Én személy szerint imádom, csak éppen felénk nem nagyon árusítanak ilyen csemegét. Az elmúlt években nagyjából csak akkor ettünk ilyet, mikor télen felkeveredtünk Pestre és az áruházak bejáratánál fogcsikorgatva, de kifizettünk egy adagot. (Emlékeim szerint ugyanis nem adják olcsón azt az alig maréknyi mennyiséget.)
Na, hát én pedig szerettem volna enni. Annál olcsóbb és finomabb pedig ugyebár nincs, mint amit itthon, magának készít el az ember, kivéve, ha valaki nagyon antitalentum a konyhában. 😀
Nos hát az eredeti recept, amiről puskáztam:
Hozzávalók:
23 dkg földimogyoró (mandula, dió, kesudió)
20 dkg cukor
1,25 dl víz
1 tk őrölt fahéj
1/2 tk sütőpor
Helyezzük a hozzávalókat egy serpenyőbe.
Közepes lángon kezdjük melegíteni.
Mikor a cukor feloldódott, vegyük vissza a hőfokot és folyamatosan kevergessük.
Nagyon figyeljünk, mert hirtelen történik meg az a pillanat, amikor az utolsó csepp víz is elpárolog, és a cukor rákristályosodik a mogyoróra.
Terítsük szét egyenletesen egy tepsiben.
Elvileg ennyi lenne. De nekem nem nagyon sikerült, tehát nem lehetett ennyiben hagyni.
Lehet azért, mert túl erőszakosan kevertem, hogy le ne égjen a cumó és ezt elméletileg nem szabad. Amikor elpárolog az utolsó csepp víz, akkor valóban tegyük tepsire és hagyjuk kihűlni. Na, hát én nem így tettem és lepergett róla a cukor.
(Mellékesen megjegyzem azért több fahéjat tegyetek hozzá, mert ez az egy teáskanál bakfity.)
Szóval mivel én túlkevertem, tepsire tettem és ott is folytattam a kevergetést. Viszont mivel egyre inkább mállott le a mogyoróról a cukor és sehogy nem hasonlított a “bolti” verzióra, ezért egy pici – tényleg pici – vizet öntöttem rá, még rászórtam kb. 4 evőkanál porcukrot és jó sok fahéjat. (Amit nem szégyellsz és még megeszel. :P)
Ezzel kevertem és kevertem, míg mindenhol egyenletes volt a burok. Már nem látszódott a mogyoró alatta. Mikor késznek ítéltem ott hagytam. Aztán megkóstoltuk és nagyon finomnak ítéltük.
Nem olyan ropogós a burok, DE az íze verhetetlen.
Még egy tapasztalatból fakadó szösszenet: szerintem a mogyorót ne tegyük bele az elején. Tegyük bele akkor, amikor már kissé sziruposodott az egész hóbelebanc, mert így kissé “megfőtt” a mogyoró. Ezt mondjuk inkább csak frissen lehetett érezni, egy nap elteltével már nem volt zavaró, sőt….
Szóval finomításra szorul a dolog, de az íze teljesen megidézte a téli bevásárlóközpontos, karácsonyi ajándékokat vásárlós, havazásban állós hangulatot és belengte az egész házat ez a finom karamelles, fahéjas illat. Mindazonáltal az én családocskám panaszkodás nélkül betolta az egészet! 😀
Ha Te is szeretnéd ezt átélni, készítsd el bátran. (Volt akinek nem sikerült kiviteleznie, azt már most megmondom, de gyakorolni kell akkor. Nagyon elrontani nem lehet, maximum a sütőbe teszed és rá karamellizálsz még egy kis cukrot. 😉
További képeket a Facebookon a Fahéjas mogyoró albumban találsz.
