Gyuri bácsi! Boldog születésnapot! 🙂
Gyuri bácsi anyukám “szomszédja”, igaz egy utcával feljebb lakik, de sebaj. Kicsire nem adunk! 🙂
Szóval éppen hogy hazaértünk anyóséktól máris tortát készítettem hirtelen. Nem nagy valami, mert tényleg siettem, de azért örülök, hogy áll a sapka. 🙂
Szóval egy pár szót Gyuri bácsiról. Nem lakunk egymástól messze, de még sosem találkoztunk. Legalábbis még sosem elegyedtünk szóba egymással. Anyukám az összekötő kettőnk között. Néhanapján jön és mondja, hogy melyik receptet mondták, hogy tegyem fel a blogra, stb. és akkor felteszem. (Amúgy is feltenném, de ilyenkor előrébb jön az időpont.) Egyébként Gyuri bácsi nagyon szeret főzni. Volt szerencsém nekem is átlapozni a saját ötleteivel teleírt receptes füzeteit és leemelem a kalapom, én sose tudnék így ötletelni a konyhában.
Körvonalazódik a fejemben, hogy Gyuri bácsi egy saját rovatot kapna az oldalon, amit talán anyu pár szóval már említhetett is neki, ám ehhez még szükség van előzetes megbeszélésekre és ételfotókra, stb. Az tuti, hogy mindenki örülne neki! 🙂
Szóval a torta. Mivel Gyuri bácsi cukorbeteg, ezért igyekeztem nyírfacukorral készíteni a dolgokat, de a piskóta nem túl jól viselte, így azt muszáj voltam rendes cukorral készíteni. Kicsit ellentmondásosan hangzik vagy látszik a torta, mert cukormentes, ámde a borítása tömény cukor. Persze nem kötelező megenni, sőt!
Szóval a krémje fehér csokis vaníliás, amiben viszont tényleg nyírfacukor van.
Tehát 3 tojásos vaníliás piskótát sütöttem 24 cm-es tortaformában.
A krém Nudleetól van.

1 zacskó vaníliás pudingpor
2 ek liszt
10 dkg cukor
7 dl tej
1 tábla fehércsoki
25 dkg margarin
10 dkg porcukor

A fehér csokit egy kis tejben felolvasztottam, a pudingot pedig a szokott módon elkészítettem. Egy kis tejben feloldottam a port, a többi tejet a cukorral egy lábasban elkezdtem melegíteni, majd beleöntöttem a feloldott pudingot. Aztán a fehér csokit is, majd elkevertem benne csomómentesen a lisztet. Ha besűrűsödött, akkor egy négyzet alakú műanyagba töltöttem és folcpackkal letakartam, hagytam kihűlni.
A margarint a porcukorral habosra kevertem és hozzá kevertem a pudinghoz. Hagytam, hogy visszadermedjen picit és akkor töltöttem a tortába.

Kívülről egy gyors kék fondant borítást kapott, addigra a reggel elkészített szakács sapka és érem is megszáradt és rá is kerülhetett a tortára.

A szakács sapit úgy készítettem, hogy egy bébiételes üveget bevontam alufóliával. A fehér fondant nem olyan vékonyra nyújtottam, mint burkoláshoz, és mintha be akarnám vonni vele az üveget rátettem, de nem simítottam simára az oldalát, hanem hagytam, hogy buggyos legyen. Az aljánál pedig odanyomkodtam az üvegre a masszát. A fondantba egyébként kevertem egy kis tylose port, hogy gyorsabban száradjon.
Egy vastagabb csíkot vágtam a kinyújtott fehér fondantból még és azzal zártam le a sapka alját. Aztán ráírtam az ünnepelt nevét.
Gyuri bácsi hobby szakács. 🙂
Anyu mondta legyen mellé érem is, de mivel arany színt puszta ételfestékekből elég nehéz elérni, ezért hát ilyen sárga lett, de csak rákerült a tortára.
Lett volna ötletem, hogy öltöztetem fel a tortát még, de idő, energia és alapanyag híján is vagyok jelenleg…ez meg hirtelen jött.

Az Ikeában vette barátnőm azt a forgó fa tálcát, amin a torta van. 2000 ft volt és nagyon fain. Azt hiszem 39 cm az átmérője, szóval még egy nagyobb torta is simán ráfér. Ellentétben a kimondottan erre a célra tortásoknak kínált pici forgatható tortaállvánnyal, ami 6000 ft-tól kezdődik. 🙂

Mint mindig most sem vagyok elégedett a munkámmal, de majdcsak alakulok. 🙂