Elég régen követtem már el ezt a merényletet, de mindenképp megemlékeznék róla. Ekkor még nem ismertem a bonbon készítés csodálatos, ámde furfangos világát, egyszerűen csak jött egy bogár és nekiálltam.

Nem volt nehéz, már sokan leírták azóta, de most megteszem én is. Beoltós módszerrel estem neki egy viszonylag puha, ámde nem szilikonos jégkocka készítő formának. Csoki 2/3-át megolvasztottam vízgőz fölött, majd levéve beleraktam a maradék 1/3-ot, elkevertem benne – míg teljesen elolvadt mind. Aztán ecsettel kikentem a formákat és beraktam a hűtőbe kicsit.

Mikor kivettem újra kikentem csokival mindet és újra pár percre bementek a hűtőbe.

Elkészítettem a tölteléket, ami úgy nézett ki, hogy:

5 dkg csoki
1,3 dl tejszín
1/2 cs habfixáló
fél rúd vanília
3 db pillecukor
1 ek alkohol (bármi)

Ez elméletileg egyfajta csokimousse.
A tejszínből kb. 2 ek-t a vanília magjaival melegítünk, majd hozzá adjuk a darabolt csokit és a pillecukrokat. Egyneművé válik. (Itt bele tehetjük az alkoholt is, én kihagytam.)
A maradék tejszínt kemény habbá verjük, hozzá adjuk közben a habfixálót, majd hozzá forgatjuk a csokis masszához. Hűtőbe rakjuk hűlni.
Amikor kihűlt 2/3-ig töltjük a bonbonokat.

Kicsit még ráhűtöttem, aztán a csokit újra vízgőz fölött megolvasztva (ha netán megdermedt volna) lezártam őket. és ismét hűtőbe raktam.
Kinyomkodtam a formából, de szépen potyogtak is kifelé, fényesek is lettek és szépek is (már amennyiben szép lehet egy jégkocka készítőben készült bonbon, ami elég nagy is ráadásul! :)).

Ja, hát lesorjázni nem mindet sikerült szépen, de istenem, elsőre jó volt ez! 🙂
Sikeresen temperáltam is, mert fényes lett: íme a belső.

Aztán készült egy karamelles belsővel is:

12,5 dkg cukor
125 ml tejszín
1 van. rúd
2 dkg vaj
3 dkg méz
csipet só

Cukrot karamellizáljuk, majd hozzá öntjük a tejszínt.
Ha felolvasdt benne a karamell hozzá a vanília rúd magjai, a vaj, méz és a só, majd addig főzni, míg kavarásnál meglátjuk az edény alját.
Levesszük a tűzről és hűlni hagyjuk. Sós mogyoróvajjal rétegezve tiszta snickers utánzat. (Állítólag, mert nekem kemény lett a karamell és nem is volt itthon mogyoróvajam.)

De ez is életképes volt és akkor ez volt a lényeg.