Home » Archive by category 'bonbon' (Page 4)

bonbon

Mogyorópralinés-fehér csokis bonbon

Mogyorópralinés réteg:

10 dkg törökmogyoró
5 dkg  mandula (blansírozott)
12,5 dkg kristálycukor
A mogyorót és a mandulát 180 fokra előmelegített sütőben kb. 8 percig pirítjuk. Miután megpirultak, a mogyoró héját ledörzsöljük. 
Egy lábasban a cukrot megkaramellizáljuk, majd beleöntjük a magvakat. 
A masszát sütőpapírra terítjük, kihűtjük.

 Darabokra törjük és aprítógépben teljesen masszává aprítjuk.

Légmentesen lezárva 1 hónapig tárolható.
100 gramm tejcsokit felolvasztunk és abban elkeverünk 3-4 teáskanál mogyorópraliné masszát.
Elkészítjük a bonbon hüvelyeket az ITT leírt módon.
Ezeket töltjük meg félig a masszával, majd egynegyed réteg olvasztott fehér csokit csurgatunk rá. 
Ezután letalpaljuk a bonbonokat.

Ezeket párom vitte a munkahelyére, de mostanában sokan kaptak tőlünk bonbonokat ajándékba. 🙂

Ez csak mogyorópraliné töltetet kapott és étcsokis polikarb. küvelyt.

Forrás: Praliné Paradicsom

Csokis karamell

Ezt a csokis karamellt egyszer egy újságban láttam és akkor eldöntöttem (bár nagyon is félve), hogy elkészítem. Annyira jó lett, hogy az SK ajándékaim ezek a kis csomagok lettek és lesznek – bár ezzel most lelőttem a poént még annak a pár embernek, aki még nem kapta meg az egyik játékom beígért nyereményét. :S
Sebaj. Ezzel neveztem a SAD 5. fordulójára és ezért kell most megosszam veletek a receptjét, annak ellenére, hogy csak azután akartam ezt megtenni, hogy mindenki megkapta a csomagot.

  • 2,5 dkg vaj
  • 2 evőkanál jóféle keserű kakaópor
  • 13 dkg kristálycukor
  • 1 dl habtejszín
  • 105 gramm cukorszirup
  • késhegynyi só
  • fél kiskanál ecet
  • 1-2 dkg vaj a fölvágáshoz
  • A díszítéshez:
  • mandula, mogyoró, cukorgyöngyök, amit szeretnénk

Elkészítés:

Egy püspökkenyérformát vagy más négyzet alakú edényt sütőpapírral szépen kibélelünk, hogy a széle túlérjen a forma peremén, mert így könnyebb lesz kiemelni a karamellt.A vajat egy kisebb, vastag aljú lábasba tesszük és felolvasztjuk – nem forrósítjuk. Ha fölolvadt, hozzáadjuk a kakaóval vegyített cukrot, összekeverjük, beleöntjük a tejszínt, a cukorszirupot és a sót is. Kevergetve fölforraljuk, közben az ecettel ízesítjük, majd addig forrósítjuk tovább, míg 122 fokos nem lesz.

A sütőpapírral bélelt formába simítjuk, hagyjuk, míg egy kicsit megszilárdul, de mielőtt teljesen megkeményedne a kilógó sütőpapír segítségével kiemeljük, majd megvajazott élű késsel kockákra vágjuk, és kedvünkre díszítjük.

Melegen tartva összetapadnak, tegyünk közéjük sütőpapírt.

Próbáltam kiszúróval is kiszúrni, az sem rossz, de nekem jobban tetszett a négyzet megoldás késsel kidolgozva! 🙂

Celofánba csomagoltam őket egyesével, mint egy kis szaloncukrot, úgy kötöttem el a végeit.

És így mentek el az ajándékok.

Forrás: Príma konyha

Pitypang- és rozézselés, eperpürés ‘Rosalia’ bonbon

 

Nagyon piszkálta a fantáziámat a Rosalia receptparádé. Ami azt illeti szeretem a borokat, főleg a jó borokat….igaz leginkább vöröset szoktunk venni, abból is az édeset, de most vettem két palack rosét. Hosszasan ácsorogtam a rosék előtt az üzletben és nézegettem őket. Melyiknek milyen az illata, íze, mihez ajánlják. Nem vagyok borszakértő, az olvasottak alapján a pénztárcámhoz mérten választottam és nem is rosszul. Ami azt illeti a Balatonboglári Merlot-t nagyon szeretem és sikerült rányúlnom ismét egy BB Merlot borra, most rosé változatban, ami szintén édes, tehát ízlésünknek megfelelő.
Ennek köszönhetően most kipróbálhattam, amivel olyan régóta szemeztem. 🙂
A választott borom tehát a Balatonboglári Merlot Rosé. (tovább…)

Fehér csokis, lio epres bonbon

Ez egy egyszerű bonbon, de nagyon finom.
Hát azért készült, mert Adéltól kaptam egy kis adag lio epret és muszáj voltam végre bele tenni kicsit valamibe.
Fehér csokiból készítettem a csokiburkot az ITT leírtak szerint. Annyi különbséggel most, hogy az Emőkével és Praliné Zsuzsival folytatott beszélgetésem hatására némely mélyedést kikentem kissé selyemporral. Így nem kellett a végén megfestenem őket.

A töltelék egy sima ganache. Fehércsokit összetörtem egy tálba (azt hiszem olyan 150 grammot), majd egy kis tejszínt (tán 100 grammot) plusz egy evőkanál mézet felhevítettem és ráöntöttem a csokira. Addig kevertem, míg fel nem olvadt az összes csoki, majd bele szórtam egy kis lio epret. Most vajat nem kevertem a ganachehoz.
Ezzel töltöttem meg a csoki hüvelyeket, majd az újratemperált (vagy csak felmelegített, de ilyenkor nem olyan szép végeredményt elért) csokival lezártam a bonbonokat. Kis hűtőzés után szépen kiestek és lett bronz, bordó és sima bonbonom. Az igazat megvallva így is tetszettek, de azért mást mutat, amikor utólag van befestve a selyemporral.

Nem csak szép, finom is! Annyira imádom ezeket a kis csillogó édességeket! És jó érzés, hogy én készítem őket!

Én így készítek bonbont polikarbonát formában

Hát nagyjából ennyi, ami kell ahhoz, hogy bonbonozhass.
A folyamat kollázsba szedve.
  • A szobában ne legyen 22 foknál melegebb (elvileg 18-20 fok az ideális, de gyerekeknél nem fogok 18 fokot csinálni pusztán ezért).
  • NE főzzél közben, ne legyen nagy a páratartalom, ne legyen gőz, ezektől csúnya foltos lesz a bonbon.
  • A forma legyen por és cseppmentes.
  • Van aki rámelegít hajszárítóval kicsit, mielőtt elkészítené a hüvelyt, van aki kicsit hűti (tanfolyamon a csíkozás miatt hűtve volt, jó volt, másnak melegítve jó a forma), én meg nem csinálok vele semmit, csak hagyom szobahőmérsékleten.
  • Jó minőségű belga vagy francia csokival dolgozzunk. Én Callebaut csokival dolgoztam és dolgozom mindig. 

Ezeknek a csokiknak a csomagolásuk oldalán fel van tüntetve a kristályosodási skála.

Elsőként kiméred mennyi csokira van szükséged és elkezded melegíteni.
Míg a tanfolyamon 60 fokig melegítettük a csokit, addig bőven elég 45-50 fok közöttire melegíteni. Ha tovább melegíted se lesz igazából baja, de a legtökéletesebb kristályosodás akkor jön létre, ha betartod a hőfokokat. De amire nagyon figyelj, hogy SOHA ne melegítsd 70 fok fölé a csokit, mert visszafordíthatatlanul megég! Én ehhez elektromos csoki fondüt használok, vaterán nézz körbe, különben nagyon drága (már ahhoz képest dupla annyiba kerül legalább).

Amíg a csoki melegszik a konyhapultra vágunk egy nagyobbacska darab sütőpapírt, elő vesszük a spatulát/kenőkést és a poharakat, amiket fejjel lefelé szépen le is helyezhetünk a sütőpapírra.
Melegítjük a csokit 45-50 fokig.

Mindezek után visszahűtjük (hol 30-31 fokot írnak, hol mást) 27-28 fokosra, attól függ ét-, fehér-, vagy tejcsokival dolgozunk.
Étcsokinál 28 fokra, fehér csokinál 27 fokra.
Kevergetjük egy kiskanállal folyamatosan (bár akkor se lesz semmi ha csak néha rákeverünk, csak ne dermedjen meg sehol a csoki), vagy kiöntjük a munkalapra és folyamatos mozgásban tartjuk a csokit, hogy ne szilárdulhasson vissza, de szerintem az is működő képes, ha hideg vízbe állítod a kis csokis tálat és ott kevered, de elég hirtelen is meg tud ám szilárdulni, szóval oda kell figyelni…
Ha a munkalapra öntöd a legjobb ha gránit a munkalapod. 🙂 De az sem baj, ha sima fóliázott, csak épp nehezebben fog kihűlni, tovább kell simogatni a csokit.

Visszahűtjük 27 fokra
 …majd újra rámelegítünk, míg eléri a 31-32 fokos hőt az olvadt csokink. (De 34,5 fokosnál ne legyen melegebb ennél a szakasznál már!) Fehér csokinál 28-29 fokosan már dolgozhatunk vele.

Vissza melegítjük 31-32 fokra.

A forma előkészítve, ráöntjük szépen vízszintesen a csokit.

Öntsük a csokit a formánkra.

Elsimítjuk a kenőkéssel úgy, hogy minden mélyedésbe jusson. Vagy annyiba, amennyi bonbont szeretnénk, dolgozhatunk a forma felével is, ekkor a tőlünk távolabbi felével dolgozzunk.
Nem is kell, hogy tele legyenek a mélyedések, inkább az a lényeg, hogy a mélyedések oldalfalaira rá “tapadjon” a csoki, de természetesen az a legjobb, ha teli tudod tölteni a mélyedéseket csokival.
Igyekezzünk úgy dolgozni, hogy a formánknak ne folyjon minden oldalán a csoki, szorítkozzunk csak a tőlünk távolabb eső rövidebb oldalára, ott toljuk le a csokit.
🙂 A legjobb rész jön! 🙂 Ezek után szépen csapkodjuk oda az asztalhoz így vízszintesen. Ennek célja, hogy a légbuborékok szépen feljöjjenek és távozzanak.

Ott jönnek fel a bubik.

Ha ezzel végeztünk és szétvertük az asztal szélén a formát, akkor a két poharat úgy állítsuk be a sütőpapíron, hogy a forma hosszanti két végét rá tudjuk ültetni a poharakra. Kissé kocogtassuk meg a forma hátát több helyen a kenőkés másik végével, hogy meginduljon a csoki kifelé. Amikor már annyira nem folyik, akkor nyúljunk alá a kenőkéssel és húzzuk le a csokit, ami még kilóg a formából. Ha már nem folyik a csoki, megfordíthatjuk és rendesen lehúzzuk a felesleges csokit. Ezután mehet a forma a hűtőbe 10 percre. (Kb. 12 fokra.)

Folyik ki a felesleg.

Ezzel a módszerrel érjük el azt a szép vékony, roppanós csokiburkot.

Így néznek ki a hüvelyek nem annyira szépen letisztított állapotban. 🙂
Itt egy másik kép…

 Azt a csokit, ami kifolyt a sütőpapírra, visszatesszük a csoki fondübe és melegen tartjuk/újra melegítjük majd, ha talpalni fogunk.

Amikor megszilárdult a csoki (a hűtő hatása, hogy elkezd zsugorodni a csoki és ezzel) kezdi elengedni a formát. Alulról nézve lehet látni egyes formáknál, hogy már nem tapad vagy nem mindenhol tapad a hüvely a formába, vagy ha belenyúlsz és megpróbálod gyengéden kivenni a hüvelyt ki is jön.

Láthatóan kezdik elengedni a formát a hüvelyek.

Amikor ki veszed a hűtőből a formát, spaklival letolod róla a felesleges csokit.

Spaklival eltávolítjuk a felesleges csokit.

Ezután a már előre elkészített tölteléket (és ha az meleg töltelék volt, mint pl. egy ganache, akkor már lehűtve) beletöltjük a hüvelyekbe.

Ez karamellkrém.
 

Maximum a formák 3/4-éig töltjük a tölteléket, hogy le tudjuk zárni a bonbonokat.
Ha megtöltöttük mindet, akkor én itt is az asztalhoz szoktam csapkodni egy kicsit a formát, hogy a légbubik innen is kijöjjenek és ha olyan a töltelék, akkor szépen elterüljön.

Vissza tesszük a hűtőbe, míg a csokinkat újra előkészítjük. Nem feltétlen szükséges újra temperálni (melegíteni, hűteni, ismét melegíteni), elég ha csak 31-32 fokosra melegítjük és talpalhatunk, hiszen ez az alja, ennek nem kell csillognia.
De aki tökéletes bonbont szeretne, az előtt egy újabb temperálási folyamat áll.
Tehát a hüvely készítésből visszamaradt csokit újra melegítjük 45-50 fokig, majd folyamatosan keverve visszahűtjük 27 fokosra és újra melegítjük 31-32 fok közé. (A hőfokok ismét mondom csokifüggők.)

Ha ez megvan, akkor a hüvely készítését ismételjük meg, csak már töltött hüvelyekkel. Tehát vízszintesen tartjuk a formát, a felénk eső részére rácsurgatjuk a csokit, majd a kenőkéssel elsimítjuk, hogy mindenhol szépen betakarja a lyukakat.

Kicsit oda csapkodjuk vízszintesen az asztal széléhez a formát, hogy a levegő ismét kijöjjön, majd a felesleget alaposan lehúzod magadtól elsimító mozdulattal a forma másik vége felé, le, egyenesen a sütőpapírra. Ha lyukat vélnél felfedezni, oda tegyél még egy kis csokit, majd húzd le a felesleget.
Mehet hűtőbe 10 percre, míg a csoki megszilárdul.

Ha megszilárdult, akkor spakli barátunkat kézbe véve levakeráljuk a forma felszínén maradt felesleges csokit. Ezzel gyakorlatilag lesorjázzuk a bonbonokat, kifordítva nem lesznek a bonbon alján kiálló részek.

Lesorjázva.

Picit még érdemes ezután vissza tenni a hűtőbe, majd pár perc elteltével reménykedni, hogy kifordulnak a bonbonok, remélhetőleg az összes! 🙂

A hűtőből utoljára kivéve (ilyen formán) ha fejjel lefelé fordítod, jobb esetben azonnal kipotyognak a munkalapra/asztalra, ezért ne akarj alá nézni közben és ne tartsd egy kilométerre az asztal fölé, mert becsapódáskor szegénykék kinyiffanhatnak. 🙂
Ha nem esnek ki maguktól, akkor picit odakoccantva az egyik élét az asztalhoz már hallhatjuk is a potyogásukat. 🙂
Ha némelyik makacsul ragaszkodik a házas élethez a formával, akkor kis hűtőben töltött mézes hetek után celebrálhatjuk a válásukat, újabb él koccintással az asztalhoz ki imádkozzuk a formából a ragaszkodó egyedeket is. Néha hangos basszamegezés közepette sikerül mindez. 🙂

Valahogy így. 🙂

Csillogó burok, vékony hüvely, sok töltelék amit egy ilyen bonbon képes nyújtani. De ennél nem is kell több! Így tökéletes!

Hát remélem mindenre sikerült kitérnek, ha mégsem kérdezz nyugodtan! 🙂 Szívesen válaszolok!

Konyakmeggy … és nem bolti!

Bonbonos pályafutásom során eljött ez a pillanat is. hogy konyakmeggyes bonbont kell kikísérleteznem apa és apósom részére, merthogy én NEM szeretem (csupa csupa nagy betűvel)! 🙂

…Nem akarjátok, hogy megírjam a bejegyzést vagy mi? Folyamatos sms-ek jönnek, telefonhívások, chat, facebook…bakker…

Nos, kicsit félek megírni ezt a bejegyzést, hogy miért, azt most hagyjuk. A lényeg, hogy az interneten kutakodva találtam egy cikket, amiben egy cukrász írta le, hogyan készül el ez a látványos csoda. Ugyanis az ilyen szinten folyékony bonbont hát nem valószínű, hogy le tudod talpalni, ergó valahogy annak a folyékony belsőnek addig, míg le nem talpalod szilárdnak kell lennie. Persze, oké, eddig tiszta, de hogy? Hát a megoldás egyszerű. Fondant. Nem a nyújtható, hanem a cukormáz verzió. Ez egy nagyon sokrétű és végtelenül egyszerű anyag! Ezzel van áthúzva a mignon, az Esterházy torta teteje, ez több csokoládé töltelékének a legtitkosabb és legtöbbet használt összetevője és ez az, amivel a szinte méreg drága After Eight kis lapocskáinak mentás tölteléke is készül.
Mi mindenre jó, nem igaz? És ha bele gondolunk, akkor ipari nagyságokban nézve ez egy igen olcsó és kiadós cucc, eladják a Tibi csokit ahhoz képest baromi drágán, amiben voltaképp a töltelék ez a csupa tömény cukor, csak ízesítve. Meg nem mondanád. Van némi marcipán beütése úgy, de majd figyeld ki, más a töltött Tibi csoki (feketeribizlis, epres) töltelékét simán elkészítem itthon. 🙂

Nade leakadok a cukormázról, a lényeg az, hogy még egy blogon sem volt posztolva akkor, amikor már elkészítettem életem első saját konyakmeggyét, de azért Emőkénél rákérdeztem ő hogyan készíti. Hát kisült ugyanúgy, de a bejegyzést addig nem mertem megírni, míg ő nem teszi, tehát kicsit ennek is betudható, hogy ennyire megcsúsztam vele. 🙂
Az ő konyakmeggyét megtalálod itt.

Ezek a bordó csillámos bonbonok a mostani ma készített legutóbbi konyakmeggy képei, ezekre még várni kell egy kicsit, mire ketté vágok egyet.

Ha így folytatom, baromi hosszú lesz ez a bejegyzés. 🙂 

A “Hogyan készült” képek a legelső konyakmeggy próbálkozásomról készültek.

Jól látszik a konyaknak még nem volt elég ideje feloldani a fondant-t.

Hát nagyjából ennyi, ami kell ahhoz, hogy bonbonozhass.
A folyamat kollázsba szedve.
Lássunk tehát neki…
A fenti eszközökön kívül szükségünk lesz az ehető hozzávalókra is.
Ez mondjuk 16 bonbonhoz (nem mértem, de…) kb. 20 dkg étcsokoládé jelen esetben, de lehet épp fehér is.
Jó, ha hetekkel a készítés előtt beáztatsz jó minőségű konyakba meggyet. Javaslom a meggybefőttet. Már próbáltam aszalttal, most befőttel és ez sokkal jobb. Egy jól záródó műanyag dobozkába bele a meggyszemek és felönteni annyi konyakkal, amennyi ellepi. Hagyjuk szépen, had járja át a konyak a meggyet, ezért beszélek hetekről.
És akkor kell az a bizonyos fondant. Ezt egyszerűen elkészítheted otthon magad is, vagy megveheted akár a Desszert Mesternél. Ih, 1700 ft 1 kg, hát ha van vér a pucádban inkább elkészíted otthon. Eláll, ne aggódj, és ráadásul olcsóbban kijössz! Persze csak ha gondolod.
Hát ebből nem írom mennyi kell, mert elég minimális, viszont amit felmelegítesz, de nem használsz fel, vissza öntheted a többihez és újra felhasználhatod. 🙂
Amit még érdemes megemlíteni ennél a bonbonnál, hogy olyan formát válassz, ami elég öblös ehhez a bonbonhoz. Minél nagyobb, annál jobb! És legyen kerek, vagy legalább ovális (vagy négyzet alakú,na).
Akkor kezdjük. 🙂
Először is a környezet:
A szobában ne legyen 22 foknál melegebb (elvileg 18-20 fok az ideális, de gyerekeknél nem fogok 18 fokot csinálni pusztán ezért), ne főzzél közben, ne legyen nagy a páratartalom, ne legyen gőz, ezektől csúnya foltos lesz a bonbon.
A forma legyen por és cseppmentes. Van aki rámelegít hajszárítóval kicsit, mielőtt betölti, van aki kicsit hűti (tanfolyamon a csíkozás miatt hűtve volt, jó volt, másnak melegítve jó a forma, én meg nem csinálok vele semmit, csak hagyom szobahőmérsékleten.
Callebaut 70%-os étcsokival dolgoztam és dolgozom mindig. Ezeknek a csokiknak a csomagolásuk oldalán fel van tüntetve a kristályosodási skála. Míg a tanfolyamon 60 fokig melegítettük a csokit, addig bőven elég 45-50 fok közöttire melegíteni. Én ehhez elektromos csoki fondüt használok, vaterán nézz körbe, különben nagyon drága (már ahhoz képest dupla annyiba kerül legalább).
Ha tovább melegíted se lesz igazából baja, a lényeg, hogy 70 fok fölé ne melegítsd a csokit, mert visszafordíthatatlanul megég!
Amíg a csoki melegszik a konyhapultra vágsz egy nagyobbacska darab sütőpapírt, elő veszek a spatulát/kenőkést és a poharakat, amiket fejjel lefelé szépen le is helyezünk a sütőpapírra.
Melegítjük a csokit 45-50 fokig.

Mindezek után visszahűtjük (hol 30-31 fokot írnak, hol mást) 27 fokosra. Kevergetjük egy kiskanállal, vagy kiöntjük a munkalapra és folyamatos mozgásban tartjuk a csokit, hogy ne szilárdulhasson vissza, de szerintem az is működő képes, ha hideg vízbe állítod a kis csokis tálat és ott kevered, de elég hirtelen is meg tud ám szilárdulni, szóval oda kell figyelni…

Visszahűtjük 27 fokra
 …majd újra rámelegítünk, míg eléri a 31-32 fokos hőt az olvadt csokink. (De 34,5 fokosnál ne legyen melegebb ennél a szakasznál már!) Fehér csokinál 29-30 fokosan már dolgozhatunk vele.

Vissza melegítjük 31-32 fokra.

A forma előkészítve, ráöntjük szépen vízszintesen a csokit.

Öntsük a csokit a formánkra.

Elsimítjuk a kenőkéssel úgy, hogy minden mélyedésbe jusson. Vagy annyiba, amennyi bonbont szeretnénk, dolgozhatunk a forma felével is, ekkor a tőlünk távolabbi felével dolgozzunk. Nem is kell, hogy tele legyenek a mélyedések, inkább az a lényeg, hogy a mélyedések oldalfalaira rá “tapadjon” a csoki.
Igyekezzünk úgy dolgozni, hogy a formánknak ne folyjon minden oldalán a csoki, szorítkozzunk csak a tőlünk távolabb eső rövidebb oldalára, ott toljuk le a csokit.
🙂 Ezek után szépen csapkodjuk oda az asztalhoz így vízszintesen. Ennek célja, hogy a légbuborékok szépen feljöjjenek és távozzanak.

Ott jönnek fel a bubik.

Ha ezzel végeztünk és szétvertük az asztal szélén a formát, akkor a két poharat úgy állítsuk be a sütőpapíron, hogy a forma hosszanti két végét rá tudjuk ültetni a poharakra. Kissé kocogtassuk meg a formát több helyen a kenőkés másik végével, hogy meginduljon a csoki kifelé. Amikor már annyira nem folyik, akkor nyúljunk alá a kenőkéssel és húzzuk le a csokit, ami még kilóg a formából. Ha már nem folyik a csoki, megfordíthatjuk és rendesen lehúzzuk a felesleges csokit. Ezután mehet a forma a hűtőbe 10 percre. (Kb. 12 fokra.)

Folyik ki a felesleg.
Így néznek ki a hüvelyek nem annyira szépen letisztított állapotban. 🙂

Azt a csokit, ami kifolyt a sütőpapírra, visszatesszük a csoki fondübe és melegen tartjuk.

Amikor megszilárdult a csoki (a hűtő hatása, hogy elkezd zsugorodni a csoki és ezzel kezdi elengedni a formát. Alulról nézve lehet látni egyes formáknál, hogy már nem tapad vagy nem mindenhol tapad a hüvely a formába, vagy ha belenyúlsz és megpróbálod gyengéden kivenni a hüvelyt ki is jön.

Amikor ki veszed a hűtőből a formát, spaklival letolod róla a felesleges csokit.

Spaklival távolítsuk el a felesleges csokit.

A konyakmeggyet elővesszük és mindegyik mélyedésbe teszünk 1-1 meggyet (szükség esetén elvágjuk félbe).

Meggyek mennek a csokihüvelybe

Egy pinduri kis konyakot is löttyinthetünk hozzá a meggyek mellől. Ne sokat, mert ha túlzásba visszük, sanszos, hogy nem tudjuk lezárni a bonbont. Tegyük egy kicsit hűtőbe, míg megdolgozzuk a cukormázat.

Egy kis konyakot is löttyintek hozzá

A cukormázunk (nekem házi, én azért ugyan nem fizetek) elővéve kiveszünk egy pár evőkanállal egy kis lábasba és kicsit rámelegítünk. Picikét lágyabb állaga legyen, ne csákánnyal keljen porciózni. Elvileg kb. 40 fokosnak kellene lennie. Hát én ezt nem hőmérőzöm. Én megmelegítem, amikor már kicsit elkezdene hígulni, olvadni, akkor elzárom a lángot alatta (a legkisebb rózsa takarékon). Simára keverem és én kiöntöttem egy kis tálba hűlni. Amikor már nem érzem melegnek, akkor használom. Mert ugye ha meleg, akkor megolvaszthatja a csokinkat. És azt nem szeretnénk.

Házi cukormáz megy melegedni

Amikor már használható hőmérséklet egy mokkáskanállal elkezdjük porciózni. Inkább kisebb adagokat, mint nagyokat tegyünk a hüvelyekbe a meggyre. Itt a cukormáznak még formálhatónak kell lennie állagra, szóval kicsit rásegíthetünk a kanál domború felével (óvatosan, nem nagyon nyomva), hogy “megölelje” a meggyet. Max. a forma 3/4-éig töltsük a fondant, mert különben nem fogjuk tudni lezárni a bonbonokat.

Bele került a cukormáz is

Ezután még egy kicsi konyakot csepegtessünk a kis fondant halmocskákra, hogy ne csak (épp) felülről érje a folyadék és persze azért, hogy legyen minek feloldania. Ezt se vigyük túlzásba, mert amit nem szív fel, az ott marad folyékonyan és ha a csokit majd bele töltöd, mikor talpalnád, akkor ki fog buggyanni és lyukas lesz a bonbon alja.

Kis konyak még ment bele.

Vissza tesszük a hűtőbe, míg a csokinkat újra előkészítjük. Nem feltétlen szükséges újra temperálni (melegíteni, hűteni, ismét melegíteni), elég ha csak 31-32 fokosra melegítjük és talpalhatunk, hisze ez az alja, ennek nem kell csillognia. De aki tökéletes bonbont szeretne, az előtt egy újabb temperálási folyamat áll.
Tehát a hüvely készítésből visszamaradt csokit újra melegítjük 45-50 fokig, majd folyamatosan keverve visszahűtjük 27 fokosra és újra melegítjük 31-32 fok közé.
Ha ez megvan, akkor a hüvely készítését ismételjük meg, csak már töltött hüvelyekkel. Tehát vízszintesen tartjuk a formát, a felénk eső részére rácsurgatjuk a csokit, majd a kenőkéssel elsimítjuk, hogy mindenhol szépen betakarja a lyukakat. Kicsit oda csapkodjuk vízszintesen az asztal széléhez az alját, hogy a levegő kijöjjön, majd a felesleget alaposan lehúzod magadtól elsimító mozdulattal a forma másik vége felé le, egyenesen a sütőpapírra. Ha lyukat vélnél felfedezni, oda tegyél még egy kis csokit, majd húzd le a felesleget.
Mehet hűtőbe 10 percre, míg a csoki megszilárdul.

Ha megszilárdult, akkor spakli barátunkat kézbe véve levakeráljuk a forma felszínén maradt felesleges csokit. Ezzel gyakorlatilag lesorjázzuk a bonbonokat, kifordítva nem lesznek a bonbon alján kiálló részek.

Lesorjázva.

Picit még érdemes ezután vissza tenni a hűtőbe, majd pár perc elteltével reménykedni, hogy kifordulnak a bonbonok, remélhetőleg az összes! 🙂
Ha fejjel lefelé fordítod, jobb esetben azonnal kipotyognak a munkalapra/asztalra, ezért ne akarj alá nézni közben és ne tartsd egy kilométerre az asztal fölé, mert becsapódáskor szegénykék kinyiffanhatnak. 🙂
Ha nem esnek ki maguktól, akkor picit odakoccantva az egyik élét az asztalhoz már hallhatjuk is a potyogásukat. 🙂
Ha némelyik makacsul ragaszkodik a házas élethez a formával, akkor kis hűtőben töltött mézes hetek után celebrálhatjuk a válásukat, újabb él koccintással az asztalhoz ki imádkozzuk a formából a ragaszkodó egyedeket is. Néha hangos basszamegezés közepette sikerül mindez. 🙂

Csillogó burok, vékony hüvely, sok töltelék amit egy ilyen bonbon képes nyújtani. De ennél nem is kell több! Így tökéletes!

Kész bonbonok

Elméletileg ennél a bonbonnál várni kell akár egy hetet is, mire a konyak feloldja a cukrot, de nekem ezt 2 nap után mutatta a bonbon anno. Van még ott fondant, de már nem kellett volna sok, hogy abszolút el is tűnjön. (Javaslatot kaptam, hogy egy nap szobahőn felolvasztja elvileg…most tesztelem.)

Folyik az a belső… 🙂

Egyébként kis műanyag dobozban tárolva a hűtőben eláll a bonbon egy darabig. 🙂 De ezen nagyon nem kell aggódni, mert esélytelen, hogy másnapra is maradjon belőle! 🙂 Persze ennél a konyakmeggynél érdemes várni, ha nem akarunk ropogtatni. 🙂

A formánkat 50 fokon a sütőbe berakjuk, kicsit átmelegszik, megolvad a csoki, ami rajta maradt, majd egy papírtörlő segítségével letöröljük és mehet is a szekrénybe.

A többi eszközt elmossuk szépen és megiszunk egy jól megérdemelt pohár bort VAGY still szerűen egy kis konyakot! 🙂

Elkészíthető szilikonos formában is (vész esetén), csak akkor nem lesz roppanós és a csoki kikenve eléggé leszűkíti a helyet a meggynek, szóval nem lesz igazi, de elkészíthető…próbaként. 🙂

Díszíthetjük ehető csillámporral ,mint az első képeken. Nekem nagyon tetszik ez a por, ma majdnem még a kekszre is tettem belőle. 😀

El sem hiszem, hogy sikerült megírnom ezt a bejegyzést! Komolyan olyan rég készülök rá és annyiszor szakítottam most is félbe, mert az elején leírtak után még öcsém is betámadott nekem ide, szóval ha valamit elírtam, vagy nem érthetően fogalmaztam, az azért van, mert itt dörmögött nekem egy órát és igyekeztem két helyre figyelni. 🙂

Most negyed 12 van, menni kéne fürdeni és aludni, mert másnap olyan leszek, mint a mosott kaki. Má’ bocs!
Ha kérdésed van nyugodtan írj, szívesen válaszolok! Hosszúra sikerült, elzsibbadtam. Jóccakát!

Raffaello golyók

Mivel a bonbon készítéssel annyi meg annyi rákészülés után meggyűlt a bajom, ezért muszáj voltam új gasztro ajándék ötlet után nézni, de szerencsére nem kellett soká várnom, mert Illéskrisz posztolt egyet a Raffaello golyócskákról, aminek elkészítéséhez nyomban én is nekifogtam!
Tökéletesen sikerültek, némi változtatással: én a közepükbe raktam 1-1 szem blansírozott mandulát is. Végülis a boltiban is van, nem? 🙂
Ez lett egy vendégváró falatka és egyben a bonbonos ajándék dobozokba is került belőle pár szem. 🙂
Bemásolom ide is a receptet, de köszönet érte Illéskrisznek!

Hozzávalók kb. 30 db. golyóhoz: 2 dl tejszín, 10 dkg fehér csokoládé, 5 dkg tea vaj / nem margarin /, 20 dkg kókuszreszelék, 3 evőkanál cukor, csipet só. Kókusz a hempergetéshez.
A tejszínt felmelegítjük és közben beletördeljük a csokoládét. Mikor teljesen felolvadt a csokoládé, hozzáadjuk a vajat a sót és a cukrot is. Elkeverjük és beleszórjuk a kókuszt. Pár percig, állandóan kevergetve összefőzzük az egészet. Megvárjuk míg kihűl és utána betesszük a hűtőbe dermedni. Mikor teljesen megkeményedett a massza, akkor tudunk szép golyókat formázni belőle. Kókuszban megforgatjuk a golyókat és minyon papírba rakosgatjuk őket. Tálalásig hűtőben tartjuk.

Olyan kis guszta, nem?

Szezámos-grillázsos trüffel

Ez egy olyan trüffel, amit ha egyszer elkészítesz, onnantól nincs megállás! Legalábbis nálunk ezt mutatja az elmúlt pár hét statisztikája. 🙂

Ottis főz…de még milyen jól! Nála találtam ezt a trüffelt még karácsony előtt, hát beszereztem hozzá, ami kellett, de nem egy ördöngős dolog. Szimpi, hogy gyorsan elkészül és isteni finom! Meg persze fainul hízlal is! 🙂

Szezámmagos-grillázs trüffel (30 darab lesz belőle)

Hozzávalók: 50 g vaj, 0,7 dl tejszín, 20 dkg tejcsokoládé, 1 bögre cukor, 1 bögre szezámmag.
Elkészítés: Először elkészítjük a grillázst. Egy bögre cukrot kevés vízzel karamellizálunk, majd hozzáöntünk egy bögre szezámmagot és addig kavarjuk, amíg a cukor rászárad. Egy keveset hűlni hagyjuk, majd konyhai robotgéppel darabosra turmixszoljuk. Ezután a vajat a tejszínnel felforraljuk, lehúzzuk a tűzről, és az összetördelt csokoládét megolvasztjuk benne. Végül belekavarunk 10 dkg szezámmagos grillázst és fagyasztóba rakjuk kb. 15 percre. Miután enyhén megdermedt golyókat formázunk és a maradék szezámmagos grillázsba hempergetjük őket és hideg helyre rakjuk dermedni. Tálaláskor apró kis papír kapszlikba helyezzük.

UPDATE: Tortafüggő Marisz készítette el a minap ezt a trüffelt és a bejegyzését olvasva ötlött szembe egy fontos tény, hogy elfelejtettem bele írni a receptembe, hogy bizony bizony a megkötött szezámos égetett cukrot én ugyan beraktam az aprítómba, de meg is bántam. Nem ment tönkre a gépezet, viszont egyértelműen kemény diónak bizonyult számára és nem is tudott megbírkózni a feladattal, így ez a megoldás vált be:
Vastagabb zacskóba bele a kézzel – amennyire csak tudtam – össze tört égetett cukor, szája összefog, alá és rá egy konyharuha és a fém klopfolóm sima felével minden dühömet kiadva csapkodtam, míg porrá nem zúztam a javát. Nem tökéletes a módszer, de nagyon jó stressz oldó is. 🙂 Kisebb-nagyobb darabkák (ahogy a képen is látszik) maradtak benne, a legnagyobb ilyenek a pocómban végezték, a többibe hempergettem. 🙂


Mindenkinek ez ízlett a legjobban! Azóta már készítettem és a héten ismét fogok! Akinek van kedve próbálja ki, mert nagyon nagyon megéri!

Tiramisu golyók

Életemben először és egyben utoljára vettem mascarponet. A karácsony előtti nagy rohanásban gyorsan egyik késő esti órában úgy határoztam gyorsan-gyorsan össze dobok egy ilyen tiramisu golyó recit. Hát a kapkodásnak és a fáradtságnak meg lett a böjtje: semmi íze nem volt. Miért is lett volna, hisz az eredeti recept nem tartalmaz semmi ízes alapanyagot. És ez akkor nekem ott éjjel fel sem tűnt.

Elfelejtettem felírni, honnan is néztem a receptet, de lehet jobb is ha nem nevezem meg a forrást, mert ez így eléggé semmilyen golyó.

Inkább leírom az én verziómat, hogy képzelem el:

2-4 ek erős kávé
20 dkg darált keksz
15 dkg mascarpone
1 ek porcukor
vanília aroma vagy vaníliás cukor
rumaroma
kakaópor

Mindent össze kell gyúrni és beleforgatni a kakaóporba (ami ráadásul holland kakaópor volt esetemben, de abból is jobb a sima – nem annyira keserű).
Nos, se rumaroma, se vaníliás cukor, semmi nem volt az eredeti receptben, csak kávé. Lehet a mascarpone egy részét még tejszínnel helyettesíteném, ugyanis a ragsztáson kívül semmi más funkciója nincs, a tejszíntől lehet kissé krémesebb lenne. Hát ezzel nem voltam megelégedve se én se senki, de azért pofásan nézett ki! 🙂

Életem első bonbonjai ezek voltak

Elég régen követtem már el ezt a merényletet, de mindenképp megemlékeznék róla. Ekkor még nem ismertem a bonbon készítés csodálatos, ámde furfangos világát, egyszerűen csak jött egy bogár és nekiálltam.

Nem volt nehéz, már sokan leírták azóta, de most megteszem én is. Beoltós módszerrel estem neki egy viszonylag puha, ámde nem szilikonos jégkocka készítő formának. Csoki 2/3-át megolvasztottam vízgőz fölött, majd levéve beleraktam a maradék 1/3-ot, elkevertem benne – míg teljesen elolvadt mind. Aztán ecsettel kikentem a formákat és beraktam a hűtőbe kicsit.

Mikor kivettem újra kikentem csokival mindet és újra pár percre bementek a hűtőbe.

Elkészítettem a tölteléket, ami úgy nézett ki, hogy:

5 dkg csoki
1,3 dl tejszín
1/2 cs habfixáló
fél rúd vanília
3 db pillecukor
1 ek alkohol (bármi)

Ez elméletileg egyfajta csokimousse.
A tejszínből kb. 2 ek-t a vanília magjaival melegítünk, majd hozzá adjuk a darabolt csokit és a pillecukrokat. Egyneművé válik. (Itt bele tehetjük az alkoholt is, én kihagytam.)
A maradék tejszínt kemény habbá verjük, hozzá adjuk közben a habfixálót, majd hozzá forgatjuk a csokis masszához. Hűtőbe rakjuk hűlni.
Amikor kihűlt 2/3-ig töltjük a bonbonokat.

Kicsit még ráhűtöttem, aztán a csokit újra vízgőz fölött megolvasztva (ha netán megdermedt volna) lezártam őket. és ismét hűtőbe raktam.
Kinyomkodtam a formából, de szépen potyogtak is kifelé, fényesek is lettek és szépek is (már amennyiben szép lehet egy jégkocka készítőben készült bonbon, ami elég nagy is ráadásul! :)).

Ja, hát lesorjázni nem mindet sikerült szépen, de istenem, elsőre jó volt ez! 🙂
Sikeresen temperáltam is, mert fényes lett: íme a belső.

Aztán készült egy karamelles belsővel is:

12,5 dkg cukor
125 ml tejszín
1 van. rúd
2 dkg vaj
3 dkg méz
csipet só

Cukrot karamellizáljuk, majd hozzá öntjük a tejszínt.
Ha felolvasdt benne a karamell hozzá a vanília rúd magjai, a vaj, méz és a só, majd addig főzni, míg kavarásnál meglátjuk az edény alját.
Levesszük a tűzről és hűlni hagyjuk. Sós mogyoróvajjal rétegezve tiszta snickers utánzat. (Állítólag, mert nekem kemény lett a karamell és nem is volt itthon mogyoróvajam.)

De ez is életképes volt és akkor ez volt a lényeg.

1 2 3 4 5