Igen. Én nagyon szeretem a gabonapelyheket. Ez pedig müzli. Zabból. 😀 De ezt is szeretem. Igaz már korlátozottabb ízvilágban, de szeretem. Ebben az a jó, hogy saját ízlésemnek megfelelően adagolom hozzá a különböző élvezetei értékkel bíró finomságokat. A mazsola élvezeti értéke számomra mínusz 1 millió. Ha valahol ráharapok egyre, még az élettől is elmegy a kedvem, viszont pl. ennél a nyaminál a kókusz élvezeti értéke közel ugyanennyit ér számomra, csak pluszban. 🙂 (tovább…)
Nem görcsöltem rá, olyan zöldségeket használtam, amit ki bírtam szedegetni a Mexikói zöldségkeverékből, mert épp csak az volt itthon. 🙂 (tovább…)
Én (mi) nagyon szeretjük az ilyen jellegű, kelt tésztás sütikéket. Bárhogyan , bármivel és bármilyen formában lekészíthetőek, laktatók és finomak! 🙂 (tovább…)
Ez az, amit nem akartam elhinni először. Többek között azt sem, hogy ez finom is lehet.
Cukkini és kakaó….ajh. Hát a cukkini RÁNTVA JÓ, meg zsengén salátának, meg lecsóba, de nem SÜTEMÉNYBE!!!!
És mégis. (tovább…)
A csoki nem csak finom, játszadozni is nagyon jól lehet vele. Egy kis méz hozzáadagolásával édes gyurmát tudunk gyártani. Igaz ha tortát szeretnénk burkolni vele igencsak költséges lehet, hiszen nagyjából egy kiló csokoládét is felemésztene, de ha csak dekorálni szeretnénk vele, arra tökéletesen elég 10-20 dkg is.
Az EverydayMe oldalon még a nyáron volt egy receptverseny. Maga a verseny, a felület nagyon nem tetszett, konkrétan 2 hétig nem jelentek meg a receptjeim, csak 1-2. Amikor vége lett, akkor kerültek ki, de nem tudtam, hogy versenyben voltak-e vagy ezzel úgymond természetes szelekción mentek-e át a finomságaim.
Aztán egyszer csak jött az e-mail, már majdnem el is felejtettem az egészet. Nyertem. (tovább…)
Ez csak egy hirtelen jött ötletből fakadó édesség. Tulajdonképpen sok volt itthon a banán, gondoltam mielőtt ránk rohad legyen belőle valami. Aztán meg a maradék nutellát sem akartam meghagyni, mert soknak épp nem volt mondható és palacsintázáskor csak csalódást okozott volna a kis mennyiségével a csajoknak. (tovább…)
Emlékeimben él egy íz. Én szerettem a menzás vadast, nálunk szerintem jól készítették. Vagy nekem lett volna fura ízlésem?! Ki tudja… 😛 (tovább…)
A Feketeerdő egy klasszikus torta.
Ez most olyannyira klasszikus volt, hogy egy 50. házassági évforduló megünneplésére készítettem Tomi nagyszüleinek.
Tavaly készítettem először életemben. Az igazság az, hogy sosem szerettem…hittem én, merthogy sosem kóstoltam. Párom nyomására azonban tavaly nekiálltam és készítettem egy adagot. És jelentem: igenis SZERETEM! 🙂 Csak épp a fogaim nem bírták az édeset. 😀 (tovább…)
