Searching for "Karácsony"

Chefparade Csokiműhely – Bonbon készítés olasz ihletéssel

Amennyire féltem tőle, annyira jó este kerekedett a csokiműhely látogatásból.
A Mindmegette 2. receptversenyén ismét nyertem, ezúttal egy 1 főre szóló utalványt a Chefparade csokiműhelyébe. Boldogan vetettem bele magam a programkínálatba és kezdtem korlátozottan (a szülés időpontja miatt) válogatni a jobbnál jobb kurzusok között. Végül a bonbonok olasz ihletéssel c. kurzusra esett a választásom, csak később körvonalazódott bennem az a kétel, hogy lehet a macaron készítést is meg kellett volna fontolni (de akkor még nem tudtam – szégyen tudom! 🙂 – mik azok a macaronok :)). Aztán úgy voltam vele, hogy a bonbonból több mindent ki lehet hozni, meggyőztem magam, hogy jól döntöttem, pláne, hogy macaron készítő tanfolyam épp nem is volt olyan időpontban, ami nekem még jó lett volna.
Tehát elindultam 9 hónapos várandósan bonbont készíteni Pestre. Izgultam. Temperálás…jézus. Én leszek az első és egyetlen, aki majd lesimogatja a csokit a pultról, nyakig csokis leszek, a félsz nagyon bennem volt, hiszen ismét ismeretlen terepet indultam felfedezni.
Megérkeztünk, ismételten egy hangulatos helyre kerültünk. Az ajándékutalványom postázása a közeli kurzus időpont miatt közvetlenül a csokiműhelybe történt. Miután “bejelentkeztünk” és előkerült az ajándékutalványom is kötényt vettünk, névcetlit írtunk, és volt időm egy picit még gondolkodni, mielőtt elkezdtük volna az egészet. Apának mondtam, hogy nyugodtan lehet ő a “Press”, hogy néha azért végre én is rajta legyek 1-2 fényképen, mert soha nem szoktam, akárhol vagyunk mindig én fényképezek, rólam sosincsenek képek, csak ha magam fotózom! 🙂 De Andreával is egymásra találtunk, mert hol én, hol ő fotóztuk a másikat a saját gépeinkkel, szóval… 🙂
Nasinak tortilla chips volt kikészítve a vendégeknek, szódavíz és üdítők.
Aztán belecsaptunk a lecsóba némi csúszással és miután Dóri bemutatta az alapanyagokat és meg is kóstolhattuk őket, elkezdődött a csokik temperálása. Egyszer volt már közöm bonbon készítéshez, de oltásos módszert használtam és egy ideig azt is fogom, node nem a temperálás miatt (mert közel sem olyan bonyolult), hanem mert egyszerűen ennyi helyem (még) nincs rá. 🙂
Csapatokra lettünk osztva. 9-en voltunk, 3 töltelék, így 3-3 fős csapatokba lettünk beosztva, engem két Andi fogott közre, egyikük meglepő módon az az Andi volt, akivel márciusban a Mindmegette – Chefparade első főzőkurzusán is együtt főztünk. Akkor ő is azt nyerte, most meg ő is ezt. 🙂 Miénk lett a fehércsoki, mert nem sokan akarták, mi meg kihívásnak tekintettük, ráadásul nekem semmi bajom a fehércsokival.
Belga San Felipe csokitallérokat használtunk, amiből az étcsoki 63% volt és meglepően finom! Az itthoni csokik közelében sincsenek, az olvadt fehércsokija pedig egyszerűen zseniális!!!!
A jelmondat: “Nálam nemhogy lehet nyalakodni, egyenesen kötelező!” 🙂
Csokis eszköz úgy nem kerül a konyhába, hogy valaki ne takarítaná le a maradékot. 🙂 Szimpi!!!!!!!
Tehát a temperálás lényege (nem árulok el vele titkot, hogy a 60-65 fokra melegített/olvasztott csokoládét vissza hűtsük 30-35 fokra, a fehéret 27-28-ra, és közben simogatva a kristályokat is egységgé rendezzük benne, hogy szép fénye legyen. Ennyi. Gránitlapon nem is hosszadalmas a folyamat, tehát eldöntődött bennem, hogy vágatni fogok egy gyúródeszka nagyságú ilyen lapot erre a célra, mert nagyon bejött, bár én inkább hőmérőztem. 🙂
Meglepő módon egyik baumaxos szerszám került elő a másik után. 🙂 Mondtam is apának, hogy ha egyszer arra eszmél, hogy üres a kisbusz csomija, akkor a szerszámai a konyhámban végezték be sorsukat (víz-, gázszerelő)! 🙂 Múltkor a gázlámpája volt a konyhai fáklya, most majd a hőlégfúvója, a spaklik, a maghőmérő következik, mind be lesz újítva nekem. 🙂 Balra a nagy csomagok az 5 kg-os kiszerelésű csokik….nyammmm.
Azért néha én is játszottam egy kis “press”-t, Andreának készítettem a gépével képeket. Jó nagy a pocakom ebből a szemszögből. 🙂
Kész a temperálás, mehet vissza a tálba és a melegítőbe, hogy szinten tartsa.
Első meglepő mozzanat, amikor díszítő csíkokat tehettünk a bonbonok tetejére. Így rögtön az elején. 🙂 Néztem nagyot, mert azt hittem ezeket a végén csurgatják rá, de nem! Az étcsokis csapatok kaptak erre a csélra a fehér csokinkból, mi meg fordítva.
Ezek a mi formáink. Mindenki választhatott magának formát, Andrea a szívecskét, Andi a mandulát és meg jobbra a noname-et. 🙂 Mi úgy csináltuk, hogy csak a forma felét csíkoztuk, hogy legyen sima fehércsokis felületű is.
Egyébként apa mint néző és kísérő volt jelen, nem szokták megengedni, hogy nézők legyenek jelen, de esetemben szerencsére rugalmasak voltak és engedték, hogy ott maradjon velem. Kóstolhatott, nyugodtan kavarhatott jobbra-balra, de természetesen szigorúan csak megfigyelte a folyamatokat. 🙂
Kis kémlelődés:
Hoppá, itt már a csokihüvelyt készítem magamnak. Azért van mit gyakorolni, de elsőre azt kell mondjam nagyon meg vagyok magammal elégedve! 🙂
Ott is készülnek a csoki hüvelyek. Ezek a bonbonok szép vékony fallal fognak rendelkezni, amikor a szádba veszed ropogni fognak. És valóban! Annyira jól sikerültek…de ezt majd a végén!
4 féle töltelék volt kikészítve. A kávésat Dóri csinálta meg a bemutató bonbonokhoz. Andrea azonnal magunkhoz vette a legtöbb alkoholt tartalmazó és egyben majd legfolyékonyabb töltelékként funkciónáló alapanyagokat. Kihívás! 🙂
Tehát volt balzsamecetes, amarettós és toscan töltelék a kávéson kívül. Egyiket sem tudtam hova tenni. És nekem van gasztro blogom…de mindegyiket a szívembe zártam a végén.
Andrea melegíti a tejszínt.
Andrea, Gabi, Vali meg a hőlégfúvó… 😀
Ez a kész toscan töltelékünk.
Apa sokszor sasolt a székről, pedig mondtam, hogy nyugodtan oda jöhet…pihent inkább. (Meg izgult a parkolás miatt – nem vettünk 8-ig jegyet – reméltük nem lesz csomag, nem lett! 🙂 Kis adrenalin. :D)
Kezdődik a kész csokihüvelyek töltése. Nagyon fain habzsákokból, a két otthonit kidobom mihelyst beszerzek pár ilyet!
Sorakoznak a mi hüvelyeink is.
Andrea a szívecskéket toscan töltelékkel töltötte.
Ez a szomszéd csapaté, nem tudom, milyen töltelék volt, de gyanítom balzsamecetes.
Andi a mandulákat balzsamecetessel, én amarettóssal töltöttem a bonbonjaimat.
És viszem őket a hűtőbe. Ebből a szemszögből nézve nem kéne több bonbont ennem, de nem láttátok, hogy a fényképező mögött mekkora nutellás üveg díszelgett. Azzal szemeztem végig! 🙂
Amikor már a töltelékes bonbonok a hűtőbe kerültek kellett nekik időt hagyni. Mentünk filmet nézni. Szemben balra lehet venni kellékeket, illetve csokoládét is a bonbonokhoz, sütikhez, jobbra egy kisebb bár rész, a háta mögött a könyvesbolt némi fűszerrel fűszerezve. 🙂 Na, ott néztünk meg két filmet, míg a töltelékünk kissé megdermedt. Az egyik a kakaóbab útjáról szólt, milyen minőségellenőrzésen megy át, mennyit dolgoznak fel és milyen formában kerül a nemzetközi piacra.
A másik film a kakaóbab csokiig vezető útját mutatta be, nekem nagyon tetszettek.
A filmek végeztével megkóstolhattuk a kakaóbabot még pörköletlen állapotában…
…egyenesen Peruból. Ráférne egy adag cukor, de különleges élmény volt natúr épp akkor tört kakaóbabot kóstolni.
És akkor kijöttek a hűtőből a töltött bonbonok.
Az enyémek: cukiiiik! 🙂
És talpalom őket. Jól sikerült, utána a plusz tábla bonbont is letalpalhattam étcsokival. 🙂 Jól sikerült, megdícsértek.
Az utolsó simítások:
Szegény Dórit mindig ilyen jó pózokban kaptam le…na, az ő bonbonja kerül kiborításra mindjárt.
És egy koccanásra kijött az összes. Gyakorlat! Igen! De olyan szépek lettek! Csak remélni tudtam, hogy az enyémek is kijönnek majd! 🙂 De ha nem kikanalazom őket! 🙂
Meglepetésként bronz porral kentük meg a bonbonokat.
Így néznek ki alulról a bonbonjaim még a formában. Gondoltam lefényképezem, míg egyben vannak, hátha darabokban esnek ki. Mármint nem bonbononként darabokban, hanem dirib-darabokban. 🙂
Péter gesztenye bonbonjai:
A bonbonjaim miután levakartam a felesleges csokit.
Már ott is borulnak kifelé szépen, én ekkor még mindig csak reménykedtem, hogy kijönnek majd az enyémek is. 🙂
Andrea szívei: ha ez a kép nem lenne, fel sem tűnt volna, hogy párat agyon csapott miközben ki akarta szedni a formából őket. 🙂 De gyorsan eltűnt a “selejt”. 🙂
Andi mandulái:
Kis elegáns lapos bonbonok:
És igen, az enyémek is kijönnek!
Beporozás:
Azért 1-2-t lesorjáztam kicsit, hogy szép legyen, de alapvetően meg voltam elégedve a munkámmal! Nagyon is!
Íme a bonbonjaim:
Gyémánt bonbonok:
Az én bonbonjaim bronz porral:
És a bizniszelt bobonok. Mindenkiéből hoztam, az enyémből is mindenki vitt. Olyan szépek! Olyan jó érzés volt bezárni a dobozt tele ennyi szépséggel és finomsággal!
Nagyon élveztem az estét! Fantasztikus volt, hogy a sok szorongás, amit előtte éreztem a bonbonozással kapcsolatban, az pikk-pakk megszűnt. Sokat tanultam ezen az estén, amit karácsonykor kamatoztatni is fogok, mert nekem ezzel elképzeléseim vannak ám! Ez a nyeremény olyannyira jókor jött, mint az összes többi! Azt hiszem valaki odafent segített, hogy úgy alakuljon a gasztro pályafutásom úgymond, ahogy szeretném. Végülis sokmindent elértem és büszke vagyok magamra! Nem tökéletes a tudásom és nem is eléggé széleskörű, de önmagamhoz képest fejlődök és ez a lényeg.

Hó födte csillag mézes krémesből

Anyósom pár napja elkészítette a mézes krémesemet, de rétesliszttel – mert ő azt használ. Hát a tésztája sokkal porhanyósabb és szájpadlásra tapadósabb lett. Kérdezte milyen lett? Amúgy finom, de mondtam neki, hogy elkészítem a saját verziómban, kóstolja meg, mi a különbség. Mára megpuhult, szülinapja is van – Ezúton is NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK! – úgyhogy apa elvitt neki egy adagot kóstolóba. Teljesen más, mindenkinek ajánlom, hogy finomliszttel készítse ezt a süteményt.

A karácsonyi hangulatot szem előtt tartva csillag alakban helyeztem el a süti szeleteket és porcukorral hintettem, mint egyébként is. Ez a részleg anyukámékhoz ment reggel, húgom imádja! 🙂
A receptet már korábban posztoltam, ITT elolvashatod.

MELLÉKLET:

  • A tésztalapokat egyenként 26×19 cm-es lapokká nyújtsuk.
  • Ha eleve sütőpapíron nyújtjuk, egyszerűen áthúzhatjuk a tepsire.
  • Én külön papírokra sorban kinyújtom a lapokat és utána sütöm meg őket 8-10 perc/lap alatt…

Baileys házilag

És akkor íme a rejtély, hogy mi is van a bocis tejes üvegben éppen…házi Bailey’s. Mostmár nyugodtan elárulhatom, hiszen karácsonyi ajándéknak szántam, természetesen nem ebben a formájában, hanem szépen üvegekbe töltve.
Egy aranyos sztori is kapcsolódik hozzá.
Már 1 hónapja rákészültem az elkészítésére. Anyukám és anyósom szereti ezeket a likőröket, elsősorban nekik szántam. 22-én készítettem el és mikor már az utolsó fázisnál tartottam lejött anyukám és nagy vigyorral elkezdte ecsetelni, hogy megtalálta a házi Bailey’s receptjét és milyen jó, majd megcsinálja stb. Én meg póker arccal még meg is kérdeztem tőle, hogyan készül, mindeközben pedig épp öntöttem hozzá a whiskeyt. 🙂
Így legalább tudtam ez az ajándék már biztosan célba talált! 🙂
A szép kis üvegek is már hetek óta várakoztak a szekrényben.
A recept a következő: ITT találtam és nagyon meg is örültem neki.

Hozzávalók:
2 tubus sűrített tej
2 cs vaníliás cukor
4 ek cukor
5 dl tejszín
4 dl whiskey

1. A cukrot karamellizáljuk, félrehúzzuk és beleöntjük a tejszínt, majd visszatesszük a tűzhelyre és addig kevergetjük, míg teljesen felolvad a karamellizált cukor.
2. Ha felolvadt, beleöntjük a vaníliás cukrot és a sűrített tejet és együtt is melegítjük még pár percig, majd levesszük a tűzhelyről és hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, akkor adjuk hozzá a whiskeyt. Hűtőben tároljuk.
Az íze tökéletesen hasonlít a Bailey’s-re, szerintem nagyon nagyon finom. Terjengenek a neten rumos verziók is, de a whiskeys szerintem jobb. (Bár a rumosat még nem próbáltam.)
Mindenki próbálja ki, nagyon finom!!!!

Bejgli

Karácsony nem telhet beigli nélkül. Vagyis én így vagyok vele és akármennyit is szitkozódom miatta, azért minden évben elkészítem remélve, hogy nem reped szét a teteje.

A beigli készítés körül olyan legendák keringenek, mint meg kell mérni a tészta súlyát, majd súlyra ugyannyi tölteléket kell bele tenni, hogy ne repedjen szét…hogy egy éjszakát állnia kell a tölteléknek…stb…

Szorgosan méricskéltem az összetevőket, mindent grammra pontosan kimértem, vártam, száradt a beigli, majd kisütöttem és szétrepedt. Mérges voltam, igen! És valahogy száraz is lett vagy nem is tudom.

Amikor felvetettem annak az ötletét, hogy kipróbálok egy másik receptet apa hevesen elkezdett tiltakozni, mert abból szerinte sose sül ki semmi jó és ráadásul ez a beigli tökéletes, mert végre több benne a töltelék, mint a tészta, egyszóval neki megfelel és pont.
De nekem nem!
Hát ebből az indíttatásból kezdtem el keresgélni, amikor Adél egyik bejegyzését olvastam, hogy készen lettek a beiglijei. Gondoltam ő mindig olyan jókat készít, elkérem a receptet és fejest ugrom az elkészítésébe.
Limara pékségébe irányított, hát őérte is oda vagyok, úgyhogy “ez rossz nem lehet” címszóval kezdtem neki a sütésnek. 🙂
Azért bemásolom ide a receptet, hogy meglegyen könnyen bármi történik:


Hozzávalók:
90 dkg liszt
25 dkg margarin
12.5 dkg zsír
10 dkg porcukor
2.5 dkg élesztő (egy csomag száraz élesztő)
2 db tojássárgája
1 dkg só
1 dl hideg tejszín
2,5 dl hideg víz (nekem elég volt 2 dl)

+ 1 tojás a lekenéshez

Mák vagy dió töltelék 6 db beiglihez:
70 dkg mák vagy dió
50 dkg kristálycukor
15 dkg zsemlemorzsa
0.5 l víz
mazsola, őrölt fahéj, sok reszelt citromhéj, késhegynyi őrölt pirított szegfűszeg

A vizet a cukorral jól fel kell forralni.
És utána ráönteni a többi összekevert hozzávalókkal.
Jól ki kell hűteni. Célszerű előző nap elkészíteni.

A receptből 6 db fél kilós beigli lesz. A tésztából 6 db 27 dkg tésztának kell kijönnie (nekem 28 dkg-os lett, de feleztem a tésztát).
A tölteléknek ugyanannyi dkg-nak kell lennie mint a tésztának. Tehát egy 27 dkg-os tésztát 27 dkg töltelékkel kell megtölteni.
Az élesztőt a lisztbe bele kell morzsolni, nem kell keleszteni.
A tészta nyújtásánál sem a deszkát,sem a tésztát nem kell lisztezni. Délután mikor elkészül a beigli akkor le kell kenni tojássárgájával, hagyni kell száradni , este le kell kenni tojásfehérjével.
Éjszaka hüvős helyen de nem hütőben kell tárolni. Ha meleg helyen van tárolva akkor túlkel. És csak reggel szabad sütni!

Akkor már nem kell újra megkenni semmivel, hanem hurkapálcikával megszúrkálni több helyen középen a legaljáig a tésztának. Ez azért fontos,hogy a gőz ki tudjon belőle jönni.
Légkeverős sütőben, középen, 180 fokon, 25-30-ig kell sütni.

Tehát mint mondtam én mindent feleztem, mert csak 3 beiglit készítettem, így lettek 288 grammosak.
A töltelékkel már úgy voltam, hogy nem méregettem, csak belelapogattam szépen egyenletesen a tésztára, és ennek ellenére nem repedtek szét, pedig egyik beigli szemmel láthatóan nagyobb lett a másik kettőnél, úgyhogy mítosz megcáfolva. 🙂

Tényleg nem kell lisztezni semmit nyújtáskor, szép vékonyra lehet nyújtani a tésztát és jól meg lehet tömni töltelékkel. Amikor felvágtam, apa még akkor is ott pampogott a fülembe, hogy márpedig ő azt szereti, ha meg van tömve anyaggal a cucc és feleslegesen csinálok mindig új verziót a régi tökéletesen megfelelt…amikor megláttuk a szeletet közöltem, hogy erre merjen rosszat szólni, hogy vastag a tészta és nincs benne elég töltelék… 🙂 Tökéletes szelet lett. Pont fain arányokkal. Alig tészta, full töltelék és ráadásul finom is nagyon! 🙂
(Azért lehet a sütési mód sem mindegy – sőt szinte biztos, mert légkeverést írt ennél is – de már nem jelent számomra problémát ez sem…hogy miért? Hamarosan elárulom! :))

Szép is lett, teljesen oda voltam meg vissza! 🙂 Ez lett nálunk 2011 beiglije, és remélhetőleg innentől kezdve évente ugyanígy fogok tudni örülni a szép végeredménynek. Köszönöm a receptet!
Egy szelet képet mellékelek, amint felszeletelem a következő rudat! 🙂

Íme:
FRISS: Íme a tavaly készült bejglik…azt hiszem ezek idén határozottan jobban sikerültek. (Mondjuk ez a tavalyi második sütés, ami már szétnyílt, az első nem…)

Szezámos-grillázsos trüffel

Ez egy olyan trüffel, amit ha egyszer elkészítesz, onnantól nincs megállás! Legalábbis nálunk ezt mutatja az elmúlt pár hét statisztikája. 🙂

Ottis főz…de még milyen jól! Nála találtam ezt a trüffelt még karácsony előtt, hát beszereztem hozzá, ami kellett, de nem egy ördöngős dolog. Szimpi, hogy gyorsan elkészül és isteni finom! Meg persze fainul hízlal is! 🙂

Szezámmagos-grillázs trüffel (30 darab lesz belőle)

Hozzávalók: 50 g vaj, 0,7 dl tejszín, 20 dkg tejcsokoládé, 1 bögre cukor, 1 bögre szezámmag.
Elkészítés: Először elkészítjük a grillázst. Egy bögre cukrot kevés vízzel karamellizálunk, majd hozzáöntünk egy bögre szezámmagot és addig kavarjuk, amíg a cukor rászárad. Egy keveset hűlni hagyjuk, majd konyhai robotgéppel darabosra turmixszoljuk. Ezután a vajat a tejszínnel felforraljuk, lehúzzuk a tűzről, és az összetördelt csokoládét megolvasztjuk benne. Végül belekavarunk 10 dkg szezámmagos grillázst és fagyasztóba rakjuk kb. 15 percre. Miután enyhén megdermedt golyókat formázunk és a maradék szezámmagos grillázsba hempergetjük őket és hideg helyre rakjuk dermedni. Tálaláskor apró kis papír kapszlikba helyezzük.

UPDATE: Tortafüggő Marisz készítette el a minap ezt a trüffelt és a bejegyzését olvasva ötlött szembe egy fontos tény, hogy elfelejtettem bele írni a receptembe, hogy bizony bizony a megkötött szezámos égetett cukrot én ugyan beraktam az aprítómba, de meg is bántam. Nem ment tönkre a gépezet, viszont egyértelműen kemény diónak bizonyult számára és nem is tudott megbírkózni a feladattal, így ez a megoldás vált be:
Vastagabb zacskóba bele a kézzel – amennyire csak tudtam – össze tört égetett cukor, szája összefog, alá és rá egy konyharuha és a fém klopfolóm sima felével minden dühömet kiadva csapkodtam, míg porrá nem zúztam a javát. Nem tökéletes a módszer, de nagyon jó stressz oldó is. 🙂 Kisebb-nagyobb darabkák (ahogy a képen is látszik) maradtak benne, a legnagyobb ilyenek a pocómban végezték, a többibe hempergettem. 🙂


Mindenkinek ez ízlett a legjobban! Azóta már készítettem és a héten ismét fogok! Akinek van kedve próbálja ki, mert nagyon nagyon megéri!

Tiramisu golyók

Életemben először és egyben utoljára vettem mascarponet. A karácsony előtti nagy rohanásban gyorsan egyik késő esti órában úgy határoztam gyorsan-gyorsan össze dobok egy ilyen tiramisu golyó recit. Hát a kapkodásnak és a fáradtságnak meg lett a böjtje: semmi íze nem volt. Miért is lett volna, hisz az eredeti recept nem tartalmaz semmi ízes alapanyagot. És ez akkor nekem ott éjjel fel sem tűnt.

Elfelejtettem felírni, honnan is néztem a receptet, de lehet jobb is ha nem nevezem meg a forrást, mert ez így eléggé semmilyen golyó.

Inkább leírom az én verziómat, hogy képzelem el:

2-4 ek erős kávé
20 dkg darált keksz
15 dkg mascarpone
1 ek porcukor
vanília aroma vagy vaníliás cukor
rumaroma
kakaópor

Mindent össze kell gyúrni és beleforgatni a kakaóporba (ami ráadásul holland kakaópor volt esetemben, de abból is jobb a sima – nem annyira keserű).
Nos, se rumaroma, se vaníliás cukor, semmi nem volt az eredeti receptben, csak kávé. Lehet a mascarpone egy részét még tejszínnel helyettesíteném, ugyanis a ragsztáson kívül semmi más funkciója nincs, a tejszíntől lehet kissé krémesebb lenne. Hát ezzel nem voltam megelégedve se én se senki, de azért pofásan nézett ki! 🙂

3M bonbon

Karácsony előtt járunk…igen, a tavaly évi karácsony előtt. 🙂 Gasztro ajándékoknak bonbonokat szántam, hisz mindenkinek annyira ízlett, amit a tanfolyamon készítettünk. Ennek apropójából be is szereztem minden kelléket pénzt nem sajnálva, és ekkor jött a döbbenet: nem tudok bonbont készíteni a tanult módon. Egész egyszerűen nem jönnek ki a formából azóta sem és hogy őszinte legyek már kezdem sajnálni az eszközökre kidobozz több tízezer forintot.
Gyors megoldást kellett találnom: forma nélküli bonbonokat kell gyártanom. Ez az egyik, amivel szemeztem nagy sietségemben. Megbánni nem bántam meg, de frusztrált a tudat, hogy nem ilyen jellegű édességeket szerettem volna készíteni.

A recept Praliné Paradicsomtól származik, csak új nevet adtam neki! 🙂

Hozzávalók:
10 dkg marcipán
2 evőkanál darált mák
2 teáskanál tejszín
2 evőkanál keményebb meggylekvár
15 dkg étcsokoládé a bevonáshoz
Elkészítés:

  1. A marcipánt 3 mm vastagra nyújtjuk, és késsel két, 10 x 10 cm-es lapot vágunk ki belőle.
  2. A mákot a tejszínnel összekeverjük, majd egyenletesen eloszlatjuk az egyik marcipánlapon.
  3. A mákréteg tetejére meggylekvárt kenünk.
  4. A lekvárra ráfektetjük a másik marcipánlapot, és óvatosan rányomjuk.
  5. A töltött marcipánlapokat egy órára mélyhűtőbe tesszük, majd fűrészes késsel 16 kockára vágjuk vigyázva, hogy ne nyomjuk össze a rétegeket.
  6. A kockákat érdemes újabb fél órára mélyhűtőbe tenni.
  7. Az étcsokoládét megolvasztjuk és temperáljuk, majd egy villa segítségével egyenként megmártjuk benne a kockákat.

Instant keksz ajándékba

Karácsonyi ajándék volt a következő kis kekszecske, illetve annak összetevői Valinak, akivel egy szobában pihentünk szülés után. 🙂
Azért csak most írok erről, mert nemrég adtam csak át Neki, amikor össze futottunk csípő UH-n a babucikkal.
A recept a következő:
Végy egy 720 ml-es befőttes üveget vagy egy papír zacskót és a következőket rétegezd ebben a sorrendben:

  1. 20 dkg liszt
  2. 1/2 tk sütőpor
  3. 12 dkg barna cukor (nekem nem volt barna, pedig jól mutatott volna)
  4. késhegynyi só
  5. 5 dkg kakaópor
  6. 5 dkg színes cukordrazsé
  7. 15 dkg étcsoki darabolva (csokicsepp nálam)
  8. 5 dkg törökmogyoró (nekem ez már nem fért bele)

Az üveg elejére ráírod, kinek szánod, a hátuljára pedig sütési időt és hőfokot, valamint a kimaradt hozzávalókat, amik nem fértek az üvegbe. Ezek a fent leírtak mellett a következők:

  • 5 dkg vaj
  • 3 tojás

Gyúrj mindent össze és 170 fokon süsd meg 15 perc alatt. 🙂
Ennyi az egész. Az üveget dekoráld kedvedre.






(Mivel nem matricára, csak papírra voltak nyomva a cimkék, ezért a hülye ragasztótól kisssé felhullámosodott a papír… 🙁 :S Grrr…)
Szerintem nagyon helyes kis meglepi és olyanoknak, mint pl. a kisgyerekes anyukák, akiknek soha semmire nincs idejük ez tökéletes ajándék. Ha vendég érkezik csak összegyúrja, kisüti, az egész meg van fél óra alatt. 🙂
Az ötlet és a recept az internetről jött, de hogy honnan, azt már meg nem mondom. Minden esetre ha a forrás magára ismer jelezze nekem, adja meg a linkjét, ha látom az oldalát, akkor be fog ugrani, hogy nála láttam-e vagy sem. 🙂

UPDATE: Adél segítségével (mivel nem emlékeztem, hol láttam anno ezt a receptet) megvan a forrás. TeaRoom-tól származik az ötlet.

1 7 8 9