bonbon

3M bonbon

Karácsony előtt járunk…igen, a tavaly évi karácsony előtt. 🙂 Gasztro ajándékoknak bonbonokat szántam, hisz mindenkinek annyira ízlett, amit a tanfolyamon készítettünk. Ennek apropójából be is szereztem minden kelléket pénzt nem sajnálva, és ekkor jött a döbbenet: nem tudok bonbont készíteni a tanult módon. Egész egyszerűen nem jönnek ki a formából azóta sem és hogy őszinte legyek már kezdem sajnálni az eszközökre kidobozz több tízezer forintot.
Gyors megoldást kellett találnom: forma nélküli bonbonokat kell gyártanom. Ez az egyik, amivel szemeztem nagy sietségemben. Megbánni nem bántam meg, de frusztrált a tudat, hogy nem ilyen jellegű édességeket szerettem volna készíteni.

A recept Praliné Paradicsomtól származik, csak új nevet adtam neki! 🙂

Hozzávalók:
10 dkg marcipán
2 evőkanál darált mák
2 teáskanál tejszín
2 evőkanál keményebb meggylekvár
15 dkg étcsokoládé a bevonáshoz
Elkészítés:

  1. A marcipánt 3 mm vastagra nyújtjuk, és késsel két, 10 x 10 cm-es lapot vágunk ki belőle.
  2. A mákot a tejszínnel összekeverjük, majd egyenletesen eloszlatjuk az egyik marcipánlapon.
  3. A mákréteg tetejére meggylekvárt kenünk.
  4. A lekvárra ráfektetjük a másik marcipánlapot, és óvatosan rányomjuk.
  5. A töltött marcipánlapokat egy órára mélyhűtőbe tesszük, majd fűrészes késsel 16 kockára vágjuk vigyázva, hogy ne nyomjuk össze a rétegeket.
  6. A kockákat érdemes újabb fél órára mélyhűtőbe tenni.
  7. Az étcsokoládét megolvasztjuk és temperáljuk, majd egy villa segítségével egyenként megmártjuk benne a kockákat.

Balzsamecetes bonbon jégkockatartóban készítve


Sokan szeretnének bonbont gyártani, de nincsenek eszközeik hozzá, a kézműves bonbonok meg már egy magasabb kategóriába tartoznak. Ehhez nem kell sem szilikonos, sem polikarbonát bonbon forma, kapd elő a jégkocka tartóidat és uccu neki a bonbonozásnak!
Itt vagyok én, élő példa. Legelsőre is szép “bonbonokat” gyártottam, aztán jött a kikupáló tanfolyam, megvettem több tízezerért az eszközöket és azóta képtelen vagyok bonbont gyártani, akármennyire is igyekszem. De egy nap bemérgesedtem és elő vettem ajégkocka tartóimat ismét és bele vágtam csak úgy hagyományosan. 🙂
Mivel amarettóm már nincs (ilyen volt az egyik töltelék, ami nagyon ízlett Pesten), ezért balzsamecetessel készítettem, mert az is nagyon finom volt. Viszont recept híján saját kútfőből dolgoztam, no nem mintha bonyolult lenne elkészíteni! 🙂

Mi kell hozzá?
20-25 dkg (minél több, lehet 30 is) ét- vagy tejcsoki a hüvelyekhez

Töltelékhez:
90 gr habtejszín
50 gr étcsoki
200 gr tejcsoki
50 gr vaj
2 teáskanál balzsamecet (ha valaki félne a balzsamecet efféle felhasználási módjától, hát ne tegye, mert nagyon finom kis töltelék kerekedik belőle!)

Első lépés: fogd meg az egyik szép jégkocka készítő műanyagodat (azért ne a legkeményebbet, kissé meg lehessen nyomni, hogy kinyomva könnyen kijöjjenek majd a bonbonkák, de nem kell, hogy szilikonos legyen) és mosd el, majd töröld szárazra.
Ezután olvaszd fel vízgőz fölött a csoki 2/3-át. (Ez tejcsokival készült, de merő véletlenségből, viszont nagyon finom lett!)

Ha mind felolvadt, akkor hozzá adjuk a csoki maradék 1/3-át és addig keverjük, míg fel nem olvad. Ez is egyfajta temperálás, beoltós módszernek nevezik.
Egy szilikonos vagy műanyag sörtélyű ecsettel kikenegetjük szépen mindenhol a jégkockatartó mélyedésit, ha nem szilikon a forma, akkor párszor vízszintesen az asztalhoz csapkodva (óvatosan, nem dühből!) ki tudjuk űzni a légbuborékokat belőle és a felesleges csokit pedig fejjel lefelé fordítva ki is önthetjük belőle, majd betesszük a hűtőbe pár percre, míg megdermed a csoki.

Ha megdermedt, akkor újra kikenjük, így biztosítva, hogy mindenhol legyen megfelelő vastag a csokihüvely, nehogy némi hiba folytán betörjön a hüvely vagy kijöjjön a töltelék. Ismét hűtőbe pár percre.
A töltelék a következőképpen alakul:
A tejszínt megmelegíted, majd a feldarabolt csokit nyakon öntöd vele és addig kevergeted, míg egyneművé nem válik. Bele kevered a vajat is és hozzá adod a balzsamecetet.
(Ha ennyi tejszínt használsz hozzá, akkor nem lesz túl lágy a töltelék, ha viszont több tejszínt használsz folyósabbá teheted.)
Szépen össze kevered a hozzávalókat és beteszed kicsit a hűtőbe. (Azért szükséges, mert az esetleges nagy hőmérséklet különbség – hogy a töltelék melegebb, mint a hüvely – megolvaszthatja a bonbonod hüvelyét.)
Mindezek után amennyiben nem meleg a töltelék kivesszük a formát is és a tölteléket zacskóba vagy nyomózsákba töltve megtöltjük a bonbonokat, de csak a 3/4-ükig, hogy maradjon hely a lezárásnak.
A maradék csokoládét vízgőz fölött ismét felolvasztjuk ha megszilárdult volna (ha kevésnek találjuk tehetünk még hozzá csokit – én kevésnek találtam, de minden attól függ, hogy mennyire sikerül vastagon kikenned a mélyedéseket) és kis kevergetés után, hogy ne legyen meleg, ráöntjük a formára (amit vízszintesen tartunk) és szépen elegyengetve, hogy már sehol ne lássuk a tölteléket lezárjuk a bonbonokat. A felesleget spatulával/kenőkéssel lehúzzuk a formáról és ismét mehet a hűtőbe dermedni.

Ha megdermedt az aljuk is, akkor szépen fejjel lefelé fordítjuk és óvatosan kinyomkodjuk a bonbonjainkat a formából. Az aljukat lesorjázhatjuk (a felesleges kiálló csokikat éles késsel levagdossuk), ehető csillámporral díszíthetjük.
Hűtőben tároljuk! 🙂


Ez egy tökéletes módszer mindazoknak, akik csak olykor-olykor szeretnék saját készítésű bonbonokkal megörvendeztetni a családot. Tényleg nem kell hozzá semmi extra, csak töménytelen mennyiségű csokoládé és pár konyhai eszköz és kész is a csoda. Nekem ebből az adagból 15 bonbon lett.
Itt jegyzem meg halkan, hogy egy bonbon csak 12 grammig bonbon, ezek valószínűleg jóval nagyobb súlyt képviselnek, így magunk, mint háziasszonyok közt hívjuk őket bonbonnak. 🙂 Viszont az igaz, hogy mind csak 1-1 falat és bizony kevés ebből 1 falat! :S
(Azért az tény, hogy a polikarbonát formák nem emésztenek fel ennyi csokoládét.)
Tehát a beoltós módszer, mint a temperálás egyik válfaja így néz ki:

  1. Fogunk – teszem azt – 30 dkg csokoládét, aminek a 2/3-át, vagyis 20 dkg-ot vízgőz fölött (ügyelve, hogy víz ne érje a csokit) vagy elektromos csokifondüben megolvasztunk,
  2. Ha felolvadt, akkor a maradék 1/3-ot bele tesszük és addig keverjük, míg fel nem olvad. Ezzel vissza hűtjük a csokinkat a megfelelő felhasználási hőmérsékletre (nagyjából 31-32 fokra).
  3. Már kenhetjük is ki a formánkat vele, legyen az szilikonos, műanyag vagy polikarbonát.
  4. A bonbonok lezárásához nem szokták újra temperálni a csokoládét, ha megszilárdulna, melegítsük újra, de az a legjobb ha melegen tartjuk (az elektromos csokifondüben).
  5. Fényes is lesz a csoki és ropogni is fog (az étcsokis burok). De azzal azért számoljunk, hogy egy ilyen vastag burok nem bír olyan élvezeti értékkel, mint a polikarbonát formában készült lehelet vékony roppanós hüvely!!!!

Esterházy praliné


Emőke fejéből pattant ki a recept és osztotta meg a nagyérdeművel, így nem volt kérdés, hogy kipróbáljam, mit is mutat az Eszterházy torta íze bonbon formájában. Az eredmény nálunk megosztó volt: Nekem, Petrának és apának baromira ízlett, anyukámnak annyira nem, hugom kiköpte. (Az érdekesség, hogy apa nem szereti a diósakat, míg anyumék igen, de itt fordult a kocka.)
Fittyet hányva a finnyásokra bepusziltuk az összeset!
Megosztom veletek a receptet, bár Emőkénél is rátaláltok az eredeti verzióra, tessék benézni hozzá és a műhelyébe, mert ott aztán készülnek finomságok!

Hozzávalók (27 db):
14×14 cm-es sütőkeret használatával vagy mint én egy püspökkenyér formával 🙂
Diókrém:
15 dkg dió
3 ek kristálycukor
3 ek tejszín (20 %)
fél tk vaj
Fehér csokoládé krém (ganache):
40 g tejszín (20 %)
15 dkg fehér csokoládé
fél rúd vanília kikapart magjai
1 tk konyak (vagy rum)
Bevonáshoz:
20 dkg fehér csokoládé
Díszítéshez:
3-5 dkg étcsokoládé
  1. Egy teflon serpenyőben pirítsuk át a megtört dióbelet, távolítsuk el a héját, majd daráljuk le. (Nem bírtam kivárni, hogy lepucolgassam, én ledaráltam úgy ahogy volt, ezért lett barnább a dió töltelékem.)
  2. A ledarált diót tegyük vissza a serpenyőbe és a cukorral együtt pár percig pirítsuk. Ennyi idő alatt a cukor megolvad és nem fog ropogni a fogunk alatt. (Én ezt sem bírtam kivágni, plusz az egyetlen serpenyőmben minden leég, így nekem maradtak a cukor darabok pár perc után is, de én kifejezetten élveztem, hogy kissé ropog, mikor eszem!)
  3. Adjuk hozzá a tejszínt, végül a vajat. Keverjük jól össze.
  4. Az így elkészült masszát tegyük egy 14×14 cm-es sütőkeretbe, vagy ehhez hasonló tálkába (mint nálam a püspökkenyér forma – sütőpapírral kibélelve pont ideális ehhez a mennyiséghez) és oszlassuk el egyenletesen. A felesleges zsíradékot egy papírtörlővel itassuk fel.
  5. Készítsük el a fehércsokoládés krémet. A tejszínt épp csak forraljuk fel. Vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a csokoládét és keverjük el. (Ha nem olvadna fel azonnal, egy picit visszatehetjük melegedni). Adjuk hozzá a vanílía rúd kikapart magjait és a konyakot.  Öntsük az egészet a dióréteg tetejére. Amint kihült, tegyük a hűtőbe 1 éjszakára. (hát ezt nagyon nehezen vártam ki!)
  6. Egy éles késsel vágjuk körbe a keretet (vagy szimplán csak emeljük ki a sütőpapírral együtt). A felesleges zsíradékot ismét itassuk fel egy papírtörlővel.
  7. Vágjuk 3x7db vagy 21 vagy 27 egyenlő nagyságú téglatestre.
  8. Vízgőz fölött olvasszunk fel 20 dkg fehér csokoládét. Mártóvilla segítségével mártogassuk meg egyenként a szeleteket és hagyjuk lecsöpögni gitter/áthúzó rácson vagy sütőpapíron a felesleges csokoládét, majd dermedésig tegyük hűtőbe.
  9. Olvasszunk fel az étcsokoládét, tegyük egy zacskóba, vágjuk ki az egyik sarkát és csíkozzuk be a már megdermedt bonbont/pralinét, lehetőleg “Eszterházy formájúra” (Hosszában becsíkozzuk a bonbonok tetejét, majd fogpiszkáló segítségével bizonyos távolságokban felülről lefelé belehúzgálunk. Ha kisé melegen tesszük rá a csokit, akkor kicsit megolvasztja a bevonatot és így könnyebben húzhatjuk a fogpiszkálót.). Tegyük vissza a hűtőbe és amint megdermedt fogyaszthatjuk.

Zserbó golyó

IMG_6443
Ki ne szeretné a zserbót? Olyan ember nincs…legalábbis felénk. Ez a kis szösszenet nem igényel annyi macerát és az íze aaaaaaaaz ZSERBÓ! :)HOZZÁVALÓK:
15 dkg darált dió
8 dkg cukor
2-3 evőkanál sárgabarack lekvár
késhegynyi fahéj15 dkg étcsoki
5 dkg vaj
pár csepp rumaromapár szem negyedelt dió a tetejére
A diót elkeverem a cukorral és a fahéjjal. Lassan elkezdem hozzáadagolni a lekvárt. Csak annyit teszek bele, hogy majd formálni tudjam.
Kicsit vizes kézzel 4-5 centis golyókat formázok.
Egy kisebb edényben a vajat összeolvasztom a csokival, a végén hozzákeverem a rumaromát.
A golyókat egyenként megforgatom a mázban, villával alányúlok, és tortarácsra helyezem. A végén negyed diószemet tűzök mindegyik tetejére. Hűtőbe teszem dermedni.

Kissé meglódult a lekvár és nem volt kedvem újra diót darálni, hogy felvegye, így kissé lágyabbak lettek a golyók, de elfogytak, viszont mártani volt nehezebb így!
IMG_6448

1 3 4 5