Viszonylag gyorsan kellett valami vaníliás. Markáns, finom, “nem szokványos” finomság, falatka. Rögtön 200-250 darab! 🙂
Vaníliavarázs megtisztelő feladata volt, hogy készítsek valamiből a részére kóstoltatásra, a lényeg, hogy kiemelje a madagaszkári vaníliái csodás ízét. 🙂
Végül Praliné paradicsom vaníliás tejkaramellájára esett a választása és meg kell mondjam nagyon örültem ám neki, mert már régóta szemezek az elkészítésével. Nade a kb. 24 kockára való adag és a 200-250 darab között van ám nagyságrendi különbség. 😀
Végül 2*3 adagot készítettem, vagyis feltripláztam a mennyiségeket és mindezt kétszer. (Mert így elégnek találtam. Pont elég kóstoló falatkát kaptam.)
Hozzávalók kb. 24 kockához:
13 dkg cukrozott sűrített tej
7 dkg cukor
3 dkg méz
4 dkg vaj
2 késhegynyi szódabikarbóna
fél rúd vanília
6 dkg fehér csokoládé
A sűrített tejet, a cukrot, a mézet, a vajat, a szódabikarbónát és a vaníliarúd kikapart magjait egy nagyobb lábasba tesszük és alacsony lángon, folyamatosan keverve melegítjük míg a cukor teljesen el nem olvad.
Ha a cukor elolvadt, nagyobbra vesszük a lángot és folyamatosan keverve addig főzzük a masszát, míg az barnás-karamelles színű lesz, besűrűsödik kissé. A térfogata ahogy a sűrített tej elkezd forrni, megnő kissé, majd ismét visszacsökken.
Maghőmérőn mérve 116 fokot kell elérnie (ez az ún. puha labdacs/gyenge golyó állapot, azaz ha a szirupból hideg vízbe cseppentünk, akkor puha, rugalmas labdává állítható össze).
Pár percet hagyjuk hűlni (kb. 60 fokig és ne ijedjünk meg, elkezd majd nyúlni is ugyebár), majd belekeverjük az apróra vágott fehér csokit, amivel addig keverjük, míg teljesen elolvad.
Ekkor sütőpapírral bélelünk ki egy kisebb sütőkeretet vagy tepsit, valami szögleteset és úgy 1 cm vastagon elterítjük benne a karamellát, majd pár órára hűtőbe tesszük.
Ezután szeleteljük (én előbb szeleteltem, épp csak megdermedt) egy késsel vagy mint én még fél szilárdan: pizzavágóval. 🙂
Egymástól sütőpapírral válasszuk el a szeleteket és ha a vendégeinket kínáljuk vele érdemes gumikesztyűben fogdosni, mert ujjlenyomatos lesz a karamella kockánk. 🙂
Amikor az első adag elkészült a kisebbik lányom, aki egy éves kapott egy leeső szél darabkát és annyira ízlett neki, csak úgy tolta befelé. 🙂 Apa is nagyon elismerően nyilatkozott a végeredményről, úgyhogy remélem a célszemélyeknek is nagyon fog ízleni a karamella és köszi Zsuzsinak, hogy kiötletelte ezt a receptet!
Ja, hát készítettem még (csak hogy legyen, mert Ildi is készített) egy adag vajas kekszet természetesen vaníliásan, aminek egy kis részét csomagoláskor kifelejtetem a csomagból. 😀 És mivel ,ár úgy körberagasztottam, ezért úgy gondoltam azt a kb. 20 darabot már megeszik akkor a gyerekek. 🙂
Ennek a receptje ITT elérhető, nagyon finom, omlós, puha, ajánlom.
Ui.: Aki óckodik a karamellizálástól, mint konyhai művelettől, az is nyugodtan neki állhat, mert ez nem a hagyományos értelemben vett kristálycukros karamellizálás, amit inkább gyakorlottaknak ajánlanak a nagyok, ez a folyamat végtelenül egyszerű és a végeredmény borzasztóan finom! Megéri!
Ha pedig vanília rúd hiányod van, akkor a drága bolti helyett ajánlom Vaníliavarázst, ahol a febr. 14-ig leadott rendelések mellé kaptok egy szép Valentin- napi kártyát a tejespitém képével és mellé még 10% kedvezményt is!
