bonbont készíteni a tanult módon. Egész egyszerűen nem jönnek ki a formából azóta sem és hogy őszinte legyek már kezdem sajnálni az eszközökre kidobozz több tízezer forintot.
Gyors megoldást kellett találnom: forma nélküli bonbonokat kell gyártanom. Ez az egyik, amivel szemeztem nagy sietségemben. Megbánni nem bántam meg, de frusztrált a tudat, hogy nem ilyen jellegű édességeket szerettem volna készíteni.

A recept Praliné Paradicsomtól származik, csak új nevet adtam neki! 🙂

Hozzávalók:
10 dkg marcipán
2 evőkanál darált mák
2 teáskanál tejszín
2 evőkanál keményebb meggylekvár
15 dkg étcsokoládé a bevonáshoz
Elkészítés:

  1. A marcipánt 3 mm vastagra nyújtjuk, és késsel két, 10 x 10 cm-es lapot vágunk ki belőle.
  2. A mákot a tejszínnel összekeverjük, majd egyenletesen eloszlatjuk az egyik marcipánlapon.
  3. A mákréteg tetejére meggylekvárt kenünk.
  4. A lekvárra ráfektetjük a másik marcipánlapot, és óvatosan rányomjuk.
  5. A töltött marcipánlapokat egy órára mélyhűtőbe tesszük, majd fűrészes késsel 16 kockára vágjuk vigyázva, hogy ne nyomjuk össze a rétegeket.
  6. A kockákat érdemes újabb fél órára mélyhűtőbe tenni.
  7. Az étcsokoládét megolvasztjuk és temperáljuk, majd egy villa segítségével egyenként megmártjuk benne a kockákat.

1 6 7 8