• Szabadság miatt zárva!

főzőest

Fokhagymakrémleves szardellás pirítóssal

IMG_6689

A Mindmegette-Lidl gasztrokurzusán Francia esten vettem részt…ez sem most volt már. Viszont emlékszem: várakozásaimat felülmúlta az ételek ízletessége. Pl. erről a levesről sem gondoltam volna sosem, hogy ízleni fog és mégis nagyon bejött! Szóval a lehetőséget magát nyertem és ez már az 5. Mindmegettés kurzusom volt. 🙂
Nagyon jól esett, hogy már amolyan “régi ismerősként” köszöntöttek a főszerkesztők és a séf ismételten Sanya volt. Valamiért mindig vele hoz össze a sors, azóta már a zöld diós kurzuson is vele sikerült főznöm! 😀
Elvittem magammal gasztroblogger társamat: a Zsuzsi finomságai blog íróját – Zsuzsit, mert anno a Varga Gáborral való sütögetésen is nagyon egy húron pendültünk! 😀 (tovább…)

JAR főzésen JARtam Bereznay Tamással

558195_621583771195064_489848222_n

Az EverydayMe oldalon még a nyáron volt egy receptverseny. Maga a verseny, a felület nagyon nem tetszett, konkrétan 2 hétig nem jelentek meg a receptjeim, csak 1-2. Amikor vége lett, akkor kerültek ki, de nem tudtam, hogy versenyben voltak-e vagy ezzel úgymond természetes szelekción mentek-e át a finomságaim.

Aztán egyszer csak jött az e-mail, már majdnem el is felejtettem az egészet. Nyertem. (tovább…)

Sütögetés Varga Gáborral a Gastropolisban

DSC_0091_114851

Aug. 23-án került megrendezésre a Koronás Cukor és a Desszert.eu (azóta ApróSéf nyereményjátékának nyereménysütögetése a Gastropolisban.
Nagyon meglepődtem, hogy sikerült bekerülnöm a nyertesek közé – zsűrizéssel. Mert csupán egy sajttorta recepttel indultam, azt is gyorsan anyósoméktól tudtam csak beküldeni, gondoltam esélytelen. És mégis bejött! 🙂 Ez az igazi nyeremény, így jó nyerni! 🙂 (tovább…)

Vágott trüffelek kurzuson jártam a Chefparade-ban

Még valamikor 2012-ben nyertem ismét egy lehetőséget a Mindmegette jóvoltából, hogy részt vehetek egy általam választott Csokiműhely kurzuson a Chefparade Sas utcai iskolájában.
Első alkalommal bonbon tanfolyamon voltam, ahol olasz ihletésű pralinékat készítettünk. Azóta is tart a szerelem a különböző töltetű kis csokoládékkal, lassan fejlesztem a tudásom és a lehetőségekhez mérten apránként bővítem az eszközkészletem is.

Sokat gondolkodtam, hogy macaronos vagy trüffeles tanfolyamot válasszak, nehéz volt a döntés. Aztán végül a trüffeles mellett döntöttem, mert a macaronjaim általában egész szépre sikerednek. Gondoltam ha ott leszek majd veszek egy Dóri által készítettet és meglátjuk, milyen a műhelyben készülthöz képest a sajátom.
Így jelentkeztem április 6-ra egy Vágott trüffeles tanfolyamra.
Nagyon vártam, szinte visszaszámoltam a napokat. Az első csokiműhelyes tanfolyam is fantasztikus volt és a Bécsi úton is mindig nagyon jól éreztük magunkat. 🙂 (Mert voltunk egyszer Trópusi barbequen, majd egy Eisberges főzőcskén is – milyen komoly, hogy mindkettőt Bartal Sanyi tartotta. 🙂 – , valamint egyszer nyertem egy 5000 Ft-os könyvvásárlási utalványt, amit szintén a Csokiműhelyben váltottam be, na mire!? Naná, hogy a Csokoládé Kiskönyvtárára. 🙂 – A többi ilyen élményemről ITT olvashatsz.)

Végre eljött a nap, sűrűre sikeredett a szombatom, hatalmas rohanással pont kezdés előtt 5-10 perccel csapódtam be a műhelybe. Mindenek előtt bonbont vásároltam (macaront szerettem volna) és körbenéztem, mit lehet kapni a shopban. Szívem szerint jól bevásároltam volna, de a keret szűkös volt, tekintve, hogy egész nap vásárolgattam. Apa kiakadt volna. (De azért beficcent egy főtt tojás formázó, mert már rég szerettem volna.)

Aztán nekiálltunk trüffelezni. Mivel ezeknek a finomságoknak kell 2-3 nap, mire vághatóak lesznek, ezért a Dóri által pár napja készített trüffeleket díszítettük mi, amiket pedig főztünk, azokat később használták fel.
A trüffelek alapja a ganache. A csokoládé és a tejszín aránya mondja meg vágható lesz-e vagy sem.
A ganache alapvetően csak csoki és tejszín keveréke, ezt lehet ízesíteni és mondjuk vajjal lágyítani.

Amik alapszabályok és érdemes betartani őket – én is most tanultam:
– a tejszínt forráspontig melegítjük
– a csokoládé legyen szobahőmérsékletű
– ne olvasszuk fel előre a csokoládét, a tejszínben oldódjon fel
– a csoki műanyag tálban, a tejszín fém lábasban legyen
– amikor leöntöttük a tejszínnel a csokit, tegyük a műanyag tálat rá a fém lábasra, így még kis hőt kap alulról: elősegítve a csoki totális felolvadását.
– alkoholt közvetlen a csokihoz, valamint a forrás előtt álló tejszínhez soha ne tegyünk. Ha alkoholos ganache-t szeretnénk, akkor az épp felforrt és tűzről lehúzott tejszínhez öntsük, majd így megy a csokira.
– ízesíthetjük közvetlenül a tejszínt fűszerekkel.
– pl. kávés ganache készítésénél a kávébabot mozsárban törjük meg, majd adjuk a forralásra váró tejszínhez. Csokira löttyintés előtt dupla szűrőn át öntsük a tejszínt a csokira.
– 30%-os állati tejszínnel dolgozzunk.
…hogy csak néhányat említsek…

Készült rumos trüffel, pate de fruit és kávés trüffel.
A rumos trüffelkapott alulról-felülről egy réteg temperált csokit, majd az lett kakaóporba forgatva. A kávésat simán mártottuk, a pate de fruit pedig csak 3/4-éig lett csokiba mártva.

Dóri mutatja a temperálást:

 Tej és étcsokiba mártottunk. (Már aki, mert én csak étbe.)

Tehát a rumosnál: alulra kerül egy vékony temperált étcsoki réteg. Egy sütőpapírt a konyhapultra teszünk, majd rámerünk kb. 2 merőkanál temperált étcsokit. Gyors mozdulatokkal kenőkéssel vékonyan elterítjük végig a sütőpapíron. Nyugodtan húzzuk le a csokit a papír szélén, minthogy valahol vastag maradjon. Ezt tesszük tepsire, rá helyezzük a keretet (jelen esetben azt hiszem 25*25 cm-es volt, de jó bármilyen krémes keret is), majd ebbe töltjük a ganache-t, elterítjük és mehet a hűtőbe.
A tetejére az eljárás ugyanaz, már ami a vékony, temperált csoki réteget illeti. Azért kell, hogy legyen tartása a trüffelnek, ugyanis a sok folyadék miatt lágyabb lesz.

A keretből kivenni úgy lehet, hogy egyszerűen egy késsel körbe kell vágni a keret szélénél a csokit és leemelni a keretet.

A kávés trüffeleket 2 cm széles csíkokban kaptuk Dóritól, majd 3 cm-es darabkákra vágtuk forró élű késsel. (A forró vízbe áztatott kések pengéjét minden esetben alaposan töröljük szárazra, mert a víz és a csoki nem barátok.)

 Sorakoznak a kávés bonbonjaim.

 A pate de fruit trüffelkéket 3 centis csíkban kaptuk, majd 1 cm-es darabokra szeleteltük.

Dóri vágta a rumos trüffelt, mert ugye vágáskor ennél figyelni kellett volna arra, hogy a tetején levő temperált réteget a forró penge megolvassza, ne pedig összetörje.
Azok kb. 1×1 cm-es darabok lettek.

A trüffel mártásának demonstrálása. Beledobjuk a csokiba a trüffel darabot, majd egy mártóvilla segítségével kihalásszuk és 2-3 mozdulattal türelmesen lehúzzuk a lecsurgó csokit az aljáról. Ezután mehet a sütőpapírral bélelt tálcára. Ekkor lehet méretre vágott transzfer fóliával vagy textúra lappal díszíteni. Megszórni különböző cukrokkal, vagy épp lüszterrel színezett kávébab törettel. 🙂
Egyébként a lágyabb trüffeleknél azt, hogy a villába mélyedjenek úgy lehet megelőzni, ha kapnak egy réteg temperált csokit az aljukra a fent leírt módon.

Mindegyik mártás előtt töröljük a villát szárazra, mert a rászáradt csokihoz tapadhat a következő trüffel.
Lüszter festékkel színezett kávébab töretek.

Jön a rumos kockák kakaóba forgatása. Ehhez hideg kézre van szükség. Tehát adottak a kockák. Csokit olvasztunk és kakaóvajat. 1:1 arányban. Összekeverjük, majd két tálba mellé cukrozatlan kakaóport teszünk.
Az olvasztott csokival bekenjük a tenyerünk, majd a kockákat épp csak megforgatjuk a tenyerünkbe és dobjuk is a kakaóba. Ott nem érünk hozzájuk, csak rázzuk a tálat. Egy tálba ne tegyünk túl sokat, 8-9 darabot.
Hagyjuk egy kicsit állni, majd tiszta kézzel igyekszünk alájuk nyúlni és a kakaó nagyját leszitálva az ujjaink közt kiszedjük a kész kockákat. Sütőpapírra tesszük őket.
Macerás, de megéri!

 Dóri bemutató példányai.

A pate de fruitot kihagytam. 🙂 Azt ahogy felvágtuk, felülről egy 3 ágú mártó villát szúrtunk óvatosan bele, majd megmártottuk úgy a csokiban, hogy a teteje kimaradjon. Az alján lecsurgó csokit óvatosan lehúzzuk a tál szélén, majd óvatosan sütőpapírra letoljuk a villáról.
Ha megkötött a csoki, szűrőn át kristálycukorral megszórjuk a tetejüket, ezzel elfedve a mártás okozta lyukakat.
(És alulra kapott egy réteg temperált csokit mindenek előtt!!!!)

Persze hazaérve pikk-pakk elfogytak. A család minden tagját végig szoktam kínálni a művünkkel. Úgyhogy muszáj volt újra kreálnom legalább egyik verziót. Elsőre maradtam a legegyszerűbbnél, hiszen most egyedül voltam minden fázisra.

Az alapreceptet én harmadoltam:
84 gr habtejszín
10 gr méz
100 gr étcsoki
50 gr tejcsoki

A csokik összekeverve.

Tehát a tejszínt felforraltam, majd leöntöttem vele a csokit. Alaposan elkevertem…

…ezt kaptam. Ruganyos, sima masszát.

Hagytam, hogy annyira összeálljon szobahőmérsékleten, hogy egy habzsákból kinyomva megtartsa a formáját. Amikor elértem ezt a sűrűséget kis halmokat nyomkodtam sütőpapírra, majd hűtőbe tettem.

 Amikor még szilárdabb lett, akkor hideg, száraz kézzel gombócokká formáltam őket és vissza tettem éjszakára a hűtőbe.

20 gramm étcsokit olvasztottam, mellette pedig ugyanannyi kakaóvajat, majd összekevertem. (Ez elég kevés bármilyen mártóvilla használatához, de bőven elég ehhez az adaghoz.)

 Ott a kakaóvajas csoki és a kakaós tálak.

A következő képre már kifejezték nemtetszésüket, de nem zavar, mert hozzá tartozik. Javasolták, hogy használjak mártóvillát, mert gusztustalan. Ahány ház, annyi trüffel, annyi szokás, annyi módszer, annyi mártóvilla!? 😀 Nekünk így mutatták és én nem vagyok – és nem is akarok annyira kifinomult és mesteri lenni, hogy gusztustalannak tartsam, ha csokihoz kell érni. (Mellesleg szerintem érdekes is érezni, milyen állagot kap a kakaóvajtól). Mást is kézzel dolgozok össze itthon (nem csak én, más is) – legyen az hasonlóan ragadó gombóc, tészta, bármi. Persze nem azt mondom, hogy mindenbe bele kell mászni kézzel, mert nem, de ennél nem vagyok rest. A kis adag csokinak köszönhetően egyébként sem lehetne mártóvillával bárhogyan mártogatni.
(Itt jegyezném meg, hogy majd én foglalkozom azzal, milyen eszközöket vásárolok meg, milyeneket pedig nem és hogy mire költöm a pénzem, az én dolgom, legyen az egy játékomra a nyeremény, vagy épp mártóvilla… Amiből van 3 vagy 4 darabom is, köszönöm, hogy aggódsz, hogy van-e a tulajdonomban! ;))

Szóval aki nem rest hozzá érni az alapanyagokhoz, az szépen bekeni a tenyerét (húzhatunk gumikesztyűt, de hideg legyen a kezünk) csokival. Majd megfog egy darab trüffelt, gyors mozdulattal épp csak megforgatjuk a tenyereink közt…

…és már dobjuk is a kakaóba. Én egyszerre 6 darabot dobtam egy tálba. Összesen 250 gramm kakaóport osztottam el két tálba.

 Vártam kicsit, majd tiszta kézzel kivettem őket és sütőpapíros tálcára dobtam.

Kicsit hagyjuk állni, majd hűtőben tároljuk.

3-4 hétig tárolhatók (hűtőben), a fűszerezésükből ez idő alatt némiképp azonban veszíthetnek.

A helyzet az, hogy sok mindennel már tisztában voltam a bonbonos kurzus végett. Ez mégis egy más világ.
A bonbonokat sokkal gyorsabban és kevesebb “mocskolással” el lehet készíteni. Ez időigényes, ám brutálisan finom!! Határozottan megéri szenvedni velük és ezzel elmondhatjuk, hogy valódi kézműves finomságot gyártottunk! 🙂

Amit folyamatosan lehet tanulni, finomítani, alakítani……

Dórinak ismét köszönöm a fantasztikus kurzust, nagyon jól éreztem magam. Remélem lesz még alkalmam ellátogatni hozzájuk. Tudom, hogy sokan szintén vágytok ilyen helyre, kívánom, hogy egyszer mindenkinek sikerüljön részt venni egy ilyen csokizós tanfolyamon! Hasznos, informatív és édeeeees élvezet! 🙂

Ui.: Dóritól kaptam 1 macaront kóstolóba. Almazseléset. Büszkén érzékeltem, hogy ugyanolyat készítek itthon (állagra), úgyhogy ha még egy lehetőséget nyernék hozzájuk, nem macaronos tanfolyamra jelentkeznék! 😉

M1: Család-barát forgatáson jártam én

Történt egyszer, hogy beneveztem egy receptversenyre. Gondolkoztam rajta egy ideig, majd végül “beadtam a derekam”. Beneveztem 2 főétellel és egy desszerttel.
Mindez az MTVA-nál.
Nem fűztem hozzá sok reményt. Eljött a vége napja (szépen szólva) és eltelt egy hónap. Nem történt semmi. Sehol nem említették, hogy mi van vele, de el is felejtettem. Aztán egy este egy mail fogadott, hogy hát akkor 3. helyezett lettem.
NEm tudtam mit kezdeni a gondolattal, életemben először.
Azzal pedig pláne nem, hogy élő adásban én készíthetem el a desszertemet. És ezen a ponton elkezdődött a gyomorgörcs.
Bár már tapasztalatot szerezhettem hála a Floriolos versenynek (ahol még nagyon durván kezdő voltam) és a Laptopkonyhás forgatásnak – amiről remélhetőleg hamarosan szintén beszámolhatok, ha elkészül a videó -, azért ez mégiscsak más volt. Ez élő adás volt, nem összevágott.
Telefonos egyeztetések, alapanyag beszerzés és süti készítés….

Páran biztos láttak, mert szerteszét kürtöltem, mikor leszek adásban. 🙂
2012. december 4-én.

Pénteken Danica – cukrász is a műsor vendége volt, ő zsűrizte a desszert kategóriát. Véleménye szerint ezzel a tányérdesszerttel (ebben végülis igaza van) akkor értem volna el jobb helyezést, ha cukrász szemmel zsűrizi a recepteket, de ő család barát szemmel zsűrizett ugye – természetesen jogosan. Így 3. lettem, de ezzel is sokat nyertem! Nekem ez a lehetőség többet jelentett, mint egy wellness hétvége.

Szóval…előtte való nap itthon megsütöttem a máktortát, de csak egy tartaléknak, mert a stúdióban nem sült volna meg időre. Természetesen ott is elkészítettem, így két tortájuk lett. 🙂
Nagy nehezen megérkeztünk az MTVA stúdiókhoz. Az adás kezdete előtt másfél órával kellett megérkeznem. Sztrájk is volt, lezárások is voltak, kerülni kellett, alig találtuk a teherportát, de csak meg lett. Késtünk. Szerencsére nem sokat. Rendszám le volt adva a biztonságiaknak, kaptunk belépőkártyákat, majd menjünk egyenesen és balra. Balra………a sok sok hatalmas épület között….melyik balra? Hát a taxik útvonala ki volt táblázva, így arra mentünk. Kavartunk, majd a nagy semmiből egy emberke bukkant elő, parkolás, majd jöttek segíteni behurcolkodni. Izgalmas volt. A fél konyhám vittem. 🙂 Na jó, nem, csak robotgép, spatula, torta, tortatál, stb. eszközöket.

A kulisszák mögött.

Rengeteg ember munkálkodott, sorra jöttek, bemutatkoztak, segítettek, berendezkedtem, kipakoltam, elpakoltam, átgondoltam. Olyan természetes volt az egész! Elképesztően otthon éreztem magam.
És akkor kaptam egy csodás sminket, valamint elmondták az adásmenetet is. Hányszor, mikor jönnek majd, milyen felkonfok után jövök, mikor kavarhatok a mixerrel, mit csináljak, végig képben leszek, majd az élő adás kezdete előtt egy éles próba. Lepróbálták a beköszönést, ilyenek. Izgalmas, érdekes új élmények!
Apa végig a hatalmas kamerák mögött csücsült és figyelt. 🙂
Visszaszámoltak, majd elkezdődött az élő adás. Atyám! Azt sem tudtam mihez kezdjek, hova nézhetek, mit csinálhatok, hirtelen zavar támadt a központban. 🙂

Sok ember velem szemben (és most nem arra a több ezer emberre gondolok, aki éppen otthon ült a tv előtt), nekem pedig illene megfelelnem akkor és ott.

Persze elkezdtem a tortát készíteni, csak csendben, csak halkan, aztán Dióssy Klári és Fonyó Barbara megérkeztek hozzám. Lámpaláz. Érződik is, hogy nem voltam teljesen magamnál. Mindennek ellenére azt hiszem magamhoz képest sikeresen vettem az első akadályt. 🙂 De ahogy elmentek a következő téma helyszínére ez megváltozott. Onnantól elszállt minden félelem, mondhatni “megismertem” őket és helyre is álltam.
Jött a képes téma ajánló, na eközben tudtam felverni a tojásfehérjét habbá. 🙂
Az az elképesztő összhang, ahogy egy ilyen nagy stáb működik…nagyon érdekes volt belelátni, konkrétan hogyan is raknak össze egy élő adást – a kulisszák mögött. És hogy még annak részese is lehettem, külön öröm!

Csokiolvasztás még az első konyhai bejelentkezés előtt.
Az első konyhai bejelentkezés.
Magyarázás. 🙂

Azon kívül, hogy nagyon figyeltem arra, hogy a lehető legcsöndesebben tevékenykedjek, már otthon éreztem magam. Amikor már nem volt dolgom, akkor a kis tv-n néztem, hogyan látják most a tv nézők az adást. 🙂

Az utolsó konyhai bejelentkezés előtt Barbi korábban érkezett, mint Klári. Na erről mesélek kicsit többet, mert ez egy igazán felszabadult pár perc volt a háttérben. 🙂 Talán látni is lehetett adásban, hogy megküzdöttünk a konyhaszekrénnyel. 🙂 Ezt már az elején mondták, hogy trükkös, mert sajna a kivitelező nem éppen rendesen készítette el a szekrényeket és ezért néhanap beragadnak a fiókok. 🙂
Ott kezdődött, hogy Barbi meglátta a fagyis kanalamat és megbeszéltük, mennyire szereti ő is, én is ezt a fajta fagyi gömbölygető eszközt. 🙂 Lefixáltuk, hogy szeretné ő kanalazni a fagyit és akkor már tálaljon is ő. De én csak két tányért készítettem elő: neki és Klárinak. Hát vegyünk elő egy harmadikat is, mert nehogy már én ne egyek. Én tudtam melyik fiókban vannak a szép tányérok, nade nem akart kinyílni. 🙂 Persze ilyenkor nem nyílik, a figyelmeztetések ellenére akárhányszor nyitogattam adás előtt mindig pöccre nyíltak. Murphy! 🙂
Szóval azokat a pózokat, amiket Barbi felvett, hogy megpróbálja kinyitni a fiókot…bejönni nem tudott senki ugye, mutogattunk kifelé, ők befelé, hogy kell, vicces volt, nevettünk, bár igyekeztünk visszafogni magunkat. 🙂 Végül sikerült kinyitni, de nagyon jó volt. Barbi nagyon közvetlen, nagyon jó fej csaj, pedig első ránézésre nem ilyennek tűnt. Ja és mindezen “balhé” előtt kivettem a fagyit a fagyóból és nem bírtam kinyitni. 🙂 Muszáj voltam orvosolni a problémát, ha nem akartam élő adásban kudarcot vallani egy doboz jégkrém kibontásával, így amikor épp úgy láttam nem világít a kamerája a hozzám legközelebb eső operatőrnek, odasompolyogtam és megkértem tépje fel a tetejét. Ő is megküzdött vele, de kinyílt! 🙂
Na, ezek után a jó fajta jégkrém olyan szinten keményre fagyott fél óra fagyózás után, hogy hiába vettem ki előbb és utazott előtte 2 órát, Barbi alig bírta kikanalazni. 🙂

Azután, hogy megkóstolták a desszertet még ajándékot is kaptam. Egy kötényt (amilyen rajtam volt), egy SK mécsestartót és egy dedikált fényképet a műsorvezetőkről.

Az elköszönés ideje alatt megtudakoltam, készíthetnénk-e közös képeket, hogy ide felkerüljenek, így Klári és Barbi hozzájárulásával íme a közös képek. (És mivel ott derült ki, hogy otthon hagytam a gépem, megkértük a műsor hivatalos fotósát, hogy készítse ő a képeket – mondjuk ennek jobban örültem, mintha apa fényképezett volna, mert neki nem áll rá a keze, na!)

Mintha kötelező lett volna a hülye fej vágás. 🙂 Hát ezt elkapta a fotós, igaz Judit! 🙂

Barbi komolyan egy nagyon pozitív csalódás volt számomra! Az egésznek volt egy olyan hangulata, amit nem tudok Nektek teljesen átadni! Ott kell lenni és érezni kell. Amikor izgulva belépsz egy más világba és az ottaniak szinte családtagként kezelnek, amikor úgy érzed oda tartozol, nem vagy kívülálló és pár perc után elfelejted, hogy több ezren néznek…………mi tagadás, hiányzik! Olyan, mintha tegnap lett volna!

Persze van mit tanulnom, nem vagyok profi, de végülis én “csak” egy háziasszony vagyok. Nem vagyok se szakács, se cukrász. Ahhoz képest pedig meg vagyok elégedve magammal. 🙂

Ezután jött a kapkodás, sietni kellett elpakolni, összeszedni magunkat, mert a stúdió másik felében kezdődött a másik műsor, át kellett állniuk. Így kipakoltunk és már mentünk is. 🙁
Délután megnéztem magam, tartottam tőle, hogy fujjogni fogok, de nem. És ez jó érzés. 🙂
Köszönöm, hogy kedvesek voltak, egyáltalán a lehetőséget is nagyon! Nagyon jó érzéssek gondolok vissza erre a kis kalandra. 🙂

Nem tudom, feltűnt-e, hogy míg meséltem végig mosolyogtam. Ez jelent valamit! 🙂 Kívánom mindenkinek, hogy egyszer érezze meg azt, amit én ekkor éreztem ott az ismeretlenben és mégis odabent mindenki otthonában!

Az adást itt megnézhetitek:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/12/04/12/Csalad_barat_2012_december_4_.aspx

Zila tortaforma verseny és bemutató

Nem akarok nagyon bele menni az előzményekbe, a lényeg, hogy tortaforma receptversenyt hirdetett a Zila cukrászda és a Donna.hu. Erre anyukám hívta fel a figyelmem. És kaptam egy 8 szeletes formát, hát bele csaptam, csábító volt az az 50.000 Ft készpénz. Azért az mindenkinek jól jön, nem?

3 tortával neveztem, de 5 db-bal akartam. 🙂
Aztán vártam.

És vártam.

A versenynek vége lett, már elmúlt a díjátadó előre ígért időpontja is…
És még mindig vártam, de nagyon ideges voltam. A leveleimre senki nem válaszolt, hogy mégis mi újság.
Aztán nehezen jött egy levél, hogy fel kell vinnem két tortámat 28-án, amikor zsűrizni fogják.

“donna.hu receptverseny első körös EREDMÉNYHIRDETÉS

Kedves Receptbeküldők!

Először is nagyon köszönjük a beküldött recepteket, nagyon ötletes és jó recepteket kaptunk, szép fotókkal, nem is tudtunk első körben dönteni.

Ezért összesen 6 receptet választottunk ki, melyek végső zsűrizése június 28-án, 15:00 órakor lesz a Zila Kávéházban, a ZTB keretein belül.

A kiválasztott tortákat erre a napra elkészítve várjuk, hogy cukrászaink a késztermékeket is meg tudják kóstolni.

A receptek pedig a következők:

Farkas Bernadett: Eper és málnahab
Farkas Bernadett: Pannacotta
Hajós Ágnes: Balzsamos mascarpone
Stefán Rita: Tigris torta
Szűcs Anna: Bodzakrémes
Ujj László: Egzotikus ízkavalkád

Gratulálunk Nekik!

A zsűrizéssel kapcsolatban információ, kérdés az info@zilatortaforma.hu emailcímen kérhető.

A kiválasztottakat a donna.hu értesítette.

ZL”

Aztán jött egy másik, hogy az én Pannacotta tortámat fogják aznap bemutatni a tortaforma bemutatón. Dühös voltam, de mégis izgatott. (Na nem azért voltam dühös, hogy azt készíti el Vili, hanem mert nem jött válasz a leveleimre, meg húzódott nagyon a dolog…) Érdekes párosítás ez így, nem is tudtam, most mit csináljak.
2 tortával elindulni Pestre a 35-40 fokban, több, mint 100 km-re, Pesten át ráadásul délután kettőre…..a legnagyobb meleg, dugó mindenhol, stb. hát nem néztem jó szemmel a nyár közepén, ráadásul habos tortával, pláne a 3ból a két leginstabilabbal elindulni és ismét elkészíteni mindkettőt…..DE motiváló volt a főnyeremény!!!


Nem is tudom, hány induló volt összesen, de a versenykiírás két pontját tartották be összesen: május 31-el lezárták a versenyt és azt, hogy szakmai zsűri bírálta el a tortákat. 
Az eredeti úgy szólt, hogy 3at kiválasztanak, ők a döntősök és azoknak kell felmenniük és úgy dől el, ki nyeri a fődíjat. Ezzel szemben 6 tortát kértek fel, abból kettő az enyém volt.

Nem kezdem el ecsetelni külön a folyamatokat, ahogy készültek a torták, azért azt kell mondjam nem nagyon örültem annak, hogy 2 tortát kell felutaztatnom több, mint 100 km-re a nagy melegben. Annak viszont örültem, hogy a végső döntést kóstolás után ejtik meg és valóban profik bírálják el a tortákat. 
Tehát a fázisképek:
Pannacotta készülőben:

Maradt anyag. 🙂

Eper- és málnahab torta:

Aszalt szeder-és málna, valamint eper turmix

Azért nem volt rajta citromfű, mert azok úgyis kipurcantak volna, mire felérünk a tortákkal Pestre.
 
A lényeg, hogy most elsősorban már nem a szépség volt az elsődleges szempont, nem is nagyon fordítottak rá hangsúlyt. Itt már az íz döntött.
Amikor odaértünk nagy nehezen, leadtuk a tortákat hűteni, közben megérkeztek Ritáék is. Velük volt szerencsénk már együtt főzni, akkor mikor Vilivel is a Miele Octoberfest estjén. Rita nyerte meg azt a tavalyi Miele receptversenyt, aminek én a különdíjasa lettem.

Szóval egy asztalhoz csapódtunk.
Jó kedvünk volt, bár szerintem mind tele voltunk feszültséggel. Bár kettőre voltunk oda hívva, negyed 4-ig nem történt semmi, csak annyi, hogy közben tele lett a helység emberrel, akik persze a tortaforma bemutatóra érkeztek.

Jött Icu is, akit a blog facebook oldaláról “ismerek”. 🙂 Tőlem hallott erről a rendezvényről és fogalt is rá helyet azon nyomban, szóval tudtuk találkozunk ott. Nagyon kedves hölgy (bár szívesen lecsajoznám, mert olyan aranyos volt, életvidám, lelkes)! Remélem még összefutunk majd, hisz nem is lakunk messze egymástól. 🙂

Szóval vártunk, közben Vili rendezte a bemutató asztalt, kihozták a maradék fél tortákat és oldalt helyezték el az asztalon őket, hogy a végén a vendégek elfogyasszák.

Aztán elkezdődött a menet, jött Zila László és Menyhárt Attila a főcukrász.
Miután köszöntötték azt a sok embert, eredményt hirdettek. Mindegyik tortáról elmondták a véleményüket, a hibákat és kedvesen felajánlották minden segítségüket akár aznap, akár máskor, más recept ügyében. A Pannacottámhoz megjegyezték, hogy gumis. Namármost fél kg. fehércsoki volt benne (tehát a tartás végett több, mint kellett volna) és több zselatinis, mert egyébként szerintem nem lett volna elég stabil ehhez az úthoz, tehát gyakorlatilag a hosszú utazás miatti alakítás el is vágta a továbbiakat, már ami annak a tortának a jövőjét illeti. Egyébként nagyon finom és mutatós, pláne ha nem tortának van megcsinálva, hanem kiszúróval kiszúrunk belőle szép falatkákat, mint az Édes szerelem sütinél…. Na mindegy.

A lényeg, hogy így alakult a sorrend:
1. Rita Tigris tortája
2. Laci Arab ízek tortája
3. az én Eper-, málnahab tortám

,
Laci, Rita, a háttérben Icu és én.

Szóval az utalványok helyett a 2. és 3. helyezett vagyis Laci is és én is egy oklevelet és egy négyzet alakú Zila formát kaptunk, Rita pedig megkapta a pénzt egy oklevél kíséretében.
Végül is szavam sem lehet, mert ha a kiírás szerinti 3. helyezettnek járó 10.000 ft-os utalványt kaptam volna nem tudtam volna megvenni egy formát sem. De akkor kipótoltam volna, és a játékszabály is be lett volna tartva…

Ezek után jött a formabemutató és a tortám. Olyan gyomorgörcsöm volt. Vili előtte való nap a facebookon megkérdezte meddig maradok. Hát mondom mennem kell a Floriolra, de csak rábeszélt, hogy fél 5-ig max. végzünk és akkor oda is érek és mégis ott maradtam végig, mert nem akarja egyedül készíteni a tortámat.
Foh, mondom, hát 3 éve itthon vagyok a gyerekekkel, nem találom a szavakat, össze akad a nyelvem, pláne annyi ember előtt éééééén….sütni………hahahhahahahaaaaaa. 😀 Aztán csak rábeszélt, mondva hogy a bemutató részét ő megoldja, csak beszélgetnénk.
Addig is remegtem, mint a kocsonya, de amikor kihívott…….beszélgettünk, kérdezgetett, meg voltam szeppenve, féltem, izgultam, ez nem nekem való. Zavarban voltam, úgy pörgött, mikor megkért, hogy segítsek valamiben, akkor utána egyből vissza húzódtam az ajtóba (ami már csak azért is jó volt, mert iszonyat meleg volt és ott legalább jött egy kis szellő, bár nem sok), hogy ne legyek útban. Nyilván nem lett volna jó neki sem folyton kerülgetni, meg hát nem akartam én ennél jobban a középpontban lenni.

Vili és az általa készített tortám.

Nagyon kedves volt, tudtam eddig is, hogy nagyon közvetlen, de tényleg! Azért hálás vagyok neki azért, hogy bevett a bemutatóba, mégis kit hányszor kérlel egy profi cukrász perceken át, hogy készítse vele a tortát egy bemutatón? Nem hiszem, hogy ezt túl sokan elmondhatják magukról és én is azt gondoltam: basszus, mit kéretem magam, egyértelműen maradok, hiszen mégiscsak a Farkas Vili kér meg erre……

Ezzel is (remélem) egy fokkal feljebb sikerült lépnem azon a bizonyos nagyon magas létrán, ami a csúcsra vezet az álmom felé. 🙂
Nagyon jó kis bemutató volt és nagyon szép lett a torta (persze mit is vártam, hisz cukrász készítette!?:)).

Ahogy vége lett a vendégek úgy rárepültek a tortákra, hogy percek alatt elfogyott az a 5-6 db fél torta. Meg akartam kóstolni Ritáét is, meg Laciét is, de már nem volt belőle. Még a bemutató torta volt ott, már azt kérdezték, nem vágjuk-e fel….de hozták a vacsorát. (Aztán persze az is elfogyott.)
Természetesen minden Zila formában készült és nagyon tetszettek. Ízletes fogások voltak és szépek!

Az előétel.
Főétel.

A desszertet nem vártuk meg, mert így is késésben voltunk már a Floriolról, szóval összeszedtem a tálakat és elindultunk.
Nagyon nagyon izgultam már napokkal előtte és ott is. Komoly volt, egy élmény! A sok bosszankodás és huzavona ellenére. Azért remélem legközelebb ha ilyen versenyt rendeznek – mert ugye az alapgondolat nekem nagyon tetszett -, akkor jobban meghirdetik és ha előre tudják, hogy valami változni fog a kiírásban, pl. nem tudják tartani az időpontokat, akkor korrigálják, frissítsék és hívják fel rá a figyelmet. Legyen kommunikáció, odafigyelés, mert persze ők adják a nyereményeket, a helyet, stb., de mi is emberek vagyunk és nem hiszem, hogy csak én voltam a vidéki.

Büszke vagyok rá mindazon által, hogy egy ilyen neves cukrászda 3 tagú zsűrije dobogós helyre sorolta a tortámat, tehát egy gyakorlatilag két körös versenyben sikerült a 3. helyen végeznem! Persze tudtam volna hova tenni az 50.000 Ft-ot, de nem szomorkodom, mert nagyon sok mindennel lettem gazdagabb és nem minden nap készítik el az ember tortáját nagy közönség előtt sem. Ezek nagy dolgok. 🙂

Ezek voltak az eredetileg nevezett torták: (a nevükre kattintva elérhetőek a receptek)

1. Csokoládés máktorta meggyszósszal és házi vanília fagyival

 2. Édes Szerelem Pannacotta torta

 3. Eper- és málnahab torta

 És akkor a nyereményem:

Köszönöm szépen a szervezőknek is és Vilinek is! 🙂 (meg apának, hogy felvitt, hogy elviselte a hisztiket, mikor fáradtan csináltam a tortákat, stb…) 😀

Mindmegette-eisberg beszámoló 2.

Csipet csapat (többünk már nem először járt itt) Sanyával és Katával
Sanyi örömmel adta át a Chefparade csomagját
Öntet kóstolás után könyv nézegetés
Fincsi salikák

A Mindmegette cikkében lehet olvasni a főzőcskéről, de nálam is elolvashatjátok a beszámolómat.
Ezt a kis videót is érdemes megnézni, nagyon jó hangulatban telt a főzés, ezt remekül tükrözi ez is. 🙂

Nagyon várom a következő játékukat! Mindig örömmel főzök a Mindmegettével és a többi nyertessel. Ez az élmény különleges, mindegyik egyedi és megismételhetetlen!

Mindmegette főzőcske ismét, nosztalgiával fűszerezve

A Mindmegette eddigi összes receptversenyén indultam jó pár recepttel és eddig szerencsére mindig sikerrel jártam.
Legelőször tavaly nyertem ugyanilyenkor és részt vehettem az első főzőkurzusukon, ami egy Trópusi Barbeque volt.
Ekkor vártam második lányomat.
Majd ősszel a Lidl-lel indított receptversenyen ismét nyertem egy csokikurzust, aminek szintén nagyon örültem és apa is ott maradhatott velem, mivel hát igencsak a 9. hónapot tapostam és nagyon közel volt a kiírt időpont.
Ezután indult egy verseny már idén ismét a Philips támogatásával, ahol szakácskönyvbolt utalványt nyertem. Megvan mire szeretném levásárolni, de ahhoz el kell jutnom ismét a Sas utcába! 🙂
Az az igazság, hogy mindig olyan dolgokat nyertem eddig, amiket valóban szerettem volna és amikre szükségerm volt, illetve nagyon jól jöttek, hogy hozzá segítsenek a “fejlődéshez”!
A következő versenyt az Eisberggel közösen szervezték, amire szintén jó pár receptet beküldtem és sikert is aratott az, amelyik benne lesz majd a Recepttár újságban is. 🙂
Ezzel nyertem ismét egy főzőkurzust, aminek nagyon örültem, mert az első is nagyon nagyon jó hangulatban telt, családias volt, finom és számunkra különleges ételeket ettünk és ez nagyon megérte.

Tehát megláttam a nevem a Mindmegette cikkjében, ahol kihirdették a nyerteseket és olyan izgatott lettem. Láttam még sok ismerős nevet, aztán ment a cserélgetés és úgy jött ki a lépés, hogy Béres Andival együtt főzhettünk. Igaz ami igaz, ha nem ajánlották volna fel neki a cserét, akkor velünk jött volna és vele főzök, de így legalább ő is ott volt, hozhatott is valakit és én is apával főzhettem, nosztalgikusan, mint egy éve.
Az az igazság, hogy apa nagyon élvezi ezeket a főzéseket. Tud és szeret is főzni nagyon, de baromi ritkán gyakorolja.

Olyannyira szereti ezeket a rendezvényeket, hogy az első fél órában ahogy elkezdtünk főzni, mindent kivett a kezemből, hogy ő csinálja. Én csak néztem, a végén már megelégeltem és rászóltam, hogy hagyjon már nekem is valamit, hello. 😀 Szóval bár nem mutatja én tudom, hogy szereti ezeket az eseményeket és magát a főzést is, és mivel sikerült tisztázni a helyeztet így végül hagyott negem is érvényesülni. (Bár a fontosabb momentumokat mindig kisajátította! :D)

Nade kezdjük az elején. Amikor apa kikalkulálta mikor kell induljunk reggel már tudtam, hogy el fogunk késni, csak nem akartam kötözködni. Pedig nem szokta így kicentizni a dolgokat, csakhát előtt 24-ezett, hazaért: kávé, fürdés, indulás. Húzós volt neki a két nap.
Még jó, hogy már voltunk ott és tudtuk eleve hova kell menni, szóval szaggattunk ezerrel. 🙂 Fél 10-re pont beestünk. 🙂 De nem mi voltunk az utolsók, kábé a középmezőnyben értünk oda, Andi már ott volt az anyukájával.

Amikor belibbentünk az ajtón egyből elkezdtem keresni az ismerős arcokat. Andi nézelődött a pultok között, jobb oldalt pedig az adminisztráció fogadott.
A Recepttár nagyon kedves főszerkesztő asszonya emlékezett rá, hogy én voltam a kismama az első kurzusról, kedvesen érdeklődött a gyerekekről, nagyon jól esett.
Olyan izgatott voltam, és örömmel nyugtáztam, hogy a szakácsunk ismételten Bartal Sándor lesz! 🙂 Nagyon jó fej és jó volt, hogy vele főzhetünk most is és régebben is.

Ahogy helyet foglaltunk várt a másfél kiló ajándék csicseriborsó Anditól. 🙂 Aztán elkezdtem szemezgetni a szakácskönyvek között, bár határozott elképzelésem volt arról, mit akarok, azért el tudtak volna tántorítani, csakhát a csokoládés és süteményes könyveket kizárólag a Sas utcában lehet megvásárolni és hát egyébként a Chefparade üzletei hétvégén nincsenek nyitva, ígyhát…pedig vettem volna csokit is gyorsba, meg pár macaront kóstolóba… :S

Andi és életem párja
Én, Andi és az anyukája

Beszélgettünk kicsit, szemlélődtünk, melyik pultnál kellene főzni, majd elkezdődött a hacacáré. 🙂

Filep Kata köszöntött mindekit, röviden bemutatta a stáb többi tagját, majd Sanyi kiosztotta a kötényeket (egyem a szívét, neki is derengtünk ám) és megrohamoztuk a pultokat.

Sajnos voltak, akiknek nem jött el a kísérőjük, nem is egy-két, hanem 3 embernek kapásból és hát mit ne mondjak ezt elég bunkó ejnyebejnye dolognak tartom, pláne, akinek előtte mondta le pár órával vagy épp nem is szólt róla, hogy nem jelenik meg. 🙁

Na de mi Andival egymás melletti pulthoz csapódtunk, minden klappolt. Mosogató a közelben, sütő a közelben, kuka a közelben, csak a borsőrlőnk nem akarta a műveletet elvégezni, de hamar likvidáltam és lízingeltem egyet Andiéktől.

Sándorunk elkezte bevezetni a korántsem profi szinten álló minnyájunkat a konyhaművészet világába. Hamar levontam a konklúziót, ahogy mesélt és végig néztem az asztalon a hozzávalók között: citromot nem szeretem, ruccolát nem szeretem, mazsolát nem szeretem…..
Aztán jött a pozitív része: fetát szeretem, parmezánt még sosem ettem, lazacot is csak egyszer, szóval igazán jónak ígérkezett az ebéd.

Lehet, hogy az előbb leírt pár soron van, aki megrökönyödik, de azt kell mondjam lehet, hogy gasztro blogom van, nekem nem célom, hogy puccos ételeket készítsek. Persze semmi bajom nincs azokkal, akik folyton lazacot készítenek, de pl. a lazacot kevés ember engedheti meg magának, a parmezánt sem sokan…és én mondjuk két gyerek mellett nem is tartom fontosnak, hogy itthon lazac legyen. Szeretjük a halakat, apa horgászik is, apósom is, eszünk folyami halakat, a lazacot pedig ilyen alkalmakra, illetve a vacsorautalványok leevésekorra (szépen magyarul) tartogatjuk és ettől nem leszek se több, se kevesebb.
Vannak fontosabb dolgok, mint a lazac és nem hiszem, hogy ezeket szégyelnem kellene.
Az előző kurzusig pl. azt sem tudtam, mi az a csatni. Kicsit ciki volt, de vidéken nem használnak ilyen szakszavakat és kezdő blogger voltam, azóta kicsit kikupálódtam egy év alatt, de bőven van még mindig hiányosságom. De majd szépen lassan megtanulok mindent. Nem sietek.

Elkezdtünk főzni. A desszerttel kezdtünk.

Apa mindent ki akart sajátítani! 🙂

A Menü:
Répás Halva Citrom Sorbet-val (desszert).
Ezután jött a Fetás-rukkolás quiche (előétel).
Végül a citromos vajjal grillezett lazac steak parmezános zöldséges tócsnival és málnaöntetes nyári salátával (főétel).

Andi és a ruccola esete.

A ruccola nagyon friss, intenzív ízű volt, ismét előjött az utálat, amit iránta érzek! Aztán összedolgoztuk, amit össze kellett, elkészült, megkóstoltuk és nagyon finom volt! Pozitív csalódás pipa! Andinak be is indult mindegyik fogásnál a fantáziája, mit lehetne még bele tenni, változtatni, saját ízlésre komponálni a fogásokat.

A quiche tölteléke.
Sanyi és a leveles tészta.
Sanyi bélel.
Rólam is akad összesen 2 kép! 🙂
A bal oldali a mi quiche-ünk.
Szééép!
Bocs, de nekem ez annyira tetszett! 🙂
Jobbra hátul Andi quiche-e.
Sanyi keveri a citromvajat.
A Kenwoodom utódja lesz, de feketében fogom kérni! 🙂
Kész is!
Sülnek a tócsnik. Hátul a miénk, elől Andiéké.
Sanyi és a málna öntetek előkészítése.

A főétel tálalása és egyáltalán sütése előtt megkért a főszerkesztő asszony, hogy arra a tálra tálaljam, amit odahozott és azt fényképezik az újság részére. 🙂 Annyira örültem neki és már kattogott is az agyam a tálaláson.

Sülnek a lazac szeleteink.

Ha minden oldala megsült a lazacnak, akkor Sanyi rádobott 1/2-1/2 evőkanál citromvajat. Ráolvadt és alufóliába csomagoltuk melegen tartás céljából.

A quiche belseje. Lágy és nagyon finom töltelék! Madársalátával szórtuk meg a tetejét.

Az előétel után volt idő még egy kávéra. 🙂

Az egyik lazacot így tálaltam. Akartam egy kis emléket a lányaim részére, hogy lássák, nagyon is gondoltunk rájuk annak ellenére, hogy otthon hagytuk őket! Szóval málnaöntettel az ő neveik olvashatók a lazac körül.

Petra 2 és fél éves.
Réka fél éves.

Ő pedig a desszert: a halva. Nagyon édes finomság, mandulával megszórva, mellé citromos sorbet-val tálalva.

Nagyon guszta, de nem nagyon bírtuk megenni, mert baromi édes volt nekünk.
Itt már került rá áfonya is végre.
Ezt vitték fotózni, de itt már több rajta az áfonya, mert mire lekaphattam, addigra apa megszórta magának. A málna önteten fekete só van.
Ez a nagy lila a szélén káposzta! 🙂

Mindenki nagyon jó ízűen ette a lazacot. Nagyon nagyon finom volt, minden íze passzolt egymáshoz! Andiét Sanyi tálalta, az volt a lehetséges tálalást bemutató darab.

Készül a citrom sorbet.

Finom volt, jeges, kellett is, megittam. 🙂
Szakácsok képei a főzőiskola falán.

Miután elfogyasztottuk a fogásokat és egy kicsit volt idejük ülepedni is, jött a fényképezés. Ezután pedig átvehettük az Eisberg ajándékcsomagokat, a Chefparade főzőiskola ajándékcsomagjait és kóstolhattunk salátaönteteket, amikből kaptunk is ajándékba 1-1 flakonnal.

Nyeremény pakkjaink.
4 féle salátaöntet, kisebb-nagyobb hűtőtáska, 3 eisberges kötény, 2 mindmegettés, hűtődekoráló matrica 2 csomaggal, olasz ételek szakácskönyvek, Finom fogások szakácskönyvek, fényvisszaverő csuklóizék, volt még benne Eisberges frizbi és strandlabda és 2 édes csípős chili szósz csirkéhez (ez olyan finom!!!). Meg elhoztam 9 héliumos lufit is a csajoknak. 🙂

Zimre Krisztinával a Mindmegette főszerkesztőjével is váltottam pár szót ismét. Szerettem volna megtudakolni, mely receptemmel sikerült bejutnom, de ő is mondta, hogy azzal amelyik megjelenik majd az újságban. Nem tudja megmondani pontosan melyik az, mert ismét sok receptet küldtem be nekik.Azt is mondta, hogy az elmúlt egy év alatt sokat fejlődtem, mert figyeli a receptjeimet. Szebben tálalok és gusztusosabbak a fotók, szóval nem véletlenül vagyok ott, ahol. 🙂 Nagyon kedvesek voltak a szavai és a pozitív megerősítés részéről (is) nagyon jól esett. Ezek a biztató szavak adnak erőt, hogy folytassam a blogolást a jövőben is.

Andi is megnézte, apa és Sanyi kitárgyalta a chiliket a csípős szekrény előtt. 🙂

Jó hangulatban, kissé sajnálkozva léptem ki ismét a főzőiskola ajtaján. De remélem lesz még alkalmam belépni rajta újra.
A többi leendő versenyükön is indulni fogok, csak úgy, mint eddig és remélem a továbbiakban is jó eredménnyel zárhatom majd mindet!
Ezek után ezúton is szeretném megköszönni a remek programot, a kedvességet, az ajándékokat és egyáltalán a lehetőséget magát!

Ezután már csak az volt hátra, hogy átadjam Andinak az ajándékcsomagját, megspékelve pár macaronnal részükre és egy pinduri bronz selyemporral.

Ez most sajnos folyékony zölddel lett színezve és elég fakók lettek, de finomak! 🙂

Ezek után fáradtan, de nagyon szép emlékekkel elindultunk hazafelé.

És akkor íme a receptek, amiket elkészítettünk:

A továbbiakkal (videó és még képek) a későbbiekben jelentkezem egy újabb posztban.

Floriol Gasztropárbajon voltam én

2012. április 2-án rendezték meg a Floriol Gasztropárbajának a második fordulóját, ahol összecsapott a Fűszeres és a Füge csapat.
Az első forduló a Facebook oldalon található alkalmazásban feltöltött receptek között zajlott. 
A csapatok felállása úgy alakult ki, hogy a két mentor blogger Fűszeres Eszter és Lila Füge választott a feltöltött receptek közül 2-2 számukra szimpatikus darabot a csapatukba, míg a maradék 1-1 hely a legtöbb szavazatot gyűjtött 2 receptnek volt fenntartva. Így kerültem be én is, gyakorlatilag biztosra mentem és gyűjtöttem a szavazatokat.
A receptek feltöltésének feltétele volt, hogy olaj legyen a hozzávalók között és a képen szerepeljen a fogás mellett bármilyen Floriol olaj.
A csapatok felállása a következő lett:
A Füge csapat:  HAJRÁÁÁÁÁÁ FÜGÉÉÉÉÉÉÉÉK!
Béres Andrea
Szabó Veronika
Farkas Bernadett (közönségdíjas) – én lennék vagy mi 🙂
A Fűszeres csapat: 
Ruzicska Zsófi
Hortobágyi Anna
Hossó Anita (közönségdíjas)
A készítendő ételek pedig:
Füge csapat: HAJRÁÁÁÁÁÁÁÁ FÜGÉK!
Béres Andrea – Narancsmártásos sertésszelet burgonyafánkkal
Szabó Veronika – Roston sült vadlazacfilé padlizsánnal, kakukkfüves házi majonézzel
Farkas Bernadett – Doughnut muffinok és mini kuglófok

Fűszeres csapat:
Ruzicska Zsófi – Sült chillis-fokhagymás garnéla ropogós spagetti bundában fa nyárson
Hortobágyi Anna – Spenótos-fetás görög lepény
Hossó Anita – Kelesztés nélküli sajtos pogácsa

Hatalmas gyomorgörccsel indultam neki a főzésnek. Kamera….ááááá! 🙂 Izgultam nagyon, mert pluszba még lehetőségem volt találkozni anno delimano-s “kolléganőimmel” is, de most Verussal egy csapatba is kerültünk, míg Annával és Anitával ismét “ellenfelekké” váltunk, ráadásul Anitával ‘Face to face’ egymásnak mennek a receptjeink. (Csak, hogy mindenki értse, a Delimano szervezett egy nagy szabású több hónapon át tartó receptversenyt hatalmas nyereményekért, aminek most márciusban lett vége és a mostani párbajon résztvevők közül négyen bent voltunk az első 20 legjobb séf között, Anitával és Verussal az első 10 legjobb séf között végeztünk. Itt megtalálod a feltöltött több száz receptet, érdemes megnézni!)
A Salt ‘n Pepper főzőiskolában volt a buli, alig találtam meg. 🙂

Jó hangulatú este volt, a gátlásokat viszonylag hamar levetkőztük és nagy könnyebbség volt (nekem), hogy nem a szó szoros értelmében vett recept videóról van szó, tehát nem kell ott állni és a kamerába beszélve végig felvétellel egybekötve elkészíteni az elkészíteni valót. 🙂

Azonban voltak érdekes dolgok:

  • nem volt sodrófa…Anita némi barackpálinkát tartalmazó pálinkás üveggel nyújtotta a pogácsát. 
  • Nem volt muffin forma, elmentek venni. Kaptam szilikonosat, amit őszintén utálok és ezt a tudtukra is adtam. Nekem nem működnek, lehet érzik, hogy nem szimpatizálok velük, nem tudom. A lényeg, hogy úgy döntöttem inkább csak a tepsire rakosgatott dupla kapszlikba teszem a tésztát. És ekkor jött Andi, hogy milyen szép virág formája van a muffin sütőnek, süssem abba. Húztam a szám, de hát jó, a felét abba, a felét kapszlikba. Kapott egy kis olajat, mivel most esett át a tűzkeresztségen a forma, hogy ne tapadjon bele a muffin.
  • A sütő bekapcsolása kissé macerás volt, nyomkodtuk mi jobbra – balra és valószínű ez sem tett jót a muffinoknak, mivel x hőfokra előmelegített sütő kellett volna, mire beállt végre, hát a muffinoknak nem úgy tűnt, hogy elég lett volna a hőfok, mert a tetejük miután elkezdtek feljönni elkezdtek szétterülni! 🙁

Kedvem is szegte, hogy az egyébként finom és dekoratív muffinom most baszarint babrál ki velem. :S
Elkeseredtem és szégyelltem magam, de a végső döfést a második adag adta. Az is fura kinézetet öltött magára. Itt már lehet kiült az arcomra a saját bénaságom végett bekövetkezett fájdalom. És akkor: készültem, hogy majd a színekkel variálva a mázzal megmentem a helyzetet…és mindez készülés maradt, mert sima fehér mázhoz volt csak alapanyag, szív alakú szóró cukorral bolondítva. Nem rosszból, de ha ezt tudtam volna, elvittem volna a formám is (minikuglóf) csakmert vittem egyébként magammal, mert előtte való nap anyósoméknál tartottam egy főpróbát és remekül sikerültek és én vittem volna ételfestéket is!
Ezek után a végső kampánybeszéd sem lett a legfényesebb, sőt én voltam a legelső, ezért az lesz a legnyersebb is. 🙁
Kicsit kezdtem feladni, DE nem adom fel, mert hajt a nyerni akarás! 🙂
A többiek egyébként nagyon aranyosak voltak, jókat beszélgettünk, sok családanya lévén kitárgyaltuk a gyerekeket, szüléseket is… 🙂

Lila Füge Dóri pedig már biztos babázik, szegénynek nagyon fárasztó volt, hogy a várandóssága utolsó napjaiban még egy ilyen főzőcskén is talpalnia kellett…
Íme néhány kép először Csillik Gábortól, aztán a saját készítésűek.

A főzés előtti csoportkép

Készülnek a nyomi muffinok

Dóri és Eszter

A nap hősei

Dóri sajtot majszolt 🙂

Andi esete a narancsokkal

Nyomi muffinok

Készül a mártás, forog a kamera

Itt tán véletlen jól nézek ki…Eszterrel

Végső csoportfotó
Ezek voltak az ajándék olajak számunkra

Csapjunk a lecsóba

Anita és a pálinkás üveg esete

Garnélák tettre készen

Zsófi spagettit főz

Veruss kamerák kereszt tüzében szeli a padlizsánt

A narancsmártás…hát nem guszta? Hmmm…

Lazacka szeletek

A rákok megkapták a ruckót

Andi narancsmártásos huija

Veruss lazaca házi majonézzel

Anna spenótos lepénye

Eh, muffinok… 🙁

FÜGE CSAPAT MŰVEI! HAJRÁÁÁÁ FÜGÉK! Ezekre kell szavazni! 🙂

Fűszeres csapat művei

És akkor ennek végeztével megkaptuk a csomagokat:

6 üveg különböző olaj…már megérte 🙂

 A LEGFONTOSABB AZONBAN:
A párbaj videók hetente jönnek. Most az első van soron, vasárnap éjfélig lehet rá szavazni. Ha van Facebook fiókotok, kérlek szépen nyomjatok egy szavazatot mindenféle regisztráció nélkül a FÜGE csapatra ITT: GASZTROPÁRBAJ 1. VIDEÓ!

Beillesztem ide, hogy megnézhessétek, DE ha egy mód van rá, szavazzatok ránk! 🙂 Köszönjük!

A második videó ápr. 16-án jön, arra is kérnénk majd egy szavazatot mindenkitől a FÜGE CSAPATRA!
A harmadik videó (szerintem az enyém lesz a 3.) ápr. 23-án kerül majd terítékre és arra is kellene böknötök fejenként egy szavazatot. 🙂
A 3 videóra leadott szavazatok összeadódnak és a két csapat küözül akinek a legtöbb szavazata van, az nyer!
Tehát, megoldható? Köszönjük!

És, hogy miért is hajtunk minderre? Hát a nyereményért. Ami nem más, mint minden Floriol olajból 2-2 palack fejenként a nyertes csapatnak, plusz a receptjeik felkerülnek a Floriol termékek címkéire. De már az eddigiek is megérték lényegében, veszíteni is tudni kell, de jobban szeretnék nyerni! 🙂

Mindmegette főzőcske – Chefparade főzőiskola (Trópusi barbeque 2011.06.)

 

Ugye nyertem ezt a Mindmegette főzőkurzus belépőt, amire vihettem magammal plusz egy főt. Apa jött azonnal számításba.
Őszintén szólva eléggé féltem előtte, hogy mit fogok én ott csinálni, hogy nem fogom tudni elkészíteni az ételeket és én leszek az egyetlen béna, hogy már mindenki több évtizedes fakanálforgató tapasztalattal áll majd a tűzhely mögött…hát utólag kiderült ez egyáltalán nem így van…
Este 6-kor kezdődött a haccacáré, az értesítő e-mailben viszont megkértek, hogy ha lehetséges, akkor előtte fél órával érjünk oda, hogy időben lehessen kezdeni. Hát mi igyekeztünk, így 17:20-ra félve, de betoppantunk a Chefparade főzőiskola ajtaján. Előtte azért párom zavartan megérdeklődte tőlem, mit fogunk mondani?
A kérdésére azonnal választ is kapott, belépésünk után azonnal jött egy kedves hölgy, aki megkérdezte, hogy a nyeremény főzésre jöttünk-e. Miután kimondtuk a boldogító igent kaptunk 1-1 papírt, amire a személyes adatainkat kellett rákarcolnunk és arról szólt, hogy hozzájárulunk, hogy a rendezvényen fotók és videó készüljön rólunk is. Közben pedig megérkezett a Mindmegette marketingese, aki bevezetett a kezdeti tudnivalókba és a papír kitöltése után egy hangulatos kis kávézó jellegű helyre invitált minket, hogy foglaljunk helyet, máris hoznak limonádét frissítő gyanánt, míg várjuk a többieket. Nem szeretem a limonádét, de nagyon jól esett. 🙂
Miközben békésen ücsörögtünk és nézelődtünk már legalább 2 perce, megjelent az asztalunknál állítom, hogy a semmiből egy másik hölgy egy kávéspohárral, hogy elfogadunk-e egy kávét. Párom illedelmesen megvárta, hogy elsőként válaszoljak, megköszöntem, de elutasítottam a kávét, merthogy ugye nem iszom mióta babát várok. Meglepődve vette tudomásul a hölgyike, de sokkolt, mikor megkért csak úgy, hogy azért a poharat megfognám? 🙂 Hirtelen nem tudtam mire vélni a dolgot, de azért kiderült nyomban, hogy arról lenne szó, hogy a kávés szponzoros pultnál a hosstess hölgyekkel kellene némi fotósorozatot eszközölnünk. Én sose voltam modell alkat és enyhén zavarban is voltam. Párommal álltunk és mozdulatlanul beállított pózban vigyorogtunk egymásra a lányokkal. Elég zavarba ejtő volt, de meglett. Ezután párom be is nyomta az első adag kávéját. Senseo és apa:

Lassan csurogtak befelé az emberek és lassan elkezdődött a buli. Nem tudtam, mit figyeljek, hova nézzek, a szakács már sündörgött a pultok körül egy ideje, majd köszöntöttek mindenkit: a Mindmegette.hu (Zimre Krisztina) és a Recepttár (Dús Ágnes) főszerkesztőasszonyai. Volt meghívva 2 gasztroblogger – Mirelle konyhája és az A la carte blogok szerzői -, volt egy fotós páros és egy videós srác. Kezdődött minden a kötények kiosztásával, majd csoportkép készítéssel, merthát ugye a nyerteseket sima háttér előtt a címlap miatt, majd a szponzor fal előtt is többször le kell kapni, és legvégül készült pár kép a kísérőkkel is közösen. 🙂 Az én fejemet nyilván mindegyiken retusálni kell majd, ezt többen a fotózás közben hangosan is kijelentették, amihez csakis csatlakozni tudtam, de ez már inkább egy szépségblog témája lenne… és itt jegyezném meg, hogy a címlap fotóhoz az egyik nő odahívta a (valószínű) fiát is, amin csodálkoztam, mit keres majd a képen ha nem is nyertes, Marcinak hívták és leginkább egy visszahúzódó emós sráchoz tudnám hasonlítani és ilyen, amikor az ember ránézésre ítél meg valakit. Róla még szólok később, tesség rá emlékezni. Lényeg, hogy már az egész főzőkurzuson való részvétele is meglepett minket, mert abszolút nem nézett ki kuktabúvárnak.
A nagy fényképezkedés után elfoglaltuk stratégiai pontunkat, sikerült a középső konyhapultot gyors terepszemle után beválasztanom, mert az utolsó előtti pulthoz akartam menni, viszont az utolsó pultnál levő csajszi annyira szúrós tekintetű volt, hogy jobbnak láttam távol maradni tőle. Így lett miénk 3 órára a piros pult.
Az alapanyagok ki voltak mérve (javarészt) receptnek megfelelően, jó lenne, ha sütés-főzés előtt valaki mindig odakészítené nekem otthon is, mert így nem volt abszolút nehéz dolgunk, kivéve a sok kis üvegcsével és egyforma színű löttyel (vajon ez szójaszósz vagy szezámolaj vagy hallé??? Ha sokat nyalakodtam már abszolút összefolytak, inkább kérdeztem), a sóra hajazó finom szemű kristálycukorról nem is beszélve…
Ugye egyik szponzor a Philips volt: csak és kizárólag Philips elektromos termékekkel dolgoztunk, és a Tefal, Fiskars nem is maradhattak el. Minőség, amit a hely színvonala meg is követelt!
Trópusi barbequen vettünk részt, aminek a menüsora a következő volt:

  • Barbeque csirke – mango dip
  • Grillezett kókusztejes garnélanyársak
  • Aromásított idényzöldségek párolva
  • Vaníliás pavlova tortácskák – karamellizált ananászzal

Neki is álltunk a desszertnek rögtön, ami a következő volt:

1. Vaníliás pavlova tortácskák karamellizált ananásszal
Őszinte leszek, fogalmam sem volt, mi ez (mármint a pavlova), másokkal ellentétben sík hülyén álltam hozzá a feladathoz, a karamellizálástól meg egyenesen rettegtem, merthogy otthon mindig leégett a cukor, vagy ilyenek, nem akartam lebőgni.
A receptet leírom, de képet egyenlőre nem tudok felrakni róla, mert a fényképező gép csak a főzőcske végén került elő, addig bőven sok fényképet csinált rólunk a szakszemélyzet. Nem is értem volna rá fényképezgetni.
Tehát a hozzávalók 3 személyre:

  • 3 tojásfehérje
  • 150 g cukor
  • 1 ek keményítő
  • 1 tk fehér balzsamecet/borecet
  • 2 ek víz
  • 1 pohár (200 gr) tejszín
  • 1 rúd vanília
  • 30 dkg ananász
  • 4 cl Malibu kókuszlikőr
  • cukor

Hadművelet:

  1. A sütőt 180°-ra előmelegítjük.
  2. Lágy habbá verjük a tojásfehérjét egy csipet sóval, majd hozzáadjuk a vizet és addig keverjük, míg újra össze nem áll a hab, ezután kanalanként hozzáadjuk a cukrot, melyet előzőleg elkevertünk a keményítővel, legvégül az ecetet. Kemény, fényes habot kell kapjunk, ami csúcsos lesz ha belenyúlunk.
  3. A masszát egy sütőpapírral fedett, olajjal átkent tepsi közepére tesszük 3 kupacban egymástól 5-7 cm távolságra. (A kupacok inkább kisebb átmérőjűek és magasabbak legyenek.) Szépen elsimítjuk a tetejét és az oldalát, betesszük a sütőbe és azonnal levesszük a hőfokot 150°-ra.
  4. Egy óra múlva (kisebb torták esetében kevesebb idő is elég, amikor már száraz, kemény a kérge) kikapcsoljuk a sütőt, nyitott sütőajtónál hagyjuk bent a tortákat, míg ki nem hűlnek.
  5. A kívül ropogós, belül puha és ragacsos habcsókokat külön lapos tálakra tesszük.
  6. A tejszínt csúcsos habbá verjük (előtte pár órát legyen hűtőben), rákanalazzuk a habcsókra, majd rászórjuk a karamellizált ananászt ez esetben, de lehet epret, málnát, bármit.
  7. Egy száraz seprenyőben cukrot karamellizálunk, és addig nem mozgatjuk, míg a szélén nem kezd megolvadni, azután mozgathatjuk. Amint az összes cukor megolvadt, belekaparjuk a vanília rúd belsejét, illetve hozzá az apró kockára vágott ananászt. A karamell kissé össze fog csomósodni, de kevergetéssel nagyobb lángon a nedvesség elpárolgása után ismét “folyós” lesz és bevonja az ananászt (ISTENI ILLATA VAN!!!), ekkor megdöntjük a serpenyőt, beleöntjük a Malibut és megflambírozzuk. Átforgatjuk, de nem főzzük meg a gyümölcsöt.

Itt éppen karamellizálok:

Itt a szomszédban flambíroznak:

A karamellizálástól nagyon féltem, mert otthon mindig odaégett a cukor, vagy valami, de itt nagyonis jól sikerült a dolog!
2. Barbeque csirke – mango dip
Dip? Fogalmam sem volt, mi az… Újabb rossz pont, de nem mutattam, hogy nem tudom! 😀 (…mártogatós)
Ez a csirke nagyon finom, a pác ISTENI, a mártogatós mangós szósz meg ellenállhatatlan! Nekem ez volt az est fénypontja!
Hozzávalók 2 személyre szűkösen:

  • 500 gr csirkehús
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 kis darabka friss gyömbér (ami nem is olyan kicsi darab, kb. 4×4 cm)
  • 3 ek ketchup
  • 1 ek szójaszósz
  • 2 ek méz
  • 1 ek szezámolaj
  • bambusznyársak

Dip:

  • 1 érett mangó
  • 1 fél citrom
  • 200 gr sűrű görög joghurt
  • 1 ek olívaolaj
  • só, bors
  • cukorszirup

Hadművelet:

  1. A fokhagymát, gyömbért megpucoljuk, majd késsel nagyon kicsire felaprítjuk. Összekeverjük a ketchuppal és szójaszósszal, valamint mézzel és egy ek szezámolajjal.
  2. A csirkét nagyobbacska darabokra feldaraboljuk és az előbb összekevert pácba tesszük üeg edénybe, lefedve 1 órára hűtőbe.
  3. A csirkedarabokat majd előre beáztatott bambusznyársakra húzzuk és grillen 5-8 perc alatt folyamatosan forgatva megsütjük. Minden oldaluk jól piruljon meg!
  4. A mangót meghámozzuk, a magjáról levágjuk a gyümölcshúst és összeturmixoljuk, sóval, borssal ízesítjük. Hozzáadjuk a fél citrom levét, 1 ek olíva olajat, majd ezt sűrű görög joghurtba forgatjuk. Amíg a csirkét sütjük hűtőbe tesszük, hogy összeérjenek az ízek.
  5. Az elkészült csirkét a dip-be mártogatva fogyasztjuk.

3. Grillezett kókusztejes garnélanyársak
A garnéla finom, kókusztejet még nem vettem…
Hozzávalók 2 személyre:

  • 250 gr óriás garnéla
  • 30 dkg ananász
  • lime, vagy citromkarika

Marinádhoz:

  • 1 szál thai citromfű
  • 1 friss kaffirlime levél
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 friss chilli paprika
  • fél lime héja+leve
  • 1/2 ek cukor
  • 1 ek halszósz
  • 100 ml kókusztej
  • + bambusznyársak

Hadművelet:

  1. A marinádhoz megtisztítjuk a thai citromfüvet (a külső részét levesszük, majd a törzsét a kés pengéjének tompa felével jól átcsapkodjuk, minél sűrűbben, aztán vékonyra karikázzuk), a kaffirlime levelet összemorzsoljuk (a levélszárát ha kemény kivágjuk), felaprítjuk a fokhagymát, chillit kimagozzuk, felkarikázzuk, lereszeljük a lime héját és mindezt mozsárban jól összedolgozzuk.
  2. Összekeverjük a hallevet, kókusztejet, lime levét, cukrot, majd ehhez hozzáadjuk a mozsár tartalmát és simára keverjük.
  3. Ebbe a marinádba tesszük a tisztított garnélát 30 percig hűtőben, lefedve.
  4. Fél óra múlva előre beáztatott bambusznyársakra húzzuk a rákokat, közéjük egy szelet ananászt és limot téve, majd 5-7 percig sütjük, félidőben megfordítjuk, hogy mindkét fele szépen megsüljön.
  5. Sütés után azonnal melegen fogyasztjuk.

Apa nagyon figyelt a nyársainkra, nehogy valaki elvigye őket, vagy összekeverje, vagy hozzáérjen, épp csak egy fotó erejéig kukkantott rám:

~ o ~ o ~ o ~

Az idényzöldségeket megcsinálta a szakács cuzammen az összeset egyben, a desszerthez a tejszínt is egyben verték fel, nem külön csináltuk, így is túlcsúsztuk a 3 órát némiképp.
Itt már elkészültünk a főételekkel, apa is kapott egy kis bort és jótállt a kis piros pultunk mögött:

Mielőtt a desszertet befejeztük volna elfogyasztottuk az elkészített főételeket, aztán raktuk össze a tortácskákat és faltuk be őket. És itt jött a meglepő fordulat és egy 180°-os kanyar vissza Marcinkhoz. Az a kissrác egyszerűen olyan szinten összehozta a kajákat és olyan szinten értett a díszítéshez, hogy mindenki az állát kapargatta fel a földről. Pedig egészen addig nem is gondoltam volna róla (nem figyeltem egész idő alatt, mit csinál, ért-e hozzá), aztán hirtelen sokkolt a látvány, hogy ez aztán igen! A kissrác óriásit nőtt a szememben, külön fotósorozat készült az ételeiről, egyedül a desszertje nem lett valami fényes, de a többi…szóval a fotókat az ételeiről biztosan lehet majd látni az újságban, mert önmagában megérnek egy misét!
Ami a kajákat illeti igazán nem nagy adagok voltak egyáltalán, 3 nyárs garnéla és 3 nyárs csirke jött össze nekünk, és ugye a 3 tortácska, amiből én 1 db-ot bírtam megenni, mégis elteltünk. Ilyen a drága, de kis mennyiségű konyha működési rendszere? Drága, de laktató! 🙂
Az ételek elkészítéséhez hozzá tartozik, hogy ha nem itt mondják, hogy finom lesz, akkor valószínűleg ezeket a hozzávalókat nemhogy nem kóstolom meg soha életemben, de még a szokott hozzávalókat se merem soha összekutyulni (pl. a mangós szószt tekintve, vagy a csirke pácot). Mert nem merek kísérletezni, mert nem hiszem el, hogy ezekből finom dolgok is születhetnek…és pedig nagyon is finom ételek születtek nagy meglepetésemre.
A tortákhoz párom talált eper szirupot, a szakácstól pedig kaptunk házi vanília fagyit, úgyhogy én olyan verziót ettem, amin a tejszínhabon vanília fagyi van és meg van locsolva epersziruppal. De megkóstoltam az ananászosat is és nagyon finom volt az is.
Egész este alatt korlátlan italfogyasztás volt, azt hiszem 6 féle borból és vagy 8 féle üdítőből lehetett választani. Baracklevet ittam, de nemám boltit, ez dús volt, sűrű, mintha ott helyben nyomták volna ki a barack levét, szóval nem ám gagyi dobozos üccsikről volt szó!
A szakács Bartal Sándor volt, a segítője pedig Filep Kata, aki hobbyszakács és mindkettő nagyon rendes volt, folyamatosan segítettek, megmutatták, hogy kell szépen, gyorsan nagyon apróra vágni a fokhagymát, praktikákat mutattak, stb. rendesek voltak na!

Mi folyamatosan elmostuk az eszközeinket, de közülünk nagyon sokan voltak, akik csak a mosogatók telepakolásához értettek, pedig mennyivel jobb volt azonnal elmosni és rögtön tudtunk is mihez nyúlni. Pedig egyébként már az elején mondták, hogy semmit nem kell elmosni, mindenből van több tiszta, vegyünk elő másikat, de én ezt nem vettem figyelelmbe. A végén is elmosogattam és a szárítón hagytam az edényeket. Így tiszta úgyhiszem. Mondjuk azt nem irigylem, aki mindezek után ott rendet rak! 🙂
Mindenki kukucskált a mellette levő pulton főzőcskézőkre, ki hol tart, mit csinál, hogy csinál, nem mindenki tudott dolgokat, így segítettünk is egymásnak és akarva-akaratlanul is szóba elegyedtünk és angyon jó hangulat volt. Egyetlen egy nő volt, aki csak odapofátlankodni tudott és kérdezni néha, de még csak meg se köszönte a segítséget, ha megdícsértük, hogy jól néz ki a tortácskája, meg se hallotta, nem lehetett amúgy hozzászólni, hát az ilyen főzőcske nem ilyen nőnek való. A bort azt bírta inni. Pedig fiatal volt 28-29?!
A főszerkesztő asszony közben egyszer odajött, hogy mondjam meg a nevem, hány éves vagyok, ha nem indiszkrét, mert úgy látja én vagyok a legfiatalabb itt (és ekkor még le se esett, hogy ott a Marci, helyeseltem), mondom 26. Erre leesett az álla és hűledezett, hogy 18-nak nézett, aminek nagyon örültem, mert engem aztán ritkán néznek 18-nak. 🙂 Ez is egy élmény volt. 🙂
Ajándékcsomagokat is kaptunk a legvégén: egy szponzoros Philips csomagot és egy Chefparade-osat is fejenként.

Philips csomag tartalma:

  • termékkatalógus
  • Philips kulcstartós, ledes elemlámpa (csak az egyik csomagban)
  • hűtőmágnes – mindmegettés
  • optikai mini egér visszahúzós kábellel – mindmegettés
  • Mindmegette.hu 100 recept receptkönyv
  • Recepttár újság első 2 száma

Chefparade csomagok tartalmai:

  • egyikben egy CP-os (Chefparade-os) bögre, másikban egy CP-os edényfogó kesztyű
  • CP-os fakanál
  • Indian Chilli souce (erős), másikban Thai chilli szósz (gyengébb)
  • Csomagonként különböző curry paszta
  • 1-1 angol nyelvű szakácskönyv
  • 10% kedvezményes kupon
  • Mindmegettés kötény (amiben főztünk)
  • Naturella fűszerek (1 mozarella és egy olasz)

Nem kezdek el költségvetni, de azért izgatott, hogy kb. mennyibe fájt volna ez az este ha csak úgy megyünk el apával.

Nem csak ezért, hanem önmagában a hangulat és az ételek, kedves emberek miatt is örülök, hogy elmentünk és hogy egyáltalán megnyertem ezt a főzőkurzust. Merthogy rákérdeztek, hogy hozzávetőleg mégis hágy recept közül kerültünk ki 10-en győztesek éshát a főszerkesztő asszony mondta, hogy több, mint 400 recept közül nyertünk mi, amin mindenki meglepődött és hogy őszinte legyek a mellem dagadt a büszkeségtől.
A következő magazinban lesznek benne a nyertes receptek (én a csokoládés máktortámmal nyertem) és a képek a kajacsatáról, ez valamikor június 27-29 környékén fog megjelenni azt mondták. De a Mindmegette.hu oldalon is fent lesz minden.
Ami még nagyon szimpatikus volt, hogy az összes “stábtag” ideértve a főszerkesztőket nagyon közvetlenek voltak, nagyon barátságosak, nem hordták fent az orrukat, nem voltak flegmák…ezen azért lepődtem meg, mert 2 éves pesti létem alatt nem ez volt a nagyvárosi emberekről kialakult véleményem vagy tapasztalatom. Pedig azok az emberek korántsem voltak hasonló munkakörben.
A lényeg a lényeg, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Apa is! Nem gondoltam volna, de nagyon ott volt, büszke vagyok rá.
Az este végeztével mindenkitől szépen elköszöntünk, megköszöntük, hogy ott lehettünk, majd elégedetten távoztunk is.
Izgatottan várom a következő nyereményjátékukat és a kapott chilli szószokkal asszem a helyi főzőversenyen egy jó kis csípős, férfias Chilli Con Carne-val fogunk indulni apa legnagyobb örömére! 🙂

1 2