Tehát. Történt pár napja, hogy elgondolkodtam a Dobos kockámból kifolyólag, hogy talán, esetleg, mi lenne ha vennék egy Zila formát. Sokat hánytam-vetettem a dolgot, apa már-már rá is bólintott, de igazából a szívem szakadt volna meg annyi pénzt kiadni érte.

Meghát…magam is meg tudom csinálni a hasonló formájú sütiket és a szilikonnal sem vagyok nagy barátságban…aztán jött egy levél, hogy hamarosan érkezik egy 8 szeletes Zila forma. A feladója egy kedves ismeretlen ismerős, aki kérte ne nevezzem meg. A lényeg, hogy a meglepetés szerzője egy hölgy, egy ismerősöm ismerőse, akit én nem ismerek személy szerint, viszont ő a blogom alapján kezdett sütögetni, addig nem is szeretett és nem is tudott. (Saját elmondása szerint.) És emiatt gondolta a kockából kifolyólag, hogy örülnék egy formának. És IGEN!!!!!!!!! Szó mi szó tényleg sajnáltam volna rá kiadni annyi pénzt. Nem vagyok ezeknek a híve. Azt nem tudom mi úton módon sikerült vásárolnia/szereznie, honnan volt neki, lehet kapta, hiszen új volt és egy leválasztó spray kíséretében érkezett. Egy év alatt ez volt a második eset, hogy ilyen történt velem, először ugye a könyvet kaptam…
Tudjátok, az a helyzet, hogy valahol úgy érzem ha valaki önzetlenül tud adni, akkor kapni is tud. Úgy értem elképesztő, hogy léteznek olyan emberek, akik önzetlenül tudnak adni pusztán azért, mert így ismeretlenül is köszönhetnek nekem valamit. És én ezért igazán nem kérek semmit, miért is tenném, nem azért írok blogot! Egyszerűen csak megható és érdekes, mik vannak. Nagyon szépen köszönöm ezúton is ezt a nagyszerű ajándékot, remélem a továbbiakban is sok hasznos dolgot tudok mutatni mind Neked kedves ajándékozó, mind a többieknek! A távolság és a meleg idő miatt nem igazán tudtunk most időpontot egyeztetni egy kis kávézásra és bonbonozásra, mint anno Anikóval, akitől a Tésztavarázs c. könyvet kaptam, de bepótoljuk, amikor a gyermekeink is lehetővé teszik mindezt! :DDD Köszönöm, hogy vagytok!!!!! Mindenkinek!

 

És akkor ebből kifolyólag a facebookon említett 4 versenytortám ebben a formában készül el. Vagyis úgy gondoltam.
Aztán amikor neki kellett álljak, akkor megtorpantam.A szilikonnal, akármilyen jó minőségű eddig nem voltak jó tapasztalataim, sőt, minden nemű szilikont száműztem az életemből. És ebből kifolyólag voltak ám fenntartásaim ezzel a formával kapcsolatban is.
Már csak azért is, mert a 4 elkészülő tortát felajánlottam a jelentkezőknek. Ennyit megenni már nem tudunk, de a torta megbontott állapotban vihető csak el, mert ugye a verseny miatt egy szeletet kiemelek mindből. 20 perc alatt megvolt mindnek a gazdája. 🙂
Nagyon meglepődtem! 🙂
Neki is álltam az elsőnek, amiért pénteken jöttek is.
A csokis máktortát készítettem el. A meggyszószt most összeturmixoltam és úgy töltöttem a tortába, tejszínhab rózsákkal és hamis meggyel (jó sötét cseresznyékkel) díszítettem, kis csokicsíkokkal díszítve. Házi vanília fagyi is készült hozzá, de az csak nekünk és csak a fotó kedvéért.
A torta most barna nádcukorral készült.
Ahogy a tortát kivettem a sütőből….annyira féltem, hogy el nem tudom mondani! :S
És a szilikon olyan gyönyörűen elvált a tortától, mint eddig még egyik sem. Nem akartam elhinni, de nagyon boldog voltam!

Összeturmixolva már bele töltve a meggyszósz, most kicsit fanyarabbra hagytam.
Egy-egy szem meggyet tettem azért bele egészben.

Gondoltam a díszítésen pedig rajta hagyom a szárakat. 🙂 Olyan cuki lett. 🙂

Kiemelve látszik a belseje is nagyon szép!

Állagra mint a répatorta. 🙂

És akkor a vaníliafagyival tálalva:

Került alá egy kis olvasztott csoki is.

A csokis máktortát már több ízben is elkészítettem, legutóbb a Rosaliára, ahol Buday Péter ezt a desszertet választotta a legjobb desszertnek, így elnyertem 2012 Rosé bloggere címet. Plusz ez a desszert lett a közönségdíjas is. ITT megtekinthető.
Előtte is elkészítettem már ITT.
Aztán ITT.
Mindig más formátumban. 🙂

Print Friendly, PDF & Email